A gyűlölet otthona, avagy kikért is kellene sétálni

Márki-Zay Péter és hívei újabb látszattüntetéssel pótolják az érdemi munkát. A meghurcoltakért sétálnak, a gyűlölködés ellen – miközben valójában a köteles beszédű polgármester és szűk körének webes verőemberei gerjesztik a gyűlöletet bő egy éve az eddig békés, nyugodt kisvárosban.

„Aki úgy érzi, ideje felhívni a hatalomnak és az őket kiszolgáló lakájmédiának a figyelmét arra, hogy helytelen ártatlan civil embereket gyűlöletjátékaikba bevonni, az vegyen részt az eseményen, kiállva ezzel az meghurcoltak mellett.”

Így szól az n+egyedik kormányellenes vásárhelyi tünti felhívása Márki-Zay Péter egyik lakájoldalán. A megfogalmazás ha úgy tetszik tökéletes: a legfőbb ideje, hogy a képmutató „szeretet hatalma” és fenekét fényesítő szatellitközösségei véget vessenek ócska (materialista keresztény) gyűlöletjátékaiknak, melyekkel ártatlan, tisztességes vásárhelyieket vegzálnak, hurcolnak meg, szerkesztenek ki, tesznek a mocskolódás céltáblájává!

Történelmi pillanatnak lehetünk tanúi a mai napon. A gyűlöletmenet megáll majd a Bercsényi utcában, ahol bárkinek lehetősége lesz megnézni a SZÜLETÉSOTTHONT.

A házat, a helyet, ahol a gyűlölködés megszületett, mely ténylegesen a vásárhelyi erőszakcunami alfája és ómegája.

Hisz nem kérdés, valójában ki a gyűlölet apostola. Az elmúlt bő egy esztendőben Márki-Zay volt az, aki szűk körének webes verőembereivel, kommentkommandójával soha nem látott békétlenséget, megosztottságot hozott az addig békés, nyugodt kisvárosra. Ő az, aki politikai haszonlesésből arccal (vagy arctalanul, „támogatóinak” álcázott trolloldalak mögé rejtőzve) a vásárhelyiekre rontott.

Mert több mint képmutató, aki egy nem létező személy (kamuprofil) úgynevezett jó hírnevéért aggódik és sétafikál. Ha már valakiért békemenetet szervezünk, akkor azokért a meghurcoltakért lenne érdemes, akiket a polgármester és köre megtámadott, besározott.

Például Németh László plébános atyáért, mert szelíden felhívta rá a figyelmet: aki politikára adja a fejét, annak meg kell felelnie valamilyen minimális erkölcsi követelménynek. Bán Csaba nagytiszteletű úrért, akinek csak annyi a bűne, hogy a református iskola céljaira használna egy Petőfi utcai épületet. Havasi Katalin doktornőért, akit felkötöttek volna a Márki-Zay-fanok, és aki ellen egy 3 ezer forintos vélt vagy valós utazási biztosítás miatt megy az uszítás. Bálint Gabriella szociális szakemberért, akit politikai okokból próbált meg kiverni a városvezető a Kapcsolat Központ éléről. A városházáról elüldözött köztisztviselőkért. Az újságírókért, akiket névvel, fotóval tesznek ki nyilvános köpködésnek, botozással, baseballütővel, késeléssel fenyegettek meg. A kitüntetett Kovács Erikáért, akinek még női mivoltát, családanyaságát sem tisztelték a gyalázkodók. Vagy a korrupciós vádakkal befeketített sportvezetőkért, akik amúgy életüket a vásárhelyi gyerekek nevelésének szentelik. És leginkább azokért a gyerekekért vagy még meg sem született unokákért, akiket máris azzal mocskolnak és riogatnak, hogy majd szégyellniük meg magukat szüleik, nagyszüleik miatt.

Eddig, és ne tovább! Annak kell szégyellnie magát, aki a kandeláberek alternatív felhasználási lehetőségeiről szónokol, köteles beszédeket tart, akasztással, Molotov-koktéllal, véres-könnyes forradalommal riogat, Biszku Béla-díjakkal aláz meg becsületes embereket; üldöz és letámad.

Mert szögezzük le: a megfélemlítés a polgármester munkamódszere.

„Mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mi ti minket” – üzente egykoron az SZDSZ-közel író, Kornis Mihály az urbánus-liberálisok nevében a nemzeti oldalnak. Sajnos pontosan ez a helyzet ma városunkban is, ahol a szeretet hamis szólamai mögül támad a megfélemlítés, az erőszak. A hírhedtté vált gondolatot az önjelölt ál-Messiás fordította le vásárhelyi nyelvre.

A megoldás kulcsa persze még mindig az itt élők kezében van. Fel kell, hogy nyíljanak végre a szemek, hisz a széthúzás csak rombol, egységben az erő!

„A vásárhelyiek csak összefogással tudják megmutatni, hogy jobban szeretik egymást, mint amennyire Márki-Zay és ügynökei szeretnék az embereket egymásnak ugrasztani!”