Horváth Zoltán: Erősen zsarolásszagú az összeférhetetlenségi sztori

A napokban a Facebookon közölte, április 3-án megszűnik a köztisztviselői jogállása a hódmezővásárhelyi Polgármesteri Hivatalban, miután „választás elé” állították. „Üdv a klubban!” ‒ írták a poszt alatt korábbi kollégái, akik az időközi választás után voltak kénytelenek elhagyni a városházát. A polgármester hétfői Facebook-bejelentkezésében összeférhetetlenségről beszélt önnel kapcsolatban, és azt állította: szó sincs arról, hogy bárki is el akarta volna üldözni. Mi az igazság, mi történt pontosan?

Közel tizenöt éve dolgozom sportreferensként és vállalok munkát sportegyesületek, civil szervezetek életében. Érdekes módon hirtelen ez jogszabályellenes lett, véletlenül éppen akkor, amikor a több száz gyermek sportolásáról gondoskodó HFC működése komoly veszélybe került, és az ügy kezd egyre kínosabbá válni a városvezetésnek. Ne legyünk naivak, ennek az akciónak erősen nyomásgyakorlás, sőt: zsarolás szaga volt. A belső ellenőrzés elkezdett jogászkodni és hirtelen előbukkantak paragrafusok, amelyek alapján összeférhetetlen lett az a munka, amit hosszú évek óta végzek, panasz és gond nélkül.

Ráadásul sok a csúsztatás is: mint sportreferens ügyintéző voltam, nem voltam döntéshozói pozícióban, és a pénzügyi utalásokhoz sem volt semmi közöm. Abba már bele se menjünk, milyen egyszerűen megoldható lett volna a hatalmas összeférhetetlenség: elég lett volna a Hódmezővásárhelyi FC elszámolásainak ellenőrzésére egy másik kollégát kijelölni a jogi vagy a közgazdasági irodán. Valószínűleg nem ez volt a cél.

Azt mondta, nyomásgyakorlásnak tartja az eljárást. Mire gondol?

Gyakorlatilag kész helyzet elé állítottak: vagy lemondok a civil szervezetekben betöltött tisztségekről – a Hódmezővásárhelyi FC és a Székkutas TC, valamint a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Diáksport Egyesület elnöke, illetve a Hódmezővásárhely Sportjáért Alapítvány kuratóriumi tagja vagyok –, vagy elveszítem köztisztviselői állásomat. Ahogy elém tették az összeférhetetlenségről szóló papírt, rögtön közölték is, 30 napot kapok rá, hogy megszüntessem, azaz döntsek arról, mi a fontosabb: a városházi munkám, amiből fizetést viszek haza a családomnak, vagy a sportegyesületekkel és civil szervezetekkel végzett, sokszor inkább önkéntes munka.

Mi volt a városvezetés célja ezzel?

Úgy gondolták – és ezt később a polgármester is elismerte az említett Facebook-videóban –, hogy a megélhetésre, családomra tekintettel majd a futballklub vezetéséről és a többi civil szervezetben betöltött tisztségről mondok le. Biztos vagyok benne, hogy a célkeresztben a személyem és a HFC elleni támadás áll. Úgy látom, a politika megpróbál beszivárogni a sportéletbe, az egyesületek ugyanis jelentős tömegekkel, családok százaival tartják a kapcsolatot. Az új városvezetés bizalmatlan, távolságtartó, sőt sokszor ellenséges a sportegyesületekkel, ami mindenki munkáját megnehezíti.

Pedig abból, hogy az előző, fideszes városvezetéssel jól együtt tudtak dolgozni az egyesületek nemcsak az következhet, hogy minden sportvezető elvakult fideszes, hanem az, hogy az előző városvezetés tette a dolgát és kereste az együttműködés lehetőségét. Talán, ha a mostani is ezt tenné, kevesebb lenne az egyesületek és a sportoló gyermeket nevelő családok gondja. Ezzel szemben ma inkább politizálás megy itt is. A Polgármesteri Hivatal Gyorshír szolgálatán nemrég még azzal is megvádolták az egyesületek vezetőit, hogy ők maguk akarják bedönteni a klubokat, ami mérföldes léptekkel jár a józan ész határán túl. Ez a fajta bizalmatlanság, ellenségesség lengte körül a városházi munkámat is az elmúlt évben. Közel másfél évtizednyi sportreferensi munka után a hivatalból méltatlan körülmények között, egy köszönöm nélkül kell távoznom, de nem bánom, hiszen a munkámmal nem szakmai gondok voltak, a sportegyesületekkel és a sportolókkal sikeres volt az együttműködés és a közös munka.

