A község állatorvosa: Makay Attila – a díszpolgár életútja
Március 15-én Székkutas Község Önkormányzat Képviselő-testülete a község szolgálatára tett, kiemelkedő és magas szintű munkássága elismeréseként Díszpolgári címet adományozott Dr. Makay Attilának. A díjazottat Szabó Emese képviselő méltatatta, eképpen:
Ha Székkutason a Szabadság utcában, a templom körül járunk, több formás, tetszetős, régi építésű házat láthatunk. Ezek az épületek régi idők tanúi: itt állnak már a ’40-es évek derekától; szebb és borúsabb napok emlékét őrzik.
Az egyik, dísztégla-homlokzatú házban lakik Dr. Makay Attila állatorvos feleségével, Dr. Makay Attilánéval. A ház kapuja szinte mindig nyitva áll; ha a figyelmes járókelő arra jár, és betekint, tudja, ha a bejárón ott a jól ismert terepjáró, akkor otthon találja a gazdát is.
Születése óta otthona ez a ház, hiszen 1942. január 19-én ebben a házban látta meg a napvilágot Dr. Makay Andor és Fehérvári Jolán negyedik gyermekeként.
Édesapja az akkori település, és a puszta jól ismert állatorvosa volt; később két fia, Attila bátyjai, Andor és Bertalan is ezt a hivatást választották. A fiatal Attila orvos szeretett volna lenni, de az 1950-es évek politikai viszonyai miatt számára ez lehetetlenné vált. Az orvoslás szándéka viszont, ennek ellenére továbbra is célja maradt, és ez az igaztalan indok nem térítette le őt erről a pályáról. Ezért választotta végül ő is az állatorvosi hivatást. A családban így három fiúból mindhárom állatorvosként végzett.
Édesapja soha nem erőltette ezt a hivatást egyik gyermekére sem; habár határozott és szigorú szülő volt, a testvérek észrevétlenül belenőttek abba a világba, ahol olyan természetes volt a jószágokkal való együttélés, mint a levegő. Nem tanyán, hanem benn a faluban laktak, mégis tartottak otthon disznót, több tenyészállatuk is volt a háznál, édesanyja pedig, ahogy akkor szokás volt, a baromfiudvarral foglalkozott; így gyerekként hamar megismerkedtek az állattartás alapjaival, és olyan gyakorlati teendőkkel is, mint például az ól takarítás. A gyermekkorba, e munka, és a tanulás mellé, természetesen belefért egy kis rosszalkodás, csínytevés is. A falusi játszótársakkal néha válogatott rosszaságokat eszeltek ki.
1948-ban kezdte meg elemi tanulmányait: először a Kispusztai-, majd a Központi Iskolába járt. Gál Edit, majd Koroknai Antalné Piroska voltak tanítói. Felső tagozatban Kovács Béla volt osztályfőnöke, tanára, aki hivatása szerint lelkész volt, így magas fokú történelmi tudását, irodalmi műveltségét átadta a falusi gyermekek számára.
Az általános iskola elvégzése után a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban tanult tovább. Szinte minden évben jeles, vagy kitűnő volt bizonyítványa, mégis tudta, a humán tantárgyak, a nyelvek és a történelem nem kötik le figyelmét; érdeklődése a természettudományok felé fordult: orvos akart lenni. 1960-ban tette le az érettségi vizsgát.
Végzős diákként, ugyanebben az évben felvételizett a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, de jelentkezését helyhiány miatt elutasították. A kor megbélyegző jelzője, az „osztályidegen” kifejezés ott szerepelt neve mellett. Terveit azonban nem adta fel. Mivel vidéken semmi lehetőség nem várt rá, ezért felment a fővárosba munkát keresni. A Budapesti Hajtóműgyárban helyezkedett el segédmunkásként. 1961-ben újból beadta jelentkezését, ezúttal a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, de ugyanazzal az indokkal, mint az előző helyen, szintén elutasították. Nem sokkal később, 1962-ben megérkezett a behívó: Szabadszállásra kellett bevonulnia katonának. Mivel a gyárban gyakorlati műszaki ismeretekre tett szert, ezért a honvédségnél gépkocsi technikusi-, és szerelő tartalékos tiszti képzésben részesítették. A sorkatonaság ideje alatt is ragaszkodott tervéhez, a sikertelen jelentkezések nem szegték kedvét, újra a továbbtanulás lehetőségén gondolkodott. 1962-ben felettes tisztjének tanácsára előfelvételi-vizsgára jelentkezett a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemre, papírjait egyenesen az Oktatásügyi Minisztériumhoz küldte. Így legalább már felvételizni is behívták. A következő évben, sikeres felvételi vizsga után, pár nappal a félévnyitó előtt a honvédségtől leszerelték.
