Gyűlöletbeszédbe fojtotta a nemzeti ünnepet Márki-Zay

Ünnepi műsorral és díszközgyűléssel tisztelgett a város az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Pro Urbe díjat kapott Ormos Zsuzsanna pedagógus, képzőművész. Márki-Zay Péter megígérte, véget ér a sárdobálás, békében és szeretetben újul meg Vásárhely közélete.

A Kossuth téren ünnepi zászlófelvonással kezdődött, majd az unitárius templomban istentisztelettel folytatódott az önkormányzat március 15-i rendezvénysorozata. Délelőtt a Petőfi-szobornál tartottak megemlékezést, majd az eső áztatta ünnepségen a Kossuth-szobornál a budapesti két tucat felszólalós összellenzéki tüntetésre és londoni kiruccanásra hangoló Márki-Zay Péter polgármester mondott beszédet, mely sajnálatos módon mindössze szűk egy percig szólt az 1848-as forradalomról. Majd az elmúlt bő egy évben megismert kisstílű és pitiáner vagdalkozásba fulladt.

Az ellenzéki pártalapító politikus, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke azonnal párhuzamot vont 1848. március 15. és 2018. február 25. között: merészen azt állította, polgári forradalom zajlott le tavaly Hódmezővásárhelyen.

Országos politikai ambícióit sem rejtette véka alá, hiszen arról beszélt, szerinte a város nem lehet szabad, amíg az ország nem szabad. Vagyis ezúttal sem maradt el a kormányekézés. A Facebook-prédikációiban már megszokott fordulattal élve azt állította, fel kell szabadítani Magyarországot „ezeréves történelmének legkorruptabb rendszerétől.” (Ha már korrupció, ez már csak azért is furcsán hangzott a bíróság által első fokon hazudozásért háromszor megbírságolt Márki-Zaytól, hiszen politikai kegyeltje, az MSZP-s Nagy Ernő lakásügye kapcsán a polgármester által aláírt adásvételi szerződés okán éppen az ő szerepét is vizsgálja a rendőrség a vásárhelyi ingatlanmutyiban. Ahogy a Fidesz fogalmazott: ma egyedül neki van valós, még saját maga által is elismert korrupciós ügye.)

Márki-Zay – talán némileg önkritikusan? – elismerte, Vásárhely elmúlt egy évét „a gyűlölet elszabadulásaként” élhette meg a közösség, mely megszabadulna végre a félelemtől. (Arról persze nem szólt, hogy ebben köteles beszédekkel elhíresülve, a lámpavasak alternatív felhasználási lehetőségeit emlegetve, vezető fideszes politikusok akasztását, Molotov-koktélos forradalmat, zsidókkal, cigányokkal és baloldaliakkal masírozó Új Magyar Gárdát vizionálva, és így vagy úgy, de internetes gyűlöletközösségeket vezényelve neki polgármesterként vajon milyen szerepe van.)

Ebben az összefüggésben fenyegetőnek tűnt azon üzenete, miszerint március 15-e nem a béke ünnepe, hanem a forradalomé. Szóval nincs béke, Márki-Zay szerint most is harcolni kell, mármint a szabadságért. „Akarunk-e olyan békét amikor a rendszer kiszolgálói egymás között osztják el a város vagyonát?” – kérdezte. (Kár, hogy ebben a pillanatban nem láttuk Nagy Ernő arcát.)

Miután az időközi választás óta eltelt bő évben közel 40 kiválóan felkészült, tapasztalt munkatárs hagyta ott a hivatalt – és közülük a felmondásokat/elüldözéseket vizsgáló bizottság szerint többen kőkemény nyomásgyakorlásról számoltak be, a testület elnöke szerint a „terror háza” valósult meg a városházán! –, különös pikantériával bírt az az ígérete is, hogy „nem adjuk fel a harcot, […] míg egyeseket politikai okokból elbocsáthatnak állásukból.”

Mindenesetre összegzése úgy szólt: közösen legyőzhetjük a gonoszt, és be kell fejezni a gyűlöletkeltést, a sárdobálást, hogy békében és szeretetben újíthassuk meg Vásárhely közéletét. Ez legalább biztatóan hangzik.

Ami pedig az ünnepséget illeti, a Kossuth-szobornál a részt vevő vásárhelyi polgárok egy-egy szál virággal fejezték ki tiszteletüket. Díszközgyűlést is tartottak Vásárhelyen, ahol Ormos Zsuzsanna pedagógus, képzőművész vehette át a város Pro Urbe díját. Az ünnepségsorozat délután Szametz András ‘48-as honvéd kopjafájánál az unitárius temetőben, majd a Szabadság Olvasókörben Szametz András mellszobránál folytatódik. A Népművészeti Tájházban huszárokkal kézműveskedhetnek a gyermekeket, és március 15-én rendezik a Petőfi Sándor-szavalóverseny döntőjét is. Este Németh László esperes plébános tart megemlékezést szentmise keretében a Belvárosi Szentháromság templomban.