Azért ez nem volt könnyű döntés. Nyilvánvalóan több dolgot mérlegre kellett tennie, amikor választás elé állították: a kiszámítható egzisztencia a köztisztviselői pályán vagy a HFC, amely története talán legmélyebb válságát éli, gyakorlatilag pénz nélkül tengődik. Miért így döntött?

Nem hagyhatom magára azokat a civil szervezeteket, amelyekkel évek óta együtt dolgozom. A HFC valóban nagyon súlyos anyagi gondokkal küzd, miután nem sikerült összegyűjtenie az idei TAO-támogatást: a klubnál lassan három hónapja senki sem kap fizetést, így természetesen én sem veszem fel az egyébként nettó 85 ezer forintos juttatásom. Az úgynevezett biztos megélhetés oltárán nem áldozhattam fel több száz gyereket, szülőt és az alkalmazottakat. Az én szavam és lojalitásom elsősorban feléjük köt, nem hagyom őket cserben.

Mit szólt ehhez Márki-Zay Péter?

A polgármester úrral Klampár Tibor vásárhelyi programján közöltem a döntésem. Azt mondta, tudomásul veszi, de érdekes módon többször többféleképpen indokolta az előzményeket. Először azt állította, az érintett irodavezető és a jegyző partizánakciója áll az ügy mögött, majd később azt mondta, a belső ellenőrzés során „véletlen” bukott ki a történet. A felelősségvállalás úgy tűnik, nem erőssége. A hétfői Facebook-bejelentkezésével azonban kibújt a szög a zsákból.

Mire gondol?

Egyértelműen kijelentette, hogy ha a HFC jelenlegi vezetése nem fogadja el a város által ajánlott 20 milliós kölcsönkonstrukciót, és nem képes kezelni az anyagi problémákat, akkor mondjon le, és majd a város delegál olyan tagokat a klub élére, akik megoldják a gyerekek futballoztatását. Gyakorlatilag kimondta, hogy a város majd akkor segít, ha átadjuk a klubot azoknak, akiket a polgármester úr látni kíván az egyesület élén. Úgy tűnik, a zsarolásszag makacsul körüllengi a HFC-t. Ez azonban szerencsére korántsem ilyen egyszerű. Egy önálló jogi személyiséggel rendelkező civil szervezetnek megvan a maga közgyűlése, amely eldönti, kit milyen formában akar az egyesület élén látni, vagyis a városvezetésnek és az önkormányzatnak nincs ebben hatásköre. Nyitott ajtókkal és nagy szeretettel várjuk viszont azokat, akik segítenek összegyűjteni a TAO-támogatásokat.

Olyan híresztelések is napvilágot láttak, hogy a polgármester valamiféle új egyesület létrehozásáról álmodik, netán azon mesterkedik…

Nézze, nem egyszer hallottam korábban a polgármester részéről, hogy új egyesületet kellene létrehozni, és nem szükséges a vásárhelyi gyerekeknek versenyrendszerben szerepelniük. Ha ez kielégíti az igényeket, lehet persze egymás között is gurigatni a labdát, a szülők meg összedobják a pénzt az edző bérére, a felszerelésekre és a létesítménybérletre. Mi azonban más utat választottunk a vásárhelyi utánpótlásfociban. Az pedig példátlan és a messzemenőkig helytelen, hogy a városvezetés ilyen mértékben próbál beavatkozni egy civil szervezet mindennapjaiba, ügyeibe.

A városvezetés hetek óta azt sugalmazza, mintha a HFC tudatosan nem akarna működni, kvázi: elugrana a TAO-támogatások elől. Mit szól ehhez?

Mint említettem, a személyem iránti nagyfokú bizalmatlanságra vezetem vissza a folyamatos támadásokat. Ez állhat a mögött is, hogy a legutóbbi Vásárhelyi Valóságban olyan csúsztatások, hazugságok jelentek meg a HFC-ről az úgynevezett polgármesteri rovatban, minthogy „állítólagos nehéz anyagi helyzet”-ben vagyunk, miközben nincs pénz versenyeztetésre, és a klubnál hónapok óta senki nem kap senki fizetést. De azt is írják, hogy „közel húsz edző” hathavi bére 33 milliót tesz ki – amiből a városvezetés támogatói a Facebookon kiszámolták, hogy nálunk 4-500 ezret keresnek a trénerek. Ezzel szemben 28 edzőről van szó és szuperbruttóról, vagyis átlag edzői fizetés nettó 100 ezer forint körül mozog – pontosabban mozogna, ha lenne rá fedezet.

Kérem, akinek fociedzői papírja van, szívesen tartana heti 4-5 edzést, a hétvégéken pedig tornákra, kupákra, versenyekre utazna a gyerekekkel, és kevesebbért, de leginkább ingyen vállalná, jelentkezzen a HFC-nél! Sok szeretettel várjuk, a hírek szerint ugyanis április 1-jével lesznek, akik felmondanak. Nem is tudok rájuk haragudni, hiszen senkitől sem várható el hosszú távon az ingyenmunka.

Mint korábban már utalt rá, a polgármester, illetve a városvezetés felajánlotta, hogy 20 milliós kölcsönnel nyújtana mentőövet a futballklubnak. Miért nem fogadják el?

Egy egyesület vezetése a saját, személyes vagyonával felel a szervezet kötelezettségvállalásáért. Családos emberekként a jelenlegi bizonytalan helyzetben – amikor a gyűlöletkeltés, az uszítás a sportba, a labdarúgásba is beszivárgott az elmúlt egy évben – nem tudunk ebbe belemenni. Az előzmények alapján talán érthető, hogy – fogalmazzunk úgy – nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a kölcsön a városi segítség nélkül nehéz helyzetben maradó egyesület vezetőire csapdaként zárul majd. Az elnökség úgy döntött, nem lehet 20 millió forintot gyakorlatilag fedezet nélküli hitelként felvenni.

Éppen elég nagy felelősséget vállalunk azzal, hogy versenyeztetési költségek híján indítjuk útnak a buszokat, de az elnökség vállalta, ha addig nem sikerül megoldani a problémát, június 30-áig mindenképpen kitartunk, és a gyerekcsapatok befejezik a bajnokságokat. Ha kell, mi magunk álljuk a buszköltségeket, a játékvezetői díjakat. Ha kizárják a csapatainkat, a TAO-rendszerből is kiesne a HFC, azaz minden elveszne, amit hosszú évek kemény munkájával építettünk.

Hogyan tovább ebben a helyzetben? Miben reménykedhetnek a HFC-ben futballozó gyermekek és szüleik? Lát esélyt a klub megmentésére?

A vezetőség továbbra is gőzerővel keresi a TAO-támogatókat. Gigászi küzdelmet vívunk, mert a tavaly tavasz óta gyűrűző vásárhelyi TAO-botrány érezhetően elriasztja az országos cégeket, senki sem szeretné, hogy szájára vegyék a vállalkozását a közösségi médiában, és mindenféle mondvacsinált, hazug, zavaros ügyekkel hozzák összefüggésbe. Ennek ellenére az elnökség úgy döntött, nem adjuk fel, sőt, kettőzött erővel küzdünk a túlélésért. Ha törik, ha szakad, megszerezzük a támogatást, hogy biztosítani tudjuk a vásárhelyi gyermekek sportolását, versenyeztetését! Úgy érezzük, a város vezetésére ebben nem számíthatunk.

És mi lesz április 3-a után Horváth Zoltánnal?

Rengetegen ajánlottak segítséget, amiért köszönettel tartozom. Büszke vagyok rá, hogy ezek szerint nem volt eredménytelen az a közel 15 év, amit az önkormányzatnál sportreferensként eltöltöttem, segítve a helyi sportéletet, sportszervezeteket. Nemrég a polgármester is felhívott, hogy egy másik irodán ajánljon valamilyen állást, de ez nem nekem szólt, sokkal inkább annak, hogy elmondhassa: ő segíteni akart, magam döntöttem úgy, hogy távozok. Na, persze. Mint mondtam, a felelősségvállalás nem erőssége. Köszönettel visszautasítottam, mindezek után eszemben sincs ebben a bizalmatlan légkörben maradni. Sőt, minél távolabb szeretnék kerülni a közigazgatástól. Amellett, hogy gőzerővel viszem tovább a civil szervezeteket, valamint szakmai vezetőként irányítom a diáksport egyesület uniós projektjét is, célom, hogy saját lábra álljak.

Forrás: Promenad.hu/Pintér M. Lajos, Fotók: Gémes Sándor