1963-ban kezdte meg tanulmányait Budapesten, 1968-ban pedig lediplomázott: okleveles állatorvos lett.
A fiatalember élte az egyetemi hallgatók szokásos életét a fővárosban, de mindeközben tartotta a kapcsolatot egy lánnyal, akit a székkutasi vasútállomáson ismert meg.
Még középiskolás éveik alatt, a falu jól ismert doktorának, Kónya Jánosnak a lánya, Emese egy alkalommal az állomásnál mutatta be Attilának egyik osztálytársát, Vadovics Anikót, aki a hétvégét a székkutasi orvos családjánál töltötte. Mivel a lányok Szegeden gyermekápoló-, és gondozó szakon, egészségügyi szakirányon tanultak, a fiataloknak hasonló érdeklődési körük volt, összebarátkoztak. Anikó a szakiskola elvégzése után a budapesti Apáthy István Gyermekkórházban vállalt munkát, felkerült Budapestre, így továbbra is tudták tartani a kapcsolatot.
Az 1968-as év kétszeresen is kitüntetett év lett Makay Attila számára: a diploma megszerzése mellett megnősült, feleségül vette Vadovics Anikót, és hazaköltöztek Székkutasra.
Életében másodjára, most sem tartott szünetet a tanulmányok után; nem hagyott pihenő-, vagy kieső időt: dolgozni akart. Még ebben az évben meg is kezdte a munkát: 1968. szeptember 16-án hivatalosan is Székkutas település hatósági állatorvosává vált. Édesapja, Makay Andor még egy évet a fia mellett működött tiszti állatorvosként, tudásával, évtizedes tapasztalataival segítette fiát a pályán, majd 63 éves korában nyugdíjba vonult.
A fiatal doktorra sok feladat hárult, hiszen akkoriban, a település jellegéből adódóan több szövetkezet foglalkozott állattenyésztéssel, a jószágállomány száma igen magas volt. Orvostársaival együtt, évtizedeken keresztül a Kossuth-, a Béke-, majd az Új Élet Mezőgazdasági szövetkezetek, később a helyi Sertéskombinát és a Hódmezőgazda Zrt. állatorvosaként végezte a napi munkát. Munkája során szakmai társai voltak: Dr. Tóth György, Dr. Kiss Sándor, Dr. Zsolnai János, és Dr. Horváth Zoltán állatorvosok.
Ismereteit, tudását bővítve, a ’70-es évek elején újabb képzésen vett részt, és 1976-ban szakirányú diplomát szerzett: szarvasmarha egészségügyi szak-állatorvos lett.
Lelkiismeretes, és kitartást igénylő munka ez, mint minden orvosi pálya: gyakran késő este, és hajnalban is jöttek érte segítségét kérve, és csengett a telefon, ha a jószághoz azonnal menni kellett. A doktor úr segített az embereknek az állatokkal kapcsolatos iratok kitöltésében, a hivatalos teendők intézésében, gyógyszerek beszerzésében, 1990 után pedig az egyéni gazdálkodók állatállományának egészségét is felügyelte. Akkortájt a faluban is ritka volt az a ház, ahol nem volt disznó ól, és baromfiudvar, ide is őt várták a beteg állatokhoz; és bizony a „kutyás házakhoz” is menni kellett, még akkor is, ha e feladat nem kimondottan volt a doktor úr szíve csücske.
34 évig tartó szakmai tevékenysége során legjobb tudása szerint minden esetben a település állategészségügyi érdekeit szolgálta.
Dr. Makay Attila 60 éves korában, 2002-ben ment nyugdíjba, de munkáját jelenleg is folytatja. Egyéni vállalkozó orvosként az Új Élet Mgsz, és a Tejút 2000 Kft. állatállományát, valamint a település külterületén lévő állattartó gazdaságokkal kapcsolatos állategészségügyi teendőket látja el.
Eközben a Szabadság utcában a régi családi ház is megtelt élettel. A házaspárnak három gyermeke született: 1969-ben Anikó, 1974-ben Enikő, 1978-ban Attila.
Bizonyosan nem véletlen, hogy a három kisgyermekből, egy védőnő, egy jegyző, és egy állatorvos lett. Ifjabb Dr. Makay Attila a család állatorvosainak 4. generációját képviseli Dr. Makay Bertalan, Dr. Makay Andor, és a sorban harmadik édesapja, Dr. Makay Attila után.
