Asztalos Krisztina: azt hiszem nem feltétlenül szép sminket, inkább karaktereket kreálok

Ezúttal az Esztétika Makeup tulajdonosát, Asztalos Krisztinát mutatjuk be, mint vásárhelyi női vállalkozót.

– Mióta űzi tevékenységét?

– Immár tíz éve annak, hogy a szépségipar világában tevékenykedem. Kezdetekben mindez wellness jellegű szolgáltatásokkal bírt, ami idővel kiegészült a sminkeléssel, amely akkor még csak a báli szezonokban volt elterjedt. Majd lassan de biztosan a szalon stúdióvá alakult és a fő tevékenység öt éve a sminkelésre és az azzal kapcsolatos ismeretek átadására terjedt ki. És néhány éve nem csak Magyarországon kamatoztatom tudásomat, hanem külföldön is. Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt tíz év számomra a világ legtermészetesebbjének volt mondható. Ugyanis a vállalkozásom pont úgy és abban a tempóban fejlődött, ahogyan én azt elterveztem. Mindig volt valami vagy valaki, aki motivált és ezzel egyre és egyre csak feljebb vitt. Sok mindent tudhatok ugyan magaménak, de rengeteg minden áll még előttem. Úgyhogy számomra az, hogy egy évtizede űzöm a tevékenységemet nem feltétlenül egy meghatározó tényező, amire például sikerként tekinthetek. Azok a történések, amelyek az éveket egymásra építették, már sokkal inkább pozitív történésnek tudhatóak be.

– Női vállalkozóként ütközött-e már akadályokba?

– Azt gondolom, hogy a mai világban bármibe is fog az ember, ha nőnemű, akkor igen is benne van a pakliban, hogy előbb-utóbb akadályokba ütközik. Az én tevékenységem ráadásul egy bizonyos szinten még luxusszolgáltatásnak is tekinthető, ami azért pluszban nehezít egy kicsit a dolgon. Ám, ha nyitottak vagyunk a világra és keményen dolgozunk, akkor az elénk gördülő akadályok könnyen megugorhatóak. Egyébként pedig a hivatásom másik része, az egy kicsivel több, mint az ecsetek és a színek világában való mozgás. Ugyanis egy ideje már maszkkészítéssel is foglalkozom. Ezen a területen pedig szinte csak és kizárólag férfiak vannak jelen. És nem titok, hogy az orosz szakemberek, akkor, amikor jómagam a maszk készítésének fortélyait sajátítottam el, egyáltalán nem hittek bennem, azért mert én bizony nő voltam. Nem az egyetlen köztük ugyan, de nő. Ők pedig mind-mind férfiak voltak.

– Mennyire érzi működőképesnek és sikeresnek vállalkozását?

– Azt gondolom, hogy nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy a befektetett idő és energia nagy örömömre megtérülni látszik. Rengetegen érdeklődnek határon innen s túl a vásárhelyen tartandó workshopjaim iránt. Próbálom a kapcsolatokat folyamatosan kiépíteni. Ennek köszönhetően Cipruson és Amerikában is sikerült olyan területeken megjelenni, amelyek nem feltétlenül szokványosak. Makeup artistnak lenni egy sokkal szélesebb körrel bíró dolog, mint azt bárki is gondolná. Ez olyan szakma, ahol folyamatos a fejlődési lehetőség és gyakorlatilag a határ a csillagos ég. Én pedig élek ezzel. Utazom, tanulok, fejlődök, újabbnál újabb célokat tűzök ki magam elé, azért, hogy elmondhassam, hogy többet tettem le az asztalra, mint egy átlagos sminkes. Mert, hogy azt gondolom, hogy ebben a világban több is van, csak elég bátornak és kitartónak kell lenni hozzá. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindez nem fárasztó és, hogy nincs egy anyagi, motiváló vonzata is mindennek. De nem ez az az alap, ami engem hajt előre. És úgy gondolom, hogy sikeres vagyok abban, amit csinálok, de csak is azért, mert szívvel-lélekkel teszem azt.

– Mi az, amit Ön kap ezáltal?

– A legnagyobb ajándék az, hogy megvalósíthatom önmagamat. Ugyanis, minden egyes munka, minden egyes alkotás valamilyen szinten azért, kis túlzással de én magam vagyok. És azt hiszem, hogy nem feltétlenül női sminkeket, hanem sokkal inkább karaktereket kreálok. Ez pedig mindig más-más érzést vált ki belőlem, ami egészen leírhatatlan.

– Amennyiben van női példaképe, kit ismerhetünk meg általa?

– Igen, van példaképem, ő pedig az amerikai Vi Neill, aki Oszkár-díjjal büszkélkedhet, ezt a legjobb sminkes kategóriában osztották rá. Nekem pedig mindig is nagy álmom volt a vele való találkozás, amire tavaly januárban sor került. A világ legnagyobb bemutatóján mérettettem meg magam Amerikában, ahol aztán az alkotást, amely hat órán át keresztül készült, – amihez egy amerikai modell volt az alanyom – bemutathattam neki. Ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam magamban, hogy igen, érdemes mindezt csinálni, érdemes a saját kreativitásomat és fantáziámat megjelentetni a modelleken és megmutatni nem csak Magyarországnak és a diákjaimnak azt, hogy mi mindenre képes az ember, ha küzd, hanem a világnak is.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé?

– Azt hiszem, hogy én eddig mindent, amit elterveztem azt meg is valósítottam. Ám a smink és a maszkok világában végtelen cél határozható meg. Nekem a legnagyobb mégis az nem más, mint, hogy külföldi filmekben sminkelhessek, vagy készíthessek maszkokat. Prágában erre már volt lehetőségem. Ott egy kicsit belekóstolhattam abba, hogy mindez hogyan zajlik a kulisszák mögött. Viszont Amerika is igen vonzó, ami ezt illeti. Mindenesetre nagyon nehéz azzal a tudattal élni, hogy megvan bennem az a plusz, ami miatt ebben az egészben jó vagyok és ami igazán éltet. Mégis egyelőre még minden ide köt az országhoz, vagy legalábbis Európához. Gyakran érzem azt, hogy boldog és kiegyensúlyozott vagyok és remek az, ahol most tartok, de akad olyan is, amikor azt érzem, hogy bárcsak már ettől is magasabb szinten mozoghatnék. A kihívás és valahol a siker is mélyen motivál.

Fotó: Gémes Sándor