Kovács Erikáé az Aranytoll, Márki-Zayéké a Citromdíj

A gyűlölet gyáva karmestere nem ismer se Istent, se embert, megint a sajtóba törölte büdös lábát.

A Magyar Sajtó Napja alkalmából Kovács Erika kolléganőnk kapta meg a Délmagyarország Aranytoll Díját, amihez ezúton is szeretettel gratulál a Promenad szerkesztősége! A rendszeresen Vásárhelyről is tudósító újságírónő KIEMELKEDŐ SZAKMAI TELJESÍTMÉNYÉT, kiváló írásait, példamutató hozzáállását méltán ismerte el a Délmagyarország azzal, hogy neki ítélte oda az előző esztendő legjobbjának járó kitüntetést. Mi mást kívánhatnánk: csak így tovább, Kovács Erika!

Szóval: Kovács Erikáé az Aranytoll, a Citromdíj pedig ismét – naná – Márki-Zay Péteré(ké). Merthogy nincs új a nap alatt.

Sajnálatos módon ugyanis van, akit nem érdekel, mennyi munka, felkészülés, lemondás, kitartás, emberi és szakmai áldozatvállalás, milyen tudás és tehetség rejtőzik egy ilyen elismerés mögött. Márki-Zay Péter kamuoldala, a Vásárhelyiek a változásért néven futó gyűlöletközösség a sajtónapot és a díjat is arra használta ki, hogy acsarkodjon és gyalázkodjon: egy újságírót, egy nőt, egy családanyát támadjon nemtelen módon, aljas eszközökkel. Amúgy jó materialista keresztény módra. Az a Facebook-csoport, amelyet nemrég buktattunk le, mikor bebizonyítottuk: hogy egyáltalán nem és legkevésbé sem a polgármestertől független, támogatói oldal, hanem a városvezető és legközvetlenebb munkatársai menedzselik és szerkesztik, és azon állandó jelleggel amúgy Márki-Zay magvasnak kevéssé nevezhető gondolatai köszönnek vissza.

Ezúttal egyetlen (nyilvánvalóan nem szándékos) hiba miatt próbálnak megalázni egy embert. Pedig nem ártana tudniuk, aki dolgozik, hibázhat. Aki nem dolgozik, annak meg szemetes a városa, és káoszos az adóügyintézése.

Jegyezzük meg azt is e helyütt, csak úgy miheztartás végett, ugyebár: tévedni emberi dolog, GYŰLÖLKÖDNI ÖRDÖGI. Egy névtelen kamuoldala trollálarca mögé bújni pedig: FÉRFIATLAN GYÁVASÁG.

Nemrég úgy fogalmaztam: Márki-Zay úgy viselkedik a sajtóval, mint ma született elefánt a porcelánboltban, és ezt továbbra is tartom. Az ellenzéki pártalapító celeb polgi és hívei az elmúlt bő egy esztendőben csúcsra járatták Vásárhelyen a média elleni uszítást – mert nem tűrik az övéktől eltérő véleményt. És azonnal ütnek – szerencsére (egyelőre) csak verbálisan.

Ebben a 2018 első hónapjáig csendes, békés, nyugodt, szeretetteljes kisvárosban mindennapossá vált az újságírók fotóval történő, gyűlölködő kiszerkesztése, de a Márki-Zay-tábor deresre húzással, baseballütővel veréssel, sőt késeléssel is fenyegette már a sajtó munkatársait. Legutóbb a helyi lakásmutyiról tudósító Echo-operatőrnek helyezett kilátásba pár pofont a városvezető jobbikos jobbkezének fia. A polgármester láthatóan képtelen elviselni, ha a média nem kritikátlanul „szétsztárolja” személyét és tevékenységét. Mártírnak állítja be magát, de mikor kérdéseket, megkeresést kap, rendre nem reagál (nekünk is több e-mailünk áll megválaszolatlanul). Ellenségképet gyárt, és ellenségeskedik ahelyett, hogy partnerségre törekedne.

Még akkor is halálra sértődik, ha egy általa „barátinak” tartott sajtóorgánumban valami neki nem tetsző tartalom bukkan fel (róla) – permanensen a spájzban látja a vélt vagy valós ellenséget. Így nemcsak a jobboldali média elleni fröcsögésben jár élen, de rúgott már bele a balliberális 24.hu-ba vagy az ATV-be is, legutóbb pedig az Index szánalmas letámadásával lőtt kapitális bakot.

Apropó: zűrös ügyeik és botrányaik árnyékában Márki-Zayék éppen közös sétát szerveznek a „meghurcoltakért.” Nem kellene már a sajtóért is egy békemenetet tartani Vásárhelyen?