Egy eddig még meg nem szakadt lánc, egy töretlen családi hivatás története áll előttünk.
„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” – válaszol nekünk ezen a sorskérdésen töprengve bölcsen a Biblia. Igen, véletlenek nincsenek; Ő munkálkodik, egyengeti utunkat és családunk sorsvonalát – ez az üzente ennek az Igének, és ugyanezt az üzenetet adta át évtizedeken keresztül a Makay család többi tagjának is.
Dr. Makay Andor református hitvallású volt, aki presbiterként is szolgálta a székkutasi gyülekezetet, felesége, több asszonytársával együtt bibliaórára járt rendszeresen a templomba; a szülők fiukat, Attilát is református hitben keresztelték meg a gyülekezet és Isten színe előtt. Keresztelő lelkipásztora Bereczk Sándor nagytiszteletű úr volt, ő lett a keresztapja is.
A ’80-as évek közepétől, miután édesanyját elveszítette, elkezdett rendszeresen templomba járni. Tóth Imre tiszteletes úr lelkészi szolgálata alatt, 1994-ben választotta meg őt a székkutasi gyülekezet presbiterré, később pedig a gyülekezet helyettes gondnokává. Közösségi, segítő munkájával hozzájárult az Istentiszteleti, ünnepi alkalmak megszervezéséhez, lebonyolításához. Amikor a ’90-es évek derekán a gyülekezet a lelkipásztor vezetésével úgy döntött, hogy imaházat épít, támogatta az ötletet. Jelentős anyagi segítséggel hozzájárult a földgáz telekre történő bevezetéséhez. Minden év decemberén gondoskodott arról, hogy a Szenteste templomba érkező gyermekeket feldíszített fenyőfa, és szaloncukor várja. A Református Egyházkerület részéről érkező adományok szétosztásában is segítséget nyújtott.
Egy alkalommal, amikor lánya, Makay Enikő férjével, Bérczi Tamással együtt a templomban járt, sajnálattal beszélgettek arról, hogy a karzaton felépített régi, szép orgona nem szól. A házaspárban ekkor született meg az ötlet, hogy megpróbálják megjavítani azt. Csak miután szétszedték a csodás hangszert, akkor szembesültek vele, mekkora munka vár rájuk. Az orgona minden egyes négyzetcentiméterén volt javítani való. Ennek ellenére folytatták az elvállalt munkát. A felmerülő anyagköltséget az egyház fedezte, de a család a javítási munkálatok teljes egészét felajánlotta a Székkutasi Református Egyházközség javára és üdvére. Az orgonát a templom felépülésének 90. évfordulóján, 2016-ban ünnepi Istentiszteleten adták át.
Dr. Makay Attilát 2018-ban nagy megtiszteltetés érte: szeptember 7-én, oklevelének megszerzése, és az állatorvosi hivatás kezdetének 50. évfordulóján az Állatorvostudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségén ünnepélyes keretek között átvette Aranydiplomáját. Kevesen mondhatják el azt, abban az örömben részesülhetnek, hogy megérhetik ezt az alkalmat, még kevesebben pedig, hogy az Aranydiploma mellett 50 éves házassági évfordulót is ünnepelhetnek. Isten éltesse őket sokáig!
Doktor úrral és feleségével csendesen beszélgetünk az életről; egyikőjük sem mond nagy szavakat, bölcsességeket. „Sors bona, nihil aliud!” Jó szerencse kell, semmi más – idézi ő kedvenc mondatát Zrínyi Miklóstól.
Valóban így lenne? Valóban semmi sem számít? Csak a forgandó szerencse gyermekei vagyunk? Bármi megtörténhet velünk?
Zrínyi, a költő hadvezér ezen a kifejezésen nem a vakszerencsét értette, amelyet semmi és senki, sem égi, sem földi hatalom nem befolyásol. A mondás pontosabban így értelmezhető: jó csillagzat alatt kell születni.
Igazat adhatunk doktor úr kedvenc jelmondatának. Jó szerencse, jó sors kell az élethez. A jó sors ajándék, áldás, amelyet tudni kell alázattal elfogadni, és példás, szép élettel meghálálni. A többi már valóban nem fontos…
Székkutas Község Önkormányzat Képviselő-testülete a község szolgálatára tett, kiemelkedő és magas szintű munkássága elismeréseként Díszpolgári címet adományoz Dr. Makay Attilának.
Meghitt ünnepség: Makay Attila és Kovács Lászlóné Székkutas díszpolgárai
