Majsainé Szénási Tímea: egy jó párkapcsolat a kölcsönösségen, a törődésen és a bizalmon alapszik

Kedves Olvasóink! Életmódrovatunkban futó, fontos egészségügyi és életmóddal kapcsolatos témákat feldolgozó cikksorozatunk utolsó, azaz hatodik állomásához érkezvén a párkapcsolat témájában felmerülő kérdéseinket osztjuk meg ma, amelyek megválaszolásában a hódmezővásárhelyi, Majsainé Szénási Tímea, pszichológus volt segítségünkre.

Mikor beszélhetünk párkapcsolatról? Avagy, van-e ennek a kifejezésnek egy úgynevezett definíciója?

A párkapcsolat legegyszerűbb megfogalmazása két ember közötti együttműködést jelent. Amikor képesek vagyunk arra, hogy egy másik emberrel az élet minden területén együttműködjünk és, a kettőnk között meglévő kapcsolatot a középpontba helyezzük, mindemellett pedig a felmerülő konfliktusokat megoldjuk, kezeljük.

Mennyire jellemző napjainkban a tartós párkapcsolat? Többen élnek egyedül, mint párban?

A tartós párkapcsolati formák egyre inkább átalakulnak és manapság sokkal inkább a lazább formák kerülnek előtérbe. A statisztikák szerint még mindig többen élnek valamilyen párkapcsolatban, legyen az házasság, vagy élettársi kapcsolat, mint egyedül. A házasságkötések száma azonban csökkenőben van, így a tartós kapcsolatban élők száma is folyamatosan csökken. A lazább formák egyik ismert megnevezése a szinglik. Ők azok a 20-30 év körüli fiatal, általában magas iskolai végzettséggel, jó munkahellyel rendelkező nők, akik egyedül élnek. Ez lehet egy tudatos választás is, de előfordul, hogy a munka mellé már nem jut idő a magánéletre, és ezért sodródnak ebbe a kapcsolati formába. Egy másik párkapcsolati forma, ami szintén terjedőben van a minglik tábora, ahová azok a 40 körüli férfiak és nők tartoznak, akiknek ugyan van párkapcsolatuk és mindez hosszú ideje is tart, de nem élnek együtt, és a családalapítás sem jöhet már szóba.

Melyek a leggyakoribb okok, ami miatt a hosszútávú kapcsolatok véget érnek?

Egy párkapcsolat megszakadása mögött számos ok állhat. Ilyen lehet például az összeegyeztethetetlen nézetek, az elköteleződéstől való félelem, a kompromisszumra való képtelenség, az érzelmi közelségre való képtelenség, a különböző félelmek, melyeknek gyökere a korai kapcsolatokban keresendők. Problémát jelenthet az is, ha a párok nem ismerik fel egymás szükségleteit, nem értik egymás „szeretet nyelvét”. Amennyiben egy párkapcsolatba az a bizonyos harmadik személy is belép inkább már következménye, mint sem oka mindez a kapcsolat végének. A hosszú kapcsolatok fenntartásához, megtartásához a pároknak energiát kell fektetniük a kapcsolatba és ez nem megy csak úgy „magától”. A statisztikák szerint az utóbbi években egyre több házasság végződött válással, vagy nem is valósult meg maga a házasság megkötése, csak élettársi kapcsolatban maradtak a felek egymással. Ennek az egyik oka lehet az is, hogy a mai világban nem fektetünk elég energiát a dolgok megjavításába, jobbá tételébe, egyszerűen megválunk tőlük, újat veszünk. És sajnos szemmel jól látható, hogy így van ez a párkapcsolatokkal is.

Mi az, ami miatt nem képesek ma a fiatalok a hosszútávú kapcsolatok kialakítására?

Az egyik oka az lehet ennek, hogy a fiatalok egyre kevésbé akarnak elköteleződni, illetve félnek a válástól. Ugyanis a mai fiatalok nagy részének a szülei elváltak, ezért szeretnék magukat megkímélni attól, hogy a válási helyzetet újra át kelljen élniük. A másik kiemelkedő ok pedig az lehet, hogy napjainkban erősen felértékelődött a szabadság iránti vágy, és így egyre többen gondolják azt, hogy a családalapítás, vagy a tartós kapcsolat az önmegvalósítás útjában áll.

Mi a véleménye arról a jelenségről, amikor úgy a férfi, mint a nő egyik napról a másikra tűnik el a párja életéből?

A szó nélkül való eltűnés mindenképpen nehéz helyzet annak, akit otthagynak. Minél régebb óta tartott a kapcsolat, annál nehezebb feldolgozni. Az elhagyott félben számos megválaszolatlan kérdés marad, amire nem kap válaszokat. Ez által elveszítheti az illető a bizalmát másokban és önmagában is, ami megnehezíti a további kapcsolatok kialakítását, fenntartását.

Mi a helyzet a Tinder világával? Szakértői szemmel hogyan értékeli az applikációt?

A mai világban el kell fogadnunk, hogy az élet minden területén ott van az internet, ez szükségszerűen a párkapcsolatoknál is megjelenik. A mai fiatalok sokkal könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat – legyen az bármilyen jellegű – a közösségi médiákon keresztül, így nem kell csodálkozni azon, ha a társukat is így próbálják megkeresni. Ennek azonban nyilvánvaló veszélye, hogy könnyű megtéveszteni a másik felet, hiszen egészen más képet tudunk magunkról mutatni, mint, ami a valóság. Az alkalmazás jól alkalmazkodik a mai fiatalság igényeihez, mivel néhány másodperc alatt el lehet dönteni valakiről, hogy tetszik, vagy nem, és csak azokkal hoz össze a rendszer, akikkel egyformán ítélünk. Az azonban, hogy egy emberrel tudunk-e tartós kapcsolatot kialakítani ritkán dől el első ránézésre, éppen ezért ez sok esetben csalóka lehet. A másik nehézség, hogy azon személyek nagy része, akik ilyen módon próbálnak kapcsolatot alakítani nagy valószínűséggel a való életben is nehezen ismerkednek, így, ha nincs kölcsönös választás, újabb elutasítást élnek meg.

És végül, meglehet-e fogalmazni azt, hogy milyen az ideális párkapcsolat?

Az ideálist azért nehéz megfogalmazni, mert az mindenkinek mást jelent. Általánosságban azonban azt mondanám, hogy az a kapcsolat, amely mindkét fél számára jó, amelyben együtt képesek fejlődni, és előrejutni a mindennapjaik során. Emellett tudják egymást támogatni és képesek a konfliktusokon átjutni.
Popper Péter egyik írásában azt mondja; „Egy párkapcsolatról akkor tudhatom, hogy jól működik-e, ha a társamat figyelem meg, vajon ő hogyan érzi magát a kapcsolatban, tud-e fejlődni, ki tud-e teljesedni” Amennyiben a válasz igen, és mindkét fél ezt érzi, akkor a párkapcsolat jól működik. Legegyszerűbben viszont azt hiszem három kulcsfontosságú kifejezéssel tudnám megfogalmazni pontosan azt, hogy milyen is egy jól működő párkapcsolat; mindez a kölcsönösségen, a törődésen és a bizalmon alapszik.

Fotó: Gémes Sándor