Csodás történet: kutyája mentette meg a vásárhelyi gazdi életét a Tisza parton

Mai, – közhellyel élve – rohanó, sokszor közönyös és acsarkodó világunkban most egy reményt adó, szívbemarkoló, példaértékű, már-már filmbe illő történet következik.

Facebookon kutatott két hölgy után a minap egy posztban a vásárhelyi Janovics László, azt írta, azért keresi őket, mert ők találtak rá a Tisza parton miután összeesett. A két hölgyet László kutyája, Vigéc vezette el eszméletlenül fekvő gazdájához.

László lapunknak elmesélte, az eset előtt már több mint 30 órája nem aludt. Mivel új, 12 órás munkarendje van, majd otthon nem tudott aludni, másnap úgy döntött sétálni indul kutyájával, Vigéccel, az általuk kedvelt és ismert Tisza partra, a rakodóhoz. A helyszín egyébként közkedvelt a sétálók, túrázók, kutyások és horgászok körében is. Már hazafelé indultak, amikor László érezte elsötétedik körülötte a világ és összeesik. Mindez a Tisza gát oldalában, szinte a víz szélén történt. A következő emléke – bár még utána is voltak homályos részletek –  az volt, hogy két hölgy ébresztgeti, majd életjeleit látva, kutyája is a nyakába ugrott és elkezdte nyalogatni. Rosszulléte még ekkor sem múlt el teljesen, mivel a folyó felé kezdett el menni, mire Vigéc a ruhájánál fogva rángatta vissza, már a vízből. Minderre nem László emlékezett, a két hölgy mesélte el neki később.

A két hölgy eleinte megijedt a közeledő, gazdátlan ebtől, de hamar rájöttek, azért szalad hozzájuk, mert valamit akar. A jószág a partra vezette őket, ahol előbb egy elejtett mobiltelefont, majd egy földön heverő emberi testet vettek észre. Ők aztán a telefonból értesítették a férfi édesanyját, aki nyomban a helyszínre indult.

László még elmondta, nagyon hálás a két hölgynek és nagyon büszke a kutyájára, aki így igazi hőssé vált. Nem is kérdéses, az eset nagyon rosszul is végződhetett volna, hiszen nagyon közel volt a folyó, de az éjszakák is igen hidegek még mostanában. A történetet annak átélője pedig azért mesélte el – általunk a nyilvánosságnak is – mivel bízik benne, ezek után még többen választanak maguknak társat menhelyi, altatás előtt álló, végtelenül hálás kutyák közül.

László még hozzátette, egy éve van nála Vigéc – az akkor 8-10 hónapos kutyára a vásárhelyi ebrendészeti telepen figyelt fel. Aki járatos a környéken tudja, oda a városi körtöltésről be lehet látni. A bent lévő kutyák mind ugattak az ott elhaladókra, de Vigéc nem, ő csak felágaskodott és nézte őt. Talán – sőt biztosan – nem véletlen, hogy egymásra találtak.

Zárszóként csak egyet, minden embernek ilyen kutyust, és minden kutyának ilyen gazdit kívánunk.