Nap képe: Dupla szivárvány antikrepuszkuláris sugarakkal

A dupla szivárványon túl egy ritka légköroptikai jelenséget sikerült megörökíteni, az antikrepuszkuláris sugarakat. A légköroptikai jelenségek egyik legizgalmasabb, általában rövid ideig tartó fajtája a “krepuszkuláris” és “antikrepuszkuláris” sugarak. Ezek tulajdonképpen a Tyndall-jelenségek sorába tartozó “egyszerű” szórási jelenségek, önálló nevet és besorolást csak azért kaphattak, mert korábban, amíg a jelenség fizikai mibenléte még nem volt megfejtve, egészen más dolognak gondolták, mint napközben, a magasan ragyogó Nap elé toluló felhők szélei által megszűrt sugarak által gyakran kirajzolódó ilyen-olyan erősségű Tyndall-jelenség. Ami külön érdekessége a krepuszkuláris és antikrepuszkuláris sugaraknak, hogy a Nap jelentkezésükkor már a látóhatár alatt van, és megfelelő geometria és földrajzi (topográfiai) feltételek teljesülése esetén nem is felhők szolgáltatják az napsugarak számára az akadályt, hanem hegyek!

Fotó: Alec Jones