Megható egymásra találás: egy nagyon hányatott sorsú kiskutyát fogadott örökbe Korsós Ágnes

Lapunk – mint talán már a legtöbben megszokhatták – azonnal „ugrik”, ha bajba került jószágról – legyen az kutyus, cica, vagy madár – szerez tudomást. Számtalan alkalommal segítettünk haza, vagy gazdihoz elkóborolt kutyákat, macskákat, de sajnos a gazdátlan állatok száma alig csökken, így ritka öröm az, ha hasonló történetről tudunk beszámolni. Korsós Ágnes, Vásárhely korábbi címzetes főjegyzője pár hete egy rendkívül hányatott sorsú kiskutyával osztja meg életét. Erről beszélgettünk vele.

V24: – Daisynek hívják ezt a kis tüneményes jószágot. Hogyan került Önhöz?

Korsós Ágnes: – Egy fiatal páré volt a kiskutya, akik szeretetben nevelték. Az útjaik külön váltak, és Daisyt a férfi vette magához. Ő nagyon imádta, még munkába is elvitte, mellette ült egy kisgépben. Sajnos a gazdi váratlanul elhunyt, és a kutyus nagyon rossz körülmények közé került. Az Igéző Állatvédő Egyesület vemhesen, két kölyökkel, borzalmas állapotban, loncsosan egy disznóólban talált rá. Az Igézőnél születtek meg a kiskutyái, és mivel bichon bolognese kutyusokról beszélünk, ők nagyon hamar gazdisodtak is. Daisy azonban már lassan öt éves, nem talált gazdira. Bodrogi Jolán, az egyesület vezetője az unokahúgom, általa találtunk egymásra Daisyvel, aki nemrég, pont a hozzám kerülése előtt, egy nagy műtéten is átesett.

V24: – Hogyan élte meg, hogy hirtelen társa lett a mindennapokban?

Korsós Ágnes: – Mindig is volt kutyám, kivéve a társasházban töltött éveimet, nagyon kutyás vagyok. Az utóbbi időszakot magam is nehezen éltem meg, de erről most ne beszéljünk. Nemrég azonban úgy döntöttem, szükségem van a változásra, örömre, melyet egy ilyen jószágról való mindennapi gondoskodás meg tud adni. Köztudott, hogy én egyedül élek, szinte csak a munkának éltem. A gyermek utáni vágyamat, azt hiszem, kielégítette a testvéreim családjában lévő sok gyerkőc. Szüleimről is én gondoskodtam később, ekkor is voltak kutyáink. Most újra kutyás lettem és egy kicsit újra kinyílt a világ.

V24: – Milyen kutyus Daisy?

Korsós Ágnes: – Három hete van nálam, de már nagyon ragaszkodó kis jószág. Ahol én vagyok, ott van ő is, igényli a társaságomat. Most kicsit meg van illetődve, nem tudja, nem azért jött-e valaki, mert el akarja vinni. Hosszú időre nem lehet egyedül hagyni, de nem is szoktam, inkább megkérek valakit, vigyázzon rá. A minap kicsit hosszabb időre mentem el itthonról, akkor a lépcső tetejéről ugrott a nyakamba, majd 10 percig fel s le szaladgált a szobában, végül mellém ült és az ujjaimat rágcsálta. A ragaszkodás és a szeretetéhség mellett nagyon jól nevelt, kedves, intelligens kutya. Szobatiszta és engedelmes, probléma inkább az étkezéssel van. Keveset és ritkán eszik, pedig már mindenfélével próbálkoztam. Az első napokban, az orvos tanácsára, joghurttal etettem, fecskendőből.

V24: – Hogyan változtak meg a mindennapjai a „kutyusodással”?

Korsós Ágnes: – Miután ide költöztem, sokáig nem volt kutyám, mivel előtte pusztult el a korábbi 1994 óta nevelt tacsi kutyusom. Az ő és testvére, aki édesanyám kutyája volt, halála nagyon megrázó volt. Mint már említettem, mindig is nagyon kutyás voltam, amikor születtem egy kiskutya is született nálunk és a családi legendárium szerint ő tanított meg járni, a bundájába kapaszkodva tettem meg az első lépéseket, ő pedig mindig jött és segített.

Most újra sok öröm, mosoly és boldogság érkezett Daisyvel. Naponta hatszor leviszem sétálni, amit nagyon szeret, legutoljára este 9 óra felé. Egy napi fő étkezése van, délután 4 körül, eztán is séta következik. Mondanom sem kell, három kilót fogytam, amióta itt van. Remélem még 20 követi!

Daisy, neve és a séta említésére felkapta a fejét, úgyhogy itt befejeztük a beszélgetést és sétáltunk egyet a kiskutyával.