A hét embere: a célnak soha nem kell eget rengetőnek lennie!
Nagy Gyöngyit, az Emlékpont történészét választottuk A hét emberének.
A vásárhelyi születésű történész már egyetemistaként sejteni vélte, hogy hol lesz a helye és mi lesz a szerepe a világban. Így aztán szép lassan mindent meg is tett annak érdekében, hogy az álmai rendre megvalósuljanak. A tanulással töltött évek meghozták az eredményt, és az érzései nem csaltak, ugyanis céljainak beteljesülésével ma már olyan körökben tölt be főszerepet, amelyek meghatározzák Hódmezővásárhely kulturális életet.
Immár négy éve az Emlékpont történésze, és idén augusztus óta a Szeretem Vásárhelyt Egyesület alapító tagja.
– A mottóm az, hogy a célnak nem kell eget rengetőnek lennie, éppen elég annyi, amiért minden reggel érdemes felkelni. Én személy szerint ezt alkalmazom, amikor egy-egy nagyobb megmérettetés előtt állok. És gyakorlatilag a várost és annak közösségét ilyen-olyan módon szolgálni bizony a nagy feladatok közé tartozik. Történészként pedig az embernek folyamatosan át kell tudni adnia érdekesnél-érdekesebb módon azt az információmennyiséget, amit egy adott témával kapcsolatban felfedezni és tudni vél. Tehát nem vagyok egyszerű helyzetben, de igyekszem a kutatásokat úgy előkészíteni, hogy azok valamilyen módon mindig Vásárhelyhez is köthetők legyenek. Ehhez viszont sokszor hónapokra van szükség, hiszen bennem is meg kell, hogy érjen, hogy ki tudjak állni valahová, vagy valami mellé, valami érdekében az adott témával kapcsolatban. A cél pedig egyértelműen az ismeretterjesztés és a magyar történelem megszerettetése, hiszen ez a nemzeti gondolkodásunk – kezdte Nagy Gyöngyi.
Elmondása szerint az a fajta lassúság és nyugodtság, nem beszélve a biztonságról, ami itt a városban van, semmivel nem cserélhető fel. A közönség szeretete és érdeklődése pedig rendszerint éltető jelleggel bír. Ami aztán arra motiválja őt, hogy azt, amit feltár és ott, ahol tevékenykedik, még tökéletesebbé és elfogadhatóbbá tegye.
– Kevés ember mondhatja el magáról, hogy azt csinálja, amit szeret. Én azt gondolom, hogy bátran kijelenthetem: ott vagyok, ahol lennem kell, és azt csinálom, amit csinálnom kell. Úgy a Szeretem Vásárhelyt Egyesület tagjaként, mint az Emlékpont történészeként. Ami számomra a szülővárosomtól egy óriási lehetőség! Azt pedig csak remélni tudom, hogy az élmény, amit ezáltal átadok a vásárhelyi közönségnek, hatást tud gyakorolni az emberekre és gondolkodásra készteti őket. A jótékony és szervező énem, ami az egyesületben való munkásságomat segíti, az pedig egészen a gyökerekig nyúlik vissza. Nagycsaládban nőttem fel, ahol sok volt a nő, a lány és az asszony, tehát kézzelfogható volt számomra a példa, amit aztán a felnőtté válásom után igyekeztem beépíteni az életembe. És, ami különösen érdekes és kiemelésre méltó, hogy egykoron, a két világháború között a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége kísértetiesen hasonló jellegű tevékenységeket folytatott, mint most mi, a Szeretem Vásárhelyt Egyesület tagjai. Fontosnak tartjuk, hogy segítsünk másokon, hogy építsük a közösséget, amelyben élünk, hogy programokat, gyűjtéseket szervezzünk, és ezáltal másoknak örömet szerezzünk. Hiszek abban, hogy aki képes mással jót cselekedni, az egyszer maga is mind visszakapja a jótetteket – mesélte a történész.
Megosztotta velünk azt is, hogy mit jelent számára a nőiség megélése. Kiemelte, hogy mai világunkban ennek hangsúlyozása nagyon fontos dolog és azt gondolja, hogy igen is van különbség nő és férfi között. Bátran állítja, hogy másképp irányít és vezet egy nő, mint egy férfi, és tényként szolgál a mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött ott áll egy sikeres nő és a sikeres nő mögött is ott áll az a bizonyos sikeres férfi.
– Nagyon fontos, hogy azok, akikkel az ember együtt él, támogassák őt abban, amit csinál. Nekem óriási szerencsém van, ugyanis a párom egy rendkívül jó és érzékeny ember, aki jól ismer és tudja, hogy számomra ez a fajta közösségben való mozgás és tevékenykedés, a szülővárosomért tett szolgálat roppant fontos és meghatározó. És amikor valaki tenni szeretne a városáért, óhatatlanul keresi azokat a példákat, amelyek segítenek neki abban, hogy jól cselekedjen. Én magam sem vagyok ezzel másként. Így találnak meg sorra azok a témák, amelyek az előttünk élő asszonyok életével, céljaival, tevékenységeivel foglalkoznak. Ebből a szempontból munkámat még fontosabbnak élem meg, hiszen a társadalomtörténetben ez még egy erősen feltáratlan területnek számít. Azt viszont tudni kell és érdemes evidenciában tartani, hogy az események más-más formákat öltve, de időről-időre ismétlődnek, amelyekből tanulni lehet és tanulnunk is kell. És én hiszem, hogy az általam bemutatott történetek, helyzetek és a személyek portréi ráébresztik az embereket arra, hogy a történelem az élet tanítómestere, a magyar történelem pedig olyan, amit valamennyiünknek ismernünk kell ahhoz, hogy a jelenben zajló folyamatokat megértsük. Azt hiszem, hogy nekem ez a küldetésem – mondta még el Nagy Gyöngyi.
Fotó: Gémes Sándor
