Márki-Zay cserbenhagyta a vásárhelyi gyerekeket

A vásárhelyi polgármester szégyellheti magát: páros lábbal tapossa a haldoklót. Otromba prosztóságát nem fedheti el a stylist elegáns díszegyenruhája, az egy hónapig tervezett nyakkendő-kollekció, a díszzsebkendő és a trendi olasz cipő sem. A kis vásárhelyi futballisták ennél jóval többet érdemelnek.

Végveszélybe került a vásárhelyi labdarúgás utánpótlása. A Hódmezővásárhelyi FC keretein belül több mint 400 gyerek sportolási lehetősége szűnhet meg heteken belül, ha valami csoda nem történik. Az edzők, az alkalmazottak január óta fizetés nélkül dolgoznak, a versenyeztetésre nincs pénz, az edzésszámokat máris csökkentették – szembesültek a súlyos nehézségekkel a hétfői szülői értekezlet résztvevői.

A vásárhelyi polgármester addig vagdalkozott és hadakozott TAO-ügyben, míg a korrupció sejtetésétől okkal-joggal irtózó támogató-vállalkozók kihátráltak a klub mögül, így az MLSZ által megítélt 60 milliós működési TAO-keretéből mindössze 20 millió forintot sikerült feltölteni. Hosszú évek szisztematikus építkezését rombolhatja le az öncélú háborúskodás, a politikai szűklátókörűség.

A bajban mutatkozhat meg igazán az emberi nagyság és a közszereplői karakter – vagy ennek ellentéte. Az MLSZ megyei igazgatója, Nógrádi Tibor, a megyei igazgatóság és Kiss-Rigó László vezette társadalmi elnökség azonnal jelezte, minden követ megmozgat a vásárhelyi bástya megmentéséért. A magyar labdarúgás nem veszítheti el a HFC-t, több mint 400 gyerek sportolási és versenyzési lehetősége nem lehet az enyészeté. Azonnali összefogásra szólították fel az érintetteket.

Márki-Zay Pétert nem hatotta meg a segélykiáltás, sőt, még meg is tapossa a haldoklót. A közösségi oldalán egyrészt szembeállítja egymással a TAO-s és nem TAO-s helyi sportegyesületeket, azaz a megosztás rosszízű eszközéhez nyúl, másrészt azt sugallja: felmerül, valamiféle tudatosság állhat amögött, hogy a HFC nem tudta összegyűjteni a TAO-forrásokat. „Egy valamivel nem tudunk mit kezdeni: ha a klub maga nem hajlandó mindent megtenni az ott sportoló gyermekekért és politikai küldetést hajt végre a gyermekeink sportjának ellehetetlenítésével” – gusztustalankodik. Nem először áll egyébként elő ezekkel a vádakkal, hiszen a január 24-i közgyűlésen is azt fröcsögte: „van olyan sportegyesület, melynek láthatóan nem érdeke a működés, akinek ki van adva föltételezhetően, hogy ne működjön”.

Egy felelős polgármesternek ebben a helyzetben egyetlen egy feladata van. Nem, nem a politikai cirkuszolás, hanem: az azonnali, feltétel nélküli segítségnyújtás, a támogatás, az összefogás szervezése. A kiállás a bajba jutott mellett. Már ha országos ambícióinak árnyékában van rá ideje és energiája. No meg elkötelezett közössége sorsáért.

A pártalapító vásárhelyi városvezető – föltételezhetően – más utat választott. Márki-Zay – úgy tűnik – cserbenhagyta a kis focistákat, a helyi gyermekeket. Ami finoman szólva sem elegáns. A felelőtlenségre nincs magyarázat, azt semmilyen vélt vagy valós sérelem, érdekellentét nem indokolhatja.

Ezt az otromba prosztóságot nem fedheti el a stylist elegáns díszegyenruhája, az egy hónapig tervezett nyakkendő-kollekció, a díszzsebkendő és a trendi olasz cipő sem. Vásárhely ennél jóval többet érdemel.

Hisz nem a ruha teszi az embert.