Prága szép, hangulatos, és minden igényt kielégít
Amióta egyszer elolvastam a Prágai kocsmakalauz című könyvet, azóta kíváncsi vagyok, milyen is lehet a sokak által kedvelt Prága, ami gyakran egy kocsmatúrával egybekötött nevezetességnézésnek felel meg. A hideg idő ellenére is sok volt a turista, amit teljesen megértek.
Közlekedési eszköznek az autót választottuk, és így kényelmesen utaztunk. Szlovákiában – hittünk a navigációnak – és egy kis szakaszon nem autópályán jöttünk, aminek köszönhetően beleláttunk a kis városi életbe. Én amúgy szeretek elvegyülni különböző városokban, még ha csak átutazó is vagyok. Egyszer csak meg már Csehországban találtuk magunkat. Itt az autópálya matricát nem lehet elektronikusan intézni, kis bódénál megvettük a vignettét, és ki is ragasztottuk a szélvédőre. Az autópálya minősége kicsit vicces volt az eddigi útvonalat tekintve, kb. úgy kattogtunk-zötyögtünk rajta, mintha vonattal mentünk volna.
A szállásunk remek helyen volt, gyalog is gyorsan beértünk az Óváros részbe. Érkezésünk után nem sokkal máris megindultunk a kocsmatúrára. Nekem, aki nem szeretem a sört (bocsánat), nem sok kedvesség járt a pincérektől, így aztán egy helyen, talán becsületből, vagy tisztelgésből, de én is a kezembe kaptam egy korsó sört. Ez a hely az Arany tigris volt, amiről azt kell tudni, hogy Bohumil Hrabal törzshelyeként tartják számon. Ami azonnal ki is derül a betérő számára, hiszen Hrabal szoborból megmintázott fejét látjuk meg, ha belépünk az ajtón. A falakon fotók mutatják az író mozgalmas kocsmai életét. Egy alkalommal Václav Havel bevitte Bill Clintont, hogy összefussanak Hraballal, vagy legalábbis ekképp szól a történetünk. A fotó a bizonyíték a falon.
Nem csak Hrabal miatt kaptam össze magam, és kezdtem azonnal kortyolni a sört, hanem azért is, mert ez a kocsma arról is híres, hogy régen a tulaj nem engedte be a nőket, hanem az ajtóban adott nekik némi aprópénzt, hogy inkább menjenek moziba, és hagyják bent érvényesülni a férfiakat. Telt ház volt, de odaültettek egy négyfős bagázshoz, ahol az átlagéletkor minimum hetven év volt. Kedvesen fogadtak az idős férfiak. Azt nem mondom, hogy őrült jót beszélgettünk a sörözés közben, mert ők nem beszélték az angolt, mi meg csehül álltunk az anyanyelvükkel.
A kocsmatúra élvezetes a sörfogyasztó emberek számára. A szolgáltatók, vendéglátósok beszélik az angolt, könnyű boldogulni, finomak a csapolt sörök, azonban azt nem igazán szívlelik, ha üdítőzni esik be valaki. Nem hernyóznak, ha kiürült a korsód, mert mire észrevennéd, hogy üres, már kaptál is egy kemény habos nedűt tartalmazó másikat. A tradicionális ételeiknek nem lettem rajongója, de semmi gond, nem én vagyok a gasztro-célcsoport lelkes tagja.
Ami viszont tetszett, az az e-roller. Regisztrálni kell egy appon keresztül, majd fizetni a használatért, és már lehet is suhanni Prága macskaköves, térköves utcáin. És ezt meg is tették az ifjak. Ami érdekes, hogy nem kell visszavinni a rollert a helyére, hanem ahol vége az utazásnak, ott leteszik, majd megy valaki, aki begyűjti és feltölti őket. Legalábbis én így értelmeztem a használati utasítást, és az itt-ott, váratlan helyeken letámasztott rollerek is erre utaltak.
Én nem vettem igénybe a szolgáltatást, mert vittem a saját rolleremet, és azon gurulva fedeztem fel a város egy részét.
Február van, hideg volt, bele se merek gondolni, hogy vajon nyáron mennyien lehetnek ezeken a hangulatos, szűk kis utcákon, illetve a nevezetességek körül. A tömegközlekedés kiváló, érdemes azt használni, ha valaki az Óvárostól messzire talál szállást.
