Lázár: Magyarországnak mindig az a gyenge pontja, hogy a megosztottságunkban megtalálja az ellenfél azokat az embereket, akik elárulják ezt az országot

Az eseményen, amelyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége hódmezővásárhelyi szervezete rendezett, Szakács Árpád újságíró, Szentesi Zöldi László újságíró, valamint Takaró Mihály József Attila-díjas irodalomtörténész voltak a vendégek. A beszélgetést Miklós Péter történész, a Tornyai János Múzeum igazgatója moderálta.

Az esemény kezdete előtt Miklós Péter elmondta, nagy kérdés az, hogy napjainkban mi az „öröksége” a kommunista világképnek, mentalitásnak, diktatúrának. Az erről való közös gondolkodásra invitálták a három vendéget.

Miklós Péter kifejtette, 1919 márciusa és augusztusa között a magyar társadalom megtapasztalta a kommunista diktatúrák lényegét. Vagyontárgyakat vettek el és osztottak újra, a terror a hétköznapok részévé vált, miközben a kommunizmus megpróbálta megfosztani a magyar nemzetet a maga múltjától, történeti hagyományától. Mindezt Hódmezővásárhely is elszenvedte.

Miklós Péter

Szakács Árpád a Tanácsköztársaság gyökereit boncolgatva elmondta, Magyarországon a szabadkőművesek között az 1900-as évek elején olyan új csoportosulások jelentek meg, amelyek az általuk képviselt ideológiát úgy akarták érvényesíteni, hogy megpuccsolják az ország vezetését, és átvegyék a hatalmat. Ehhez a tartópillérek meggyengítésére volt szükség, amelyek közül az egyik a katolikus egyház volt. A világháború során pedig olyan belső feszültségek keletkeztek, amelyeket ki tudtak használni.

Szakács Árpád

Szentesi Zöldi László rámutatott, míg a fehérterror rémtetteit ismerjük, addig a vörösterror eseményeiről sokáig semmit sem tudtunk. Hozzátette, amikor könyvéhez – Vörösterror Szolnokon – anyagot gyűjtött, azt tapasztalta, hogy 1919-ről, a Tanácsköztársaságról Hajdu Tibor „kétes értékű monográfiája” óta, semmilyen történeti összefoglaló munka nem született. Hangsúlyozta, tanulság, hogy a terrornak nincs semmi olyan célrendszere – az esztelen pusztításon, és a perverz ideológia megvalósításán kívül –, ami a normális értékrenddel azonosítható.

Szentesi Zöldi László

Takaró Mihály kiemelte, 1919, egy elvesztett világháború utáni, még Trianon előtti képlékeny időszak volt a krízis csúcspontja. „Az első tanulsága a Tanácsköztársaságnak az, hogy krízisben csak rajtunk múlik, hogy abból katasztrófa lesz, vagy katarzis.” Hozzátette, krízisben a gyengék élethazugságokba menekülnek, míg az erősek az életigazságokba kapaszkodnak. Európa és az egész világ ma, 2019-ben krízisben van, és az Európai Unió a katasztrófa felé halad. Az 1919 március 21-i események közvetlen előzményeit abban látja az irodalomtörténész, hogy amellett, hogy krízishelyzet volt, a magyar vezető politikai osztály végzetesen meggyengült.

Takaró Mihály

Takaró Mihály elmondta, döntően azért kell ismernünk a Tanácsköztársaság történetét, mert ugyanaz a módszer: Magyarországon egy réteg külső erőkkel összefog, hogy krízisben megdöntsék az aktuális, legitim hatalmat. Mindig az identitás elhagyásával kezdődik a pusztulás – tette hozzá.

Lázár János hozzászólásában hangsúlyozta, „a magyar történetírás adós azoknak a nemzetközi kutatásoknak az elvégzésével, hogy a központi hatalmak szétzilálására az antant milyen lépéseket tett, kik voltak azok a hazaárulók, akik Magyarországon az első világháború utolsó másfél évében az antant érdekeit szolgálták.”

Véleménye szerint az antantnak alapvető érdeke volt a hátország szétzilálása, elsősorban elégedetlenség szítása, valamint az utánpótlási vonalak elvágása. Ehhez viszont belső emberekre is szükség volt. „A sikeres és erős Magyarországnak mindig ez a gyenge pontja, hogy a megosztottságunkban megtalálja az ellenfél azokat az embereket, akik – talán ez ma is tapasztalható –, elárulják ezt az országot, pont akkor, amikor sikeres, eredményes lehetne, vagy akár győzhetne is a legnagyobb küzdelmek idején.”

Lázár János utalva napjaink politikai helyzetére, hibának nevezte, hogy az ellenzéki erők semmiben sem hajlandók a Kormányt támogatni, a legalapvetőbb kérdésben – például családpolitika – sem hajlanak az összefogásra az ország stabil jövőjének érdekében.

Az emlékezés fontosságát is hangsúlyozta Lázár János, kiemelve, a modern technológia eszközeivel figyelmeztetni kell a fiatalabb korosztályt is arra, hogy ennek az országnak a történelme milyen tanulságokkal szolgál a jövőre nézve.