Tornyai János művészete: esszencia

Tornyai János neve hallatán minden vásárhelyinek megdobban a szíve. Egy olyan alkotómester volt, aki a művészet ágán egy örökké zöldellő falevél, amely a tél beálltával sem hull a földre.

Tornyai János, Hódmezővásárhely szülöttje 150 éve látta meg a napvilágot. Művészetét és látásmódját mai napig tisztelet övezi és számos alkotó tekinti példaképének. Terendi Viktória néprajzkutató, a Tornyai János Múzeum kiállításának kurátora lapunknak egy különleges tárlatvezetés során elmesélte, hogy miért is olyan egyedi a mester munkája. A Tornyai a gyűjtő, néprajzi gyűjtemény kiállításra olyan darabokat válogatott össze, melyeket eddig még nem láthatott a nagyérdemű. A vásárhelyi tálas mesterek káprázatos munkáitól kezdve, ruhaneműkön át a butéliákig minden megtekinthető a tárlaton.

A tárlat a bútorokkal nyílik, amelyek látványa már önmagában is egyedülálló és elmaradhatatlanok voltak a korabeli tiszta szobákból. A míves padról azt érdemes tudni, hogy a művész egyedi alkotása, ugyanis több darabból tevődik össze. A falon huncutul függő rámás tükör már Tornyai korában is ritkaságnak számított, ugyanis a faragott tükrök a századfordulóra már megfogyatkoztak.

Több ilyen szépséggel is rendelkezett a mester, azonban az egyiknek különleges a története. Ugyanis történt, hogy a tükör tulajdonosa visszakövetelte Tornyaitól a tárgyat, ugyanis valószínűleg csak kölcsönbe adta. Perrel is megfenyegette a gyűjtőt, hogy komoly jogi következményeket von a fejére, ha nem szolgáltatja vissza azt, ami az övé. Innen is látszik, hogy mennyire sokat jelentettek már akkor a rámás tükrök.

A cserépedények, kerámiák mellett textíliákat is gyűjtött. A vásárhelyi viseletekre a polgárosodás jegyei fedezhetőek fel inkább, a színek az életkorhoz vagy a vallási hovatartozáshoz igazodtak. A tárlaton bemutatott pruszlikok az ingek fölé kerültek, melyekre télen kabátot, melegebb ruhadarabot is felvettek. A csodaszép terítőket csillogás hatja át, mely hűen bemutatja, hogy micsoda megbecsülés és precizítás jellemezte a korábbi időket. Mindent megbecsültek, vigyáztak a tárgyaikra, melynek esetenként szakrális jelentésük is volt.

Az üvegbúrák alatt több különlegességet is megpillanthatnak az érdeklődők, mint például a kerámia butéliákat. Mind a két oldaluk különböző, a nő alakot formázó italtartó arca is eltérő módon lett megfestve.

A falon egy festett karzatrészlet is látható, melyek korábban hosszú ideig Tornyainál “laktak”. A Református Ótemplom egy piciny darabját közelebbről is megszemlélhetjük, ugyanis a művész engedélyt kapott a restaurálásukra, mivel a festékek lekoptak és régi pompájában szerette volna őket visszaszolgáltatni. Megőrizte az eredeti bútorzatot, az eredeti díszítésével, tehát neki köszönhetjük, hogy hétről-hétre ezen gyönyörű tárgyak között lehet eltölteni a vasárnapi istentiszteletet. Természetesen azóta újabb restauráláson estek át, de mindenképpen Tornyainak hatalmas szerepe volt ebben. A szószékkorona hátulja fel is írta, hogy ő maga renoválta a tárgyakat.

Terendi Viktória szívében minden egyes alkotás különleges helyet foglal el, mégis a liszttartó számára a legkedvesebb. Nem csupán szépségével, hanem szakrális jelentésével a tárlat ékét képezi, szerényen elhelyezkedve a vitrin biztonságát adó üvegfala mögött, a terem bejáratánál. Aki megpillantja a egyből a gigantikus, zöld mesterműhöz vezet a tekintete. Azonban ez kis halkan megbújó edény, a tárlat végig vizslatása után szinte egy keserédes búcsút int az érdeklődőknek.

Hogy miért keserédes? Egyfelől egy letűnt korszak előtt tiszteleg, másrészt aki bepillantást nyert a mester különleges világába kicsit nosztalgikus hangulatba kerül és talán nem szeretne visszatérni a valóságba.

A folyosón fotókat bogarászhatunk, a vitrinben pedig Tornyai művész úr és házi kedvence, ölében relaxáló kutyusa is felfedezhető. A fénykép Mártélyon készült, igazán meghitt pillanatot megörökítve. Ilyenkor felsejlik bennünk, hogy a művész nem valamilyen furcsa teremtmény, elképesztő látásmóddal és fantáziával megáldva.

Ugyanolyan egyszerű ember, mint bármely halandó a bolygón. Viktóriának feltettem a kérdést: ha egy mondattal jellemezné a mester munkáját és személyiségét melyik lenne az? Rapid választ kaptam: esszenciális. Több kérdésem nem volt, csupán pörögtek az információk és másik dimenzióba kerültem általuk. Tornyai János egy rendkívüli egyéniség és művész volt, aki magyar népművészet valódi lényegét ragadta ki a tucatból. A kiállítást mindenkinek szívből ajánlom, aki kevésbé jártas a művészet néha kicsit kusza világában. Ugyanis a tárlatot megtekintve egy valóban különleges élményben lesz része, Tornyai János meghatározó művészetébe kaphat bepillantást.

Fotók: Gémes Sándor