Pintér István: az egészséges nemzeti öntudat miatt a sikeres hadjáratainkról is írnunk kell

A nevével sokszor lehet találkozni különböző tudományos, történelmi konferenciákon. Honnan ered a múlt iránti érdeklődése? Melyik az a korszak, amivel kiemelten foglalkozik?

13-14 éves lehettem, amikor az anyai nagyapámnál, Dóda Imrénél a Tolnai Világlapjának egy első világháborús kötetét megtaláltam. Ez felkeltette az érdeklődésemet a régi korok, történetek iránt. Ezt még az is fokozta, hogy eltérést tapasztaltam a könyv és az iskolai tankönyvben leírtak között. A Bethlen Gábor Gimnáziumban az akkori tankönyvben Görgei Artúr bemutatása nem volt egyértelmű. Ezt Varsányi Péter Tanár Úr tette helyre. Ez is hozzájárult az érdeklődésem felkeltéséhez.

Elsősorban a 19-20. század politikatörténete, diplomáciatörténete és hadtörténete érdekel. Ezen belül elsősorban az 1848/49-es szabadságharcban Görgei Artúr tevékenysége, ezen kívül az első és második világháború különböző területei. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy más korszakok különböző témái ne érdekelnének, ha az előadások és kutatások mellett van rá időm.

Vásárhelyen is aktívan részt vesz a múlt ápolásában, elég csak a tavalyi megemlékezésre gondolni, amit Görgei Artúr születésének 200. évfordulójára szervezett. Hogy látja, mennyire érdekli a vásárhelyieket a történelem? 

Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Vannak olyanok is, akik csak a kötelezően előírt rendezvényeken jelennek meg. Viszont olyanokkal is lehet találkozni, akik aktívan vesznek részt a különböző rendezvényeken. Úgy érzem, a történelemtanárok szerepe meghatározó ezen a téren, hogy mennyire tudják felkelteni a diákok érdeklődését. Én ezt akkor is igaznak érzem, ha tudom, hogy nagyon sok munkájuk van.

Az Andrássy Egyetem 2016/17-es évkönyvében 2018-ban megjelent egy tanulmánya, ami azért is egyedi, mert Ön volt ebben a kötetben az egyetlen Csongrád megyei szerző, ráadásul, ha jól tudom, mindössze három olyan írás került a könyvbe, amelyek magyarok tollából származnak. Hogyan került kapcsolatba a kötet összeállítójával?

2017-ben meghívást kaptam a Hadtörténeti Múzeumba egy nemzetközi történész konferenciára. Egy osztrák kollégával beszélgettem a fiam tolmácsolásával, valamint a rendezvény végén kérdéseket tettem fel.

Miről szól a kötetben szereplő tanulmánya, milyen témát járt körbe?

Az 1917-es caporettói áttörésről van szó, ami az olasz fronton történt. Az írásom első részében a támadás előkészületeiről írtam. A második részben az osztrák-magyar és német csapatok sikeres áttörése és előnyomulása szerepel. Végül a harmadik részben a sikeres támadás eredményét értékelem.  Én ezt a cikket még 2007-ben írtam, rendkívüli elégtételt jelent számomra, hogy ez német nyelven is megjelent.

Miért fontos, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk? A tanulmányát csak szakmabelieknek, vagy laikusoknak is ajánlja?

Sajnos hosszú időn keresztül az volt a jellemző – egy kis túlzással – hogy csak a vereségeinket domborították ki a különböző szerzők. Ennek a támadásnak az eredményeként az olasz hadsereg a tönk szélére jutott. Mi úgy gondoltuk a fiammal, hogy az egészséges nemzeti öntudat miatt a sikeres hadjáratainkról is írnunk kellene. Így született meg a 4 első világháborús könyvünk. Elsősorban a szakmabelieknek, de természetesen a laikusoknak is.

Ha jól tudom, a tanulmány német nyelven szerepel ebben a kötetben. Aki nem beszéli ezt az idegen nyelvet, de szeretné elolvasni az írást, az hol találja meg magyarul?

A Közép-Európai Közlemények 2009/2-3. No. 4-5. (II. évfolyam, 2-3.) számában található meg ez a cikk magyarul. Egyébként német nyelvre Rózsa Sándor Tanár Úr fordította le.

Milyen más munkái jelentek meg nyomtatásban? A jövőre nézve milyen tervei vannak?

36 kiadványban jelentek meg cikkeim és tanulmányaim. Többek között a Szeremlei Társaság Évkönyvében, a Havi Magyar Fórumban, a Trianoni Szemlében, a Honismeretben, a Bácsországban, a Katonaújságban, az előbb említett Közép-Európai Közleményekben, a 2006-os budapesti Szittya Világtalálkozó kiadványában, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület kötetében. Ebből én versenyt soha nem csináltam. Másrészt úgy érzem, nem lehet összehasonlítani azt, ha valaki vagy valakik évtizedekig egy-egy szellemi műhely tagjai, a másiknak pedig nem egészen hasonló a helyzete.

Továbbra is szeretnék helyi és országos rendezvények szervezésében részt venni és megjelenni, szakmai előadásokat tartani, valamint kutatni.