Tankok, virágok, történetek – Az 56-os forradalom névtelen hőseiről az Emlékpontban

A fővárosba tartó szovjet harckocsioszlopot megállító kislány és a jászberényi templom híveire kiadott tűzparancsot megtagadó szovjet katonatiszt története is elhangzott Martinkó Károly újságíró, nyugalmazott rendőr alezredes Hittel, szívvel és fegyverrel címmel a kommunizmus áldozatainak emléknapján az Emlékpontban megtartott rendhagyó történelemóráján.

Az előadáson, amelyen a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola nyolcadikosai és a Gregus Máté Mezőgazdasági Szakképző Iskola tizenkettedikes diákjai vettek részt, Martinkó Károly elmesélte annak a kislánynak a történetét, aki 1956. november 4-én Mezőkövesden a fővárosba tartó szovjet harckocsikonvoj elé állt. A tankok megálltak az út közepére bátran kiálló Tóth Mária előtt, s addig várakoztak, amíg Mária osztálytársai el nem vonszolták az útról a kislányt.

Elhangzott az előadáson az 1948-as úszóolimpikon, az egri Kádas Géza története is. A településen is népszerű sportolót 1956-ban egy rendezvény szónokának kérték fel a hevesi megyeszékhelyen, aki a felkérésnek eleget is tett. Mindezért a forradalom leverését követően nyolc év börtönre ítélték, s az ott rendszeresen alkalmazott erőszak miatt élőhalottként hagyta el a büntetésvégrehajtási intézményt. Emlékét ma az egri sportmúzeumban emlékmű, s a városban utcanév őrzi.

Martinkó Károly megismertette a fiatalokat egy 1956-ban, Jászberényben történt eset részleteivel is. A forradalom kitörését követően a városban a rendet az ott hosszabb ideje állomásozó szovjet páncélos zászlóalj közösen biztosította a magyar nemzetőrökkel és a rendőrökkel. November 4-ét követően a szovjet egység parancsnoka feljebbvalóitól utasítást kapott, hogy nyisson tüzet a vasárnapi miséről a templomból kilépő hívekre. A tiszt a parancsot megtagadta, s nem kellett sokáig várni, hogy a helikopterrel a jászberényi laktanyába érkező szovjet egység katonái statáriálisan kivégezzék a tisztet. Ideiglenesen az út mellett hantolták el, majd egy évre rá a helyi temető szovjet katonasírjainak egyikébe helyezték a holttestet.

Martinkó Károly feltett célja, hogy a parancs megtagadásával akár több száz életet is megmentő katonát rehabilitálják és emlékművel tisztelegjenek cselekedete előtt. Mindennek elérésére – mint elmesélte – már az orosz elnöknek is írt levelet. Az előadó Putyin elnökről is megosztott egy történetet. A Leningrádban osztálykiránduláson tartózkodó magyar kislány egy helyi fiatalemberrel ismerkedett meg, s a lány, ahelyett, hogy az osztállyal tartott volna, a fiatalemberrel tekintette meg a város nevezetességeit. Másnapra randevút beszéltek meg, azonban a kislány tanárai nem engedték, hogy elhagyja a szállást. A nagy csokorral a hotel előtt hosszasan sétáló fiatalember végül a virágot egy idős hölgynek adta, s az ablakból kikukucskáló osztálytársak még látták a csalódottan elsétáló Vlagyimir Vlagyimirovicsot, azaz a mai orosz elnököt, Putyint – fejezte be a történetet Martinkó Károly.

Arany-Tóth Attila

közönségkapcsolati munkatárs

Emlékpont