Olvasói levél: A legnagyobb büntetés a felejtés

Egy olvasónk, Kelemen V. László az alábbi levelet juttatta el szerkesztőségünkhez, amit változtatás nélkül közlünk.

“A legnagyobb büntetés a felejtés

Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el – ezt nem akárki mondta. Armand Jean du Plessis de Richelieu maga is az összeesküvésekkel átszőtt diplomácia nagymestere volt a középkorban, bár alakját leginkább Dumas regényei tették ismertté. Mindenesetre kijelentése a jelenlegi hódmezővásárhelyi politikai viszonyok között is értelmezhető. Egy személy vonatkozásában biztosan. Ő pedig Mátray Attila, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.

2017. december 6-án jelentette be a Fidesz, hogy az elhunyt Almási István helyére kiírt időközi választáson Hegedűs Zoltánt indítja. Mátray az elsők között osztotta meg a hírt, kiemelve: meg van győződve arról, hogy a jelölt méltó utód lesz majd.

2018. február 18-án a megyei Lungo Drom képviselői, illetve a Makó és térségi roma önkormányzatok olyan szándéknyilatkozatot fogalmaznak meg, melyben Lázár János országgyűlési képviselőjelöltségét támogatták. Az aláírók között szerepel Mátray Attila is. Ott van a fotón.

Alig néhány hónap múlva már Márki-Zay Péter hívei között látható, sőt tüntetésen is szónokol. Azok ellen, akiket egyébként korábban ő maga támogatott, netán ismert el a Cigányságért díjjal. 2019. január elsején már ott virít a profilképén a Mindenki Magyarországa Mozgalom logo-ja. Azé a szervezeté, melynek vezetője árulónak tartja azokat, akik nem a feltétel – és meggyőződés – nélküli összefogás hívei.

Pedig az árulót máshol kell keresni. A tettek dátuma már régen eldöntötte annak tényét. Még akkor is, hogyha Szabó Magdának igaza volt.

Ebben:

„Az árulót elfelejtjük. Az áruló nincs, meghalt, nem is ismertük soha. Nem terheljük az emlékezetünket a képével. A legnagyobb büntetés a felejtés.”

Kelemen V. László”