Tragédia: Márki-Zay a helyi hősök emlékezete helyett túlórázott

A vásárhelyi polgármester a politikai szűklátókörűség rabszolgája. Ez derült ki a doni katasztrófa áldozatainak tiszteletére rendezett hódmezővásárhelyi megemlékezésen (is).

Pedig a kétharmadig minden rendben ment…

Politikai félreértés ne essék, arra utalok a helyütt, hogy Márki-Zay Péter szombat délelőtt a Hősök terén elmondott beszédének utolsó harmadáig az a (kellemes) meglepetés érte a hallgatóságot, hogy a politikus valóban a II. magyar hadsereg tragédiájáról szónokolt. Ám sajnos ezúttal sem bírt magával: a végén csattant az ostor, azaz nem maradhattak el a rendezvényhez, a fájdalmas évfordulóhoz, az áldozatok emlékéhez méltatlan aktuál(bel)politikai utalások.

Miközben – ez is tragédia(!) – szót sem ejtett arról, hogy vásárhelyi katonák, férfiak, édesapák, férjek, testvérek, barátok vesztek oda a Don-kanyarnál. Vásárhelyi nők, asszonyok siratták el azokat, akik nem tértek haza, vásárhelyi családokat roppantott meg a gyász. Jólesett volna hallani, hogy a város első embere megemlékezik a helyi hősökről. Tizenkét és fél perces szónoklás azonban nem volt elég neki arra, hogy megemlítse, a doni katasztrófa hősi halottai között mintegy száz hódmezővásárhelyit is számon tartunk.

A második magyar hadsereg százezres nagyságrendű pusztulásából különös következtetéseket vont le. „Nem hozzuk vissza ez erőszak kultúráját” – roppant furcsán hangzik ez egy olyan politikus szájából, aki az elmúlt egy évben meghonosította a városban addig ismeretlen, (sokszor fizikai fenyegetésig fajuló) verbális erőszak kultúráját. Hamis szeretetpropaganda mögé bújva fenntartva a permanens gyűlölködés légkörét.

Nem ördögtől való, hogy egy közszereplő egy történelmi évforduló kapcsán aktuálpolitikai vonatkozásokat keres. Ám nem mindegy, hogyan teszi, és meddig merészkedik. Hisz a stílus és a tartalom is maga az ember.

Súlyos politikai kisstílűségre utal, hogy Márki-Zay a doni hősöket, ártatlan áldozatokat a halálba küldőket a mai magyarországi politikai elittel igyekezett párhuzamba állítani, hovatovább: összemosni. Nemcsak nyugdíjazott, hanem túlórázott is egy nemzeti tragédia apropóján.

„Ha azt a kultúrát gondolja bárki is visszaépíteni Magyarországon, amikor a döntéshozók teljesen elszakadhatnak a döntéseik következményeitől, amikor előfordulhat az, hogy olyan emberek döntenek a nyugdíjunkról, akik nem a nyugdíjból fognak majd megélni, mert tudják, hogy nekik egészen más lehetőségeik lesznek, amikor olyan emberek dönthetnek a túlórákról, akik adott esetben soha életükben egyetlenegy óra fizikai munkát sem végeztek, akkor nagyon könnyen elszakadnak a döntéshozók a valóságtól. Nagyon könnyen tudnak olyan felelőtlen döntéseket hozni, ami azután nem az ő életükbe fog kerülni”

– mormogta vészjóslóan a vásárhelyi jeges hidegben a polgármester.

Aki úgy keresi mindenki Magyarországát, hogy görcsösen erőlködve igyekszik felkapaszkodni az országos ellenzék soros balhévonatára. Eközben viszont továbbra is a politikai szűklátókörűség rabszolgája.