Vásárhely vezetése a viccpártot választotta a háborús hősök helyett

Fekete Vasárnap: a vásárhelyi városvezetés nem tisztelgett az első világháború áldozatainak emléke előtt, a Kétfarkú Kutya Párt Felcsútról importált „buszmegállójának” avatásán ellenben alpolgármesteri szinten képviseltette magát.

Mint arról beszámoltunk, vasárnap este több száz hódmezővásárhelyi emlékezett mécsesgyújtással a Nagy Háborúban elesett több mint háromezer vásárhelyi katonára a Kossuth téri emlékműnél a Polgári Hódmezővásárhelyért Alapítvány szervezésében. A város vezetése furcsa és szomorú módon nem tartotta fontosnak, hogy fejet hajtson a hősök, az áldozatok emléke előtt.

Az elmaradt tiszteletadás annál is különösebb, hogy mint hogy ugyanezen a napon a városvezetés alpolgármesteri szinten fontosnak tartotta képviseltetni magát a Magyar Kétfarkú Kutya Párt úgynevezett buszmegálló úgynevezett avatásán a Robinson Műszaki Áruháznál. (Márki-Zay Péterék jóváhagyásával városunkba telepítették át azt a városképbe nem illő, tarkabarka „építményt”, amit eredetileg Felcsúton húztak fel a viccpártiak, de engedély nélkül, ezért a hatóságok lebontatták velük…) A vasárnapi vásárhelyi avatón a kétfarkúakkal ünnepelt és fotózkodott vidáman Kis Andrea szocialista alpolgármester.

Forrás: Facebook (MKKP Hódmezővásárhely)

Az első világháborús hősök megemlékezésére viszont már sem ő nem érkezett meg, sem Márki-Zay Péter polgármester, aki nyilván lázasan készült esti Fidesz-gyalázó Facebook-monológjára. Ugyancsak – szó szerint – elhalványította a rendezvény fényét, hogy az illetékesek „elfelejtették” megvilágítani a Kossuth téri emlékművet…

– Végtelen szomorúsággal töltött el, hogy az emlékezésünkkor nem volt kivilágítva a hősi emlékmű, és nem jelentek meg Hódmezővásárhely elöljárói, akiket pedig elvártunk volna erre az alkalomra. Véleményem szerint a szeretteinkről való közös megemlékezés azoknak is fontos lett volna, akiknek nem esett el közvetlen hozzátartozójuk az első világháborúban, hiszen a város több háromezer embert veszített

– mondta a Promenad.hu-nak Szenti Tibor író, etnográfus, az egyik emlékező.

Szenti Tibor a felesége nagyapját veszítette el Doberdónál, akit amikor lelőtt az ellenség, a neje már áldott állapotban volt a felesége édesapjával. A férfi így édesapa nélkül nőtt fel, hányattatott körülmények között, Szenti Tibor szerint korántsem véletlen, hogy 52 évesen szívinfarktusban meg is halt. Ez is jól mutatja, hogy az első világháború a puskaropogás végeztével is több nemzedéken keresztül szedte áldozatait.

Fotó: Archív

– 1988-ban Vér és pezsgő címmel megjelent könyvemben leírtam, hogy Hódmezővásárhely, Orosháza és Szentes, azaz a Viharsarok szenvedte el a legjelentősebb veszteséget a Nagy Háborúban. A legtöbb embert innen vitték el, legnagyobb részben egyszerű parasztembereket, akik vérüket adták a hazáért. A következő nemzedékeket ért mélylélektani problémák szinte felderíthetetlenek, a rokonok, barátok, szerelmek, ismerősök elveszítése, hiánya legalább akkora károkat okozott, mint amennyi veszteség ért bennünket a halálesetekkel. Jómagam kutattam a vásárhelyi tanyavilágot, ahol nemzedékről nemzedékre pusztított az apák, fiúk, sógorok elveszítése. A nagycsaládban élő paraszti réteget roppantotta össze, törte meg az első világháború. Az összetartó nagycsalád felbomlása után a magukra maradt kiscsaládok sokkal magatehetetlenebbek voltak társadalmilag, politikailag és gazdaságilag

– magyarázta Szenti Tibor, milyen óriási pusztítással kellett szembenéznie a társadalomnak.

Úgy tűnik, Vásárhely vezetését ezen a Fekete Vasárnapon mindez nem hatotta meg. De hát kinek a hősök, kinek a viccpárt…