A Maros-ártérben már kopácsolnak a harkályok

Szorgalmasan dobolnak a harkályok: kis fakopáncsok, nagy fakopáncsok, zöld küllők, fekete harkályok. Az alföldi területeken ritkán látható közép fakopáncsok néhány példánya is megfigyelhető a hullámtérben. A hím harkályok most nem azért kopácsolnak, mert táplálékot keresnek, hanem mert kijelölik a saját területüket (revírjüket). Ilyenkor kifejezetten olyan ágakat ütögetnek gyors tempóban, amelyeknek hangja messzire hallatszik. A dobolással párjukat is csalogatják.

A széncinkék is érzik már a tavaszt, ezért egyre hangosabbak. Bár még nem a klasszikus „nyitnikék”-et éneklik, de már tavaszi jellegű strófákat ismételnek. A csuszkák szintén dalra fakadtak. A Maros erdőrezervátumban egy rövidkarmú fakúsz hangját is felfedeztük. Ez a madár nem tipikusan alföldi, ennek ellenére a Maros mellett is előfordul. Az itteni ártéri erdőkben egyébként több olyan madárfaj egyedei bukkannak fel, amelyek inkább a nagyobb, összefüggő erdőkben jellemzőek. Az erdei pintyek szintén mozognak már az ártéri erdőkben, de egyelőre nem énekelnek.

A vízimadarak állománya még nem számottevő, csupán a récék kisebb csapatai figyelhetők meg a folyó mentén.