Urbán-Szabó Gábor: Magyarországon ma alig van olyan család, ahol ne lenne legalább egy személy szenvedélybeteg

Ezen a héten az Életmód rovatunkban jelentkező, fontos témákat boncolgató cikksorozatunk a függőségeket taglalja. A kérdéseinket Urbán-Szabó Gábor, a szegedi Kiút Alapítvány munkatársa válaszolta meg.

Mit értünk függőség alatt?

– Kétféle típusba sorolhatóak a függőségek. Vannak a kémiai (alkohol, kábítószer, gyógyszer) és viselkedéses függőségek (szerencsejáték, internetfüggőség, és így tovább).
Függőségről, szenvedélybetegségről akkor beszélhetünk, amikor az illető az életében lévő problémák (munkahelyi, magánéleti, saját személyiségével kapcsolatos problémák) elfedésére, érzelmei elnyomására valamilyen szert használ vagy viselkedést működtet. Ettől megkönnyebbülést érez, amely ugyan tart egy ideig, ez viszont hozzászokást alakít ki. Amikor ismét rosszul érzi magát, akkor megismétli azt, amit korábban a megkönnyebbülés érdekében tett. A pszichés hozzászokást követi a testi függőség kialakulása, amikor a szervezet hozzászokik a bevitt szerhez, és később már ahhoz, hogy emberként funkcionáljon, szüksége van a szerre / viselkedés megismétlésére. Ez pedig testi és lelki problémákat okoz.

Milyen jelei vannak a függőségnek?

– Amikor a függőség kialakult akkor az illető már képtelen kontrollálni a használatot. Kudarcba fulladt leszokási vagy mértéktartási kísérletei vannak, testi és/vagy pszichés elvonási tünetei vannak a használt szer vagy viselkedés hiányától, mint például szorongás, idegesség, ingerlékenység, feledékenység, kézremegés, izzadás, végtagzsibbadás. Fontos még, hogy a tolerancia szintje megemelkedik. És a korábbi mennyiségekhez képest egyre többet kell bevinnie a szervezetébe, vagy egyre több időt kell eltöltenie a függőségét megtestesítő viselkedés végzésével. Eközben romlanak az emberi kapcsolatai, anyagi helyzete és a személyes jólléte is. Valamint elindul egy elmagányosodási folyamat is, illetve az érdeklődési köre beszűkül, ami azzal jár, hogy egyre kevésbé képes örömöt érezni más tevékenységek végzése közben.

Milyen okok miatt válhat valaki függővé?

– Nem lehet egyetlen dolgot megjelölni, ami miatt bárki is függővé válik. Több tényezőnek kell jelen lennie az egyén életében ehhez. Ezek közül érdemes megemlíteni a biológiai oldalt, vagyis van, aki születésétől kezdve, genetikai okokból képtelen a kontroll megtartására. Például, ha egy fiatal első alkalommal fogyaszt alkoholt, de már akkor sem érzi, hogy hol a határ, és nagy mennyiséget fogyaszt el, képtelen megálljt parancsolni magának. Ez már lehet egy jelzése annak, hogy később lehet problémája az alkohollal, viszont a függőséghez önmagában ez még kevés. Ezen kívül a mértéktartásra való képességet később is el lehet veszíteni, amikor a hozzászokás kialakul, és a toleranciaszint megemelkedik. Már ott sem lesz elég a kevés mennyiség. Ahhoz, hogy a szenvedélybetegség kialakuljon, szükséges a rendszeresség is. Akár a szerhasználatban, akár abban, hogy gyermekkorában otthon milyen mintát látott, milyen gyakran volt jelen a függő viselkedés a családban. Ha szokványos volt az, hogy valamelyik, vagy mindkét szülő rendszeresen iszik alkoholt, az ő számára is ez lesz a normális, hogy az alkohol a mindennapi élet része. Ugyanez igaz a többi függőségre is. Fontos továbbá a kortárs hatás, a társas közeg, és az, hogy ebben a csoportban mi a norma, mi a követendő szerhasználat vagy viselkedés tekintetében. Ezen kívül szükséges még az addikció létrejöttéhez maga az egyén is, vagyis az ő személyisége, problémamegoldó készségei, lelki érettsége.
Amennyiben nem tanulta meg érzéseit megfelelően kezelni, a problémáit másokkal megosztani, segítséget kérni, abban az esetben szinte evidens, hogy valamilyen más módon akar enyhülést szerezni az őt érő helyzetekben. Ekkor nyúl olyan szerhez, vagy kezd bele olyan viselkedésbe, ami számára elérhető és oldja negatív érzéseit, nemétől, életkorától, iskolai végzettségétől függetlenül.

Milyen típusait különböztetjük meg?

– Kettő nagy kategória van. A kémiai és viselkedéses függőségek. Az agyban lezajló folyamatokat tekintve sok különbséget nem lehet felfedezni. A használat módjában vannak eltérések. A kémiai függőségek már inkább vannak a köztudatban benne, mint a viselkedéses addikciók, pedig azok is ugyanannyira károsak az egyénre és környezetére nézve. A munkafüggő családi életének rovására marad tovább a munkahelyen, otthon is a munkahelyi dolgokkal van elfoglalva, időt és energiát elvonva a családjától, saját magától. Az internetfüggő szintén elhanyagolja teendőit, a hozzá közelebb állókat. Az alapja viszont az összes szenvedélybetegségnek ugyanaz, kívülről pótolni a belső ürességet, hiányt.

Mit nyújt a szegedi Kiút Alapítvány a tevékenységével?

– A felépülés lehetőségét szeretnénk minden velünk kapcsolatba kerülő számára megmutatni. Azt, hogy a szenvedélybetegség felfogásunk szerint ugyan nem gyógyítható, viszont tünetmentessé tehető. Ezt úgy értem, hogy hiába nem iszik egy alkoholfüggő 10 éve alkoholt, ha utána ismét megiszik egy pohárral, ugyanoda, vagy még rosszabb állapotba kerül, a szervezete emlékszik, hogy mekkora mennyiség szükséges neki igazából a vágyott állapot eléréséhez. A gondolkodása is visszarendeződik az aktív alkoholfogyasztó időszakban jellemzőre. A felépülés a gyógyulással szemben azt jelenti, hogy van lehetősége minden nap elhatározni, hogy aznap nem fogyaszt, vagy tesz olyan tevékenységet, ami annak idején bajba sodorta, mert tudja, hogy elég csak egyszer visszaesni, nem biztos, hogy azt követi egy újabb „felállás”. A felépüléssel tünetmentessé tehető a betegség. Megszűnhet a használat vágya. Képessé válik tiszta, józan, felelősségteljes gondolkodásra és reakciói, cselekedetei is megfelelőbbé válnak. Visszakerülhet a társadalomba családi és állampolgári szinten is. A Kiút Alapítványnál a Minnesota-modellt használjuk. Ez a modell szenvedélybetegek felépülését segíti a gondolkodás és viselkedés megváltoztatásával. Fontosnak tartjuk azt, hogy kialakítsuk a betegségtudatot, amely záloga lehet a későbbi absztinenciának, elkerülve az elbizakodottságot. Felismertetjük a hibás gondolati megoldásokból származó, az élethelyzetekhez, érzésekhez nem megfelelő reakciót. Segítünk az érzések azonosításában, az azokra adott megfelelő reakció kialakításában. Tulajdonképpen egy gyógyszermentes pótlólagos személyiségfejlesztés zajlik, ami tartalmazza a kognitív-viselkedésterápia elemeit. Ezeket személyes, négyszemközti konzultációkon, vagy pedig csoportos konzultációkon van lehetőség elindítani. Az ártalomcsökkentés is fontos, ami azok számára hasznos, akik nem döntöttek még a tartós absztinencia mellett, viszont a használat járulékos negatív következményeit szeretnék csökkenteni, úgy, mint intravénás kábítószer-használat általi kockázatcsökkentés. Erre biztosítunk ingyenesen steril fecskendőt, valamint felvilágosítást, tájékoztatást nyújtunk a kliensek részére.

Mekkora mértékben van jelen mindez a térségben?

– Tapasztalataim szerint eléggé nagymértékben, mivel ma Magyarországon alig van olyan család, ahol ne lenne legalább egy személy szenvedélybeteg. Szegedről és környékéről rendszeresen kapunk megkeresést, csoportjainkon alkalmanként mindig jelen van 6-8 fő. Érkeznek azonban távolabbról is kliensek hozzánk, más megyékből is akár. Ebben az évben segítséget nyújtottunk már alkohol-, kábítószer-, szerencsejáték-,és pornófüggő klienseknek. Ezen kívül sok esetben kérnek segítséget hozzátartozók is.

Alábbi videónkban az Alapítvány volt munkatársa András osztja meg Önökkel történetét;

Fotó: Gémes Sándor