Az állam rendezte a Szeviép sarát – a HÓDinvest-FAKTOR is fellélegezhetett

A példaértékű állami kárrendezési eljárás eredményeképpen a maximális, mintegy 62 millió forintos kártalanításra vált jogosulttá a hódmezővásárhelyi székhelyű HÓDinvest-FAKTOR Pénzügyi Zrt. A pénzügyi vállalkozás a Szeviép beszállítóit finanszírozta, az építőipari vállalat különös csődjekor több mint 100 milliós számlakövetelése ragadt benn, a kintlévőséget kilenc évig tolta maga előtt. Gémes Péter vezérigazgató kiemelte, köszönettel tartoznak Lázár János miniszternek és Szabó Bálint jogásznak, akik felkarolták a károsultak ügyét.

Az állam rendezte a Szeviép sarát – ahogy arról már többször beszámoltunk, a tavasszal született kormányrendelet – illetve annak módosításai – révén végre pénzükhöz juthattak azok a még talpon lévő kis- és középvállalkozások, melyeknek helyzetét a Szeviép Zrt. építőipari vállalkozás 2009-2010-ben bekövetkezett fizetésképtelensége, csődje rengette meg, s melyek kilenc éve harcolnak jogos jussukért. A hetekben érkezett meg a kártalanítás összege a HÓDinvest-FAKTOR Pénzügyi Zrt. számlájára is. A pénzügyi vállalkozás a Szeviép régióbeli beszállítóit faktorