Az autizmussal élők végtelen szeretettel hálálják meg a mindennapi bátorítást

Nem vagyunk egyformák. Mindenki más és más jegyeket hordoz a személyiségében, külső jegyeiben. Az elfogadás, a nyitottság a legnemesebb emberi tulajdonságok közé tartozik, melyet egymásnak adhatunk. Az autizmussal élő emberek különleges világába kalauzolt el Nagy Csilla, a hódmezővásárhelyi Aranyossy Ágoston Református Óvoda és Általános Iskola intézményvezető helyettese. 

Sokszor úgy véljük, hogy az a személy, aki kicsit eltér az átlagtól, kikerülendő, és nem szeretnénk vele bármiféle kommunikációt folytatni. Azonban lehetséges, hogy pusztán nem tudjuk miként nyissunk az illető irányába, vagy hogyan kommunikáljunk vele. Nem ismerjük az adott személyiségtípust, tartunk tőle és inkább bebújunk a csigaházunkba és onnan pislogunk rájuk hunyorgó szemekkel. Majd idővel rájövünk arra, hogy az autizmussal élő emberek valódi ékkövei a társadalmunknak, csak a fény felé kell őket fordítanunk. Csillogásuk, tündöklésük pedig beragyogja majd a szívünket.

Mi pontosan az autizmus?

– Az autizmus egy úgynevezett spektrumzavar, a hivatalos diagnózis alapján elmondható, hogy bármilyen szinten megjelenhet ez a probléma az egyénnél. Három terület sérülését jelenti: a kommunikációs és szociális készség, a viselkedés szervezés. Ez a három területe a viselkedésnek, melyeket érint a probléma. Éppen ezért az autizmussal élő emberek viselkedését nem egy vizsgálat keretein belül folytatják le, hanem a szakemberek viselkedésből szűrik le a problémákat. Tehát elmondható, hogy az autizmus lehet egy vezető probléma is, vagy kísérője bizonyos nehézségeknek és sérüléseknek.

Hogyan lehet időben felismerni?

– Két, két és fél éves korban, amikor elindul a szociális készségek érése, akkor döbben rá a szülő, vagy a közösség, ahova jár a gyermek, hogy nem tudja ugyanazokat a fejlődési lépéseket megtenni, mint az átlagos fejlődésű társai. Megjelennek a viselkedési problémák a csoportban: a gyerek kudarcokat él meg és valamilyen módon lereagálja. Illetve nagyon visszahúzódó és szorongó viselkedésformát mutat, azaz már megfigyelhető a probléma. Ez természetesen magával hozza azt is, hogy a szülő vagy a pedagógus nem tudja azt a nevelési, oktatási szintet hozni, amelyet egy átlagos gyereknél.

Milyen speciális kezelést igényel egy autista személy? Ki lehet-e belőle gyógyulni?

– Az autizmus egy egész életre szól. Azok a gyerekek, akik ezzel élnek, felnőttként is autizmussal élők maradnak. Azonban nagyon jó módszereket fejlesztettek ki nemzetközi szinten, amelyeket Magyarországon is oktatnak speciális képzéseken, tehát segíteni lehet a problémáik fejlesztésén. Elmondható, hogy szinte minden esetben nagyon kiugró teljesítménnyel rendelkeznek az autista gyerekek, mely nagy motiváció számukra. Például 11-12 éves korukban számítógépes programokat írnak, ám ezzel párhuzamosan gyengébbek a szociális problémák felismerésében, vagy a kommunikációban, érzelmek kimutatásában. Ezek a tényezők sokszor gátat szabadnak a mindennapi életük egyes területein. Tehát az egyes szegmensekben lévő kiváló képességüket kell a hiányaikkal együtt a személyiségükbe összefogni. A szakemberek a gyönge képességek felismerésével megfelelő segítséget nyújtsanak számukra. Nagyon fontos, hogy bejósolhatóvá tegyük számukra az időt, ezért olyan környezetet érdemes kiépíteni, ahol határozottan látják a gyerekek, hogy mi vár rájuk.

Az egyik módszer erre a tantermek kialakítása: azaz olyan képeket rakunk ki a falra, melyek segítségével tud tájékozódni és egyfajta biztonságérzetet nyújt számára. Erre szolgál nálunk egy napirend, amelyet vizuális képekkel látunk el, attól függően, hogy mit értett meg a gyerek korábban. Természetesen előfordul, hogy nem szívesen fogadja el azokat a tevékenységeket, amiket nem szeret. Attól függetlenül egy olyan jutalmazás orientált pedagógiát végzünk, amivel motiválttá tesszük őt arra, hogy elvégezzen olyan tevékenységeket, melyeket magától nem vállalna el.

Eleinte nem erőltetünk rá semmit, inkább csak felkínáljuk neki a lehetőséget, majd később motiváljuk. A felső tagozatban már el lehet jutni arra szintre, hogy a szociális jutalom (osztályzat) ugyanolyan értéket jelent a gyereknek, mint egy átlagos fejlődésű fiatalnál. Összességében elmondható, hogy a probléma sajnos megmarad, de a tünetek csökkennek. Sőt egy magasabb intellektussal rendelkező gyerek önállóan is karban tartja magát, legfőképpen úgy, hogy megtanulja, kihez forduljon segítségért.

Az, hogy egy gyerek milyen szintre juthat el felnőtt korára az autizmusával együtt élve, nagyban függ a szülőktől, oktatási módszerektől, és az ő tenni akarásától is. 12 év dolgozunk a módszerekkel az intézményünkben és több diákunk is eljutott arra a szintre, hogy egy kisebb létszámú gimnáziumban tanuljon, és beintegrálódjon egy normál közösségbe. Így elérhető, hogy a szép fejlődésük mellett érettségit, továbbá diplomát is szerezhetnek.

Külső jegyekben megmutatkozik-e az autizmus?

– Nem, inkább viselkedési jegyekben figyelhető meg: ujjpörgetés, érdekes és bizarr mozgások, dülöngések, amennyiben nem érzi magát biztonságos helyen, de azt fönt akarja tartani. Valamint előfordul, hogy a gyerek előveszi az úgynevezett manírokat, melyek segítik őt átvészelni az adott szituációkat.

Az intézményükben hány autista gyerek tanul?

– Jelenleg 51 autizmussal élő óvodás és iskolás gyerkőcünk van, jellemzően Csongrád megye területéről. Szegedről, Kiskundorozsmáról, Szegvárról, Mindszentről, Makóról de Zentáról is érkezett hozzánk tanuló. Amit kiemelnék, hogy egy család azért költözött Vásárhelyre, hogy a gyermeke az intézményünkbe járhasson. Tehát esetenként egy teljes életmódot vált a család a gyermek érdekében. Ez hatalmas elismerés, és nagyon örülünk neki.

Milyen csoportelosztás jellemző Önöknél?

– Képességek szerint igyekszünk csoportokat létrehozni, főleg arra fókuszálunk, hogy kommunikációban hol tart a gyerek. Aki aktívabb beszélőkével rendelkezik, olyan osztályba kerül, ahol a verbális kommunikáció a hangsúlyos. Azonban azok a gyerkőcök, akik inkább csöndesebbek, nekik a képcserés kommunikációt kell megtanulniuk, mely egy külön technika. Természetesen azt is figyelembe vesszük, hogy a tanulási képességeikben hol tartanak, ugyanis a pedagógusnak is fel kell készülnie ezekre a tanórákra. Egy olyan osztályunk van, amely csak autizmussal élő gyerekekből áll, a többi csoportba vegyesen osztottuk be őket.

Sokakban kérdések merülnek föl, ha egy autizmussal élő személlyel találkoznak. Ön mit javasol, hogyan viselkedjenek velük?

– Először is emberként fordulunk hozzájuk, hiszen ugyanolyan embertársunk, mint bárki más. Abban az esetben, ha elutasítást tapasztalunk részükről, akkor érdemes rövid, határozott módon fogalmazni. Általában nem egyedül közlekednek az autista emberek, aki azonban igen, meg fogja érteni a verbális kommunikációt is. Aki mellett kísérő áll, az adott személy segíteni fog nekünk az érthetőség elősegítésében. Nyitottságot érdemes mutatni irányukba. Azt nem szabad elfelejteni, hogy náluk azok a területek sérültek, amelyekkel mi abszolút nem nézünk szembe. Ugyanis átlagos fejlődésű embereknél ezek területek spontán fejlődnek. Az autizmussal élő gyerekeknél, felnőtteknél fejleszteni kell, ezért is nehéz ezt a fajta empátiánkat felébreszteni. Mivel nincsenek külső jelei a problémáknak, ezért igen bonyolult átéreznünk.

Felnőttként milyen munkát vállalhatnak?

– Sajnos ebben a tekintetben nem áll túl jól a társadalmunk. Aki időben felismeri a kontrollt és teljes mértékben tudja kezelni a problémáját, akkor egy kevésbé szociális területen elhelyezkedhet. Főként olyan munkát, tevékenységet választanak, melyekben kibontakozhat a tehetségük és biztonságban érezhetik magukat. Az átlagos emberek nem minden esetben tudják azt, hogy milyen ponton vannak megszólítva, valamint hogyan érezzenek együtt egy autizmussal élő emberrel. Azaz a befogadásuk is sokkal nehezebb a munkahelyekre, közösségi térbe, hozzájuk nélkülözhetetlen a speciális fordulás. Az a tapasztalatunk, ha megérzik a kedvességet, elfogadást, akkor nagyon szeretetteljesekké válnak, és partnerként együttműködnek. Először nekünk kell feléjük nyitnunk, el kell fogadnunk a másságukat, majd ezt követően tudnak felénk nyitni. Ez ad nekik bátorságot és erőt.

Miért választotta ezt a csodaszép hivatást?

– Már főiskolás koromban megszólított két szó: humánus bánásmód. Megfogalmazódott benne, hogy így akarok élni, így szeretnék az emberekkel foglalkozni, humánusan. Ezt főként olyan emberekkel tudom megélni, akik segítségre szorulnak. 24 éve dolgozom ezen a pályán ebben az intézményben és mindig ez ad erőt ahhoz, hogy folytassam az elkezdett munkámat. Az autizmus egy új kihívás volt számomra 12 évvel ezelőtt. Jöttek hozzánk olyan tanulók, akik ilyen diagnózissal rendelkeztek és az intézmény vezetője úgy érezte, hogy meg kell tennünk a lépést, foglalkoznunk kell velük is. Akkor úgy gondoltam, hogy eljött az én időm, azzal foglalkozhatok, ami igazán boldoggá tesz. Nagyon sokat tanultam a gyerektől, ugyanis rengeteg szeretet, kedvességet és motivációt kaptam tőlük. Ez az, ami a pályán tart. Van egy olyan különleges személyiségvonása minden autizmussal élő embernek. Bennünk ott van a kincs, melyet a legfontosabbnak tartok és mindennap megtapasztalok. Számomra ez a kincs az, amelyért mindennap hálás vagyok nekik.