– Fogalmunk sem volt, mi tűnhetett el a lakásból. Abban biztosak lehettünk, hogy a tehetős polgárcsalád komoly vagyonnal rendelkezik, és ebből nem keveset tart otthon. Mi viszont egyetlen arany ékszert sem találtunk, és ami még inkább meglepett minket: említésre érdemes mennyiségű készpénzre sem bukkantunk. Pedig az szerintem elképzelhetetlen, hogy egy nagy cukrászatot üzemeltető vállalkozó, akinek bármely pillanatban szüksége lehet készpénzre, ne tartalékoljon valamekkora összeget addig, amíg kinyitnak a bankok – vélekedett Kószó alezredes.
Promenad.hu archívum
Négy halott a szegedi Bárka utcában
2019. január 24.
Napra pontosan 25 évvel ezelőtt 1994. január 23-ról 24-re virradó éjszaka betörtek Szeged egyik legismertebb cukrászmesterének otthonába, és ott megölték a 42 éves Z. Nagy Bálintot, szintén 42 éves feleségét, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiukat. Soha nem derült ki, mennyi érték tűnt el, egyáltalán elvitt-e valamit a gyilkos. Mint ahogy az sem: ki ölte meg Z. Nagyékat. Egy biztos csak: bár Magda Marinkót vádolták meg, ezért a gyilkosságért eddig még senkit nem ítéltek el.
– Úgy este tíz óra lehetett, amikor értesítettek a kollégáim, a jelek szerint borzalmas tragédia történt Szegeden – végeztek Z. Nagy Bálint cukrásszal, és az egész családjával. Ahogy a csapat összeállt, nyomozótársaimmal és a helyszínelőkkel azonnal kocsiba vágtuk magunkat, és robogtunk a Z. Nagy házhoz, amit már hatalmas csődület vett körül. Rendőrautók sorakoztak a kis utcában, és ahogy már lenni szokott, ezernyi találgatástól, kérdéstől izzott a levegő – idézte fel a történteket Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes.
Elmondta: a környéken élőknek és Z. Nagy Bálint munkatársainak az tűnt fel, hogy sem a családfő, sem felesége nem mutatkozott egész nap, és a gyerekek sem mentek iskolába. Ezért, miután a telefonhívásokra sem reagált senki a házból, az egyik alkalmazott kiment Z. Nagyékhoz. Ekkor már a szomszédok is gyülekeztek a ház körül, előkerült egy létra, amin felmászva Z. Nagy Bálint munkatársa belesett az ablakon, és úgy látta, hogy az egyik gyermek az ágyában fekszik, és vért is vélt felfedezni az ágy körül.
Dulakodásnak nyomát sem találták
Azonnal értesítették az ügyeletet, és ekkor indult be a rendőri gépezet. A bezárt ajtót egy szakember nyitotta ki, majd a házba bejutva azt látták: teljesen üres az alsó szint. Az emeletre érve, ahol a hálószobák sorakoztak, a nagyobbik fiú holttestét éppen úgy a saját szobájában, az ágyban találták, mint ahogy a szülőket is a legnagyobb hálóban. Az ebből nyíló kisebb szobában feküdt holtan a kisebb fiú. Dulakodásnak semmi nyomát nem találták.
– Természetesen az is rögtön kiderült, hogy a család tagjait lőfegyverrel küldte halálba a támadójuk, de azt nem tudhattuk biztosan, hogy a lövések álmukban érték őket, vagy még ébren. Ami tény: valamennyien alváshoz öltöztek, hálóruhában feküdtek az ágyon, joggal vélhettük: késő este csapott re rájuk a tettes, vagy a tettesek. A vérnyomok arra utaltak, hogy az áldozatok nem mozdulhattak el, vagyis a fejüket ért lövések azonnal halálhoz vezettek – emlékezett Kószó Zoltán.
– Rengeteg ujjnyomot és töltényhüvelyt találtunk, vagyis sikeresnek mondhatnám a terep első felmérését, de sajnos a sötétedés miatt abban a borzasztó hidegben nem folytathattuk a munkát a kertben és az utcai fronton. Ezért úgy döntöttünk, hogy másnap újult erővel kezdjük a munkát, hiszen mesterséges fény mellett esély sincs a tökéletes nyomrögzítésre. Másnapra már az ORFK bűnügyi technikai alosztálya is leküldte szakembereit. Sajnos ők sem találtak olyan ujj- illetve tenyérnyomokat, amelyek az elkövető személyre utaltak volna.
Hogyan jutott be a gyilkos?
– Z. Nagy Bálintról köztudomású volt a városban, hogy tehetős ember, és ő is pontosan tudta, hogy ez nem titok. Ezért igyekezett a lehető legmodernebb eszközökkel gondoskodni otthona biztonságáról – mozgásérzékelős riasztó rendszert szereltetett be a házba, ám ez a gyilkosság estéjén nem volt bekapcsolva. A bezárt bejárati ajtón és az ablakokon nem találtunk olyan nyomokat, amik erőszakos behatolásra utaltak volna. Pontosabban a földszinti lakrészben található gardrób kicsiny, talán negyvenszer negyven centiméteres ablaka volt sérült, és a belső falfelületeken talált nyomok is arra utaltak, hogy a gyilkos itt juthatott be a lakásba. A gyilkolás után egy, a lakásban talált kulccsal nyithatta ki a bejárati ajtót, amit hidegvérrel be is zárt maga mögött.
„A szegedi Z. Nagy család megölésével kapcsolatosan fenntartom a magyar rendőrségnek mondottakat, vagyis kijelentem, hogy a Z. Nagy családot nem én öltem meg, bár tudom, hogy ki tette. Dragan Markovics szabadkai rendőr-nyomozónak elmondtam mindezt, hozzátettem, hogy két szerb és egy horvát állampolgárságú férfi volt a tettes. Tudom a végrehajtók nevét, melyet én most azért nem mondok el, mert féltem a családtagjaimat. De higgyék el nekem, amit én megcsinálok, azt én el is ismerem.”
(részlet Magda Marinkónak a szegedi Csillag börtönben felvett kihallgatási jegyzőkönyvéből.)
– A Z. Nagy-ügyben az ügyészség első fokon megvádolta a cukrászcsalád megölésével is Marinkót. De miután a Fővárosi Bíróság első fokon e vádpontban bizonyítékok hiányában felmentette, másodfokon már nem is szerepelt a vádak között Z. Nagyék megölése. Ettől függetlenül én Marinko nevét említem, ha azt kérdik tőlem, szerintem, ki Z. Nagy Bálint és családjának gyilkosa – mondta el Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes.
(Holnap bemutatjuk, ki is az Magda Marinko, akit már 25 évvel ezelőtt délvidéki halálosztónak nevezett el a sajtó, és aki immár negyed százada magyar fegyházakban tölti hétköznapjait.)
Forrás és képek: blogstar.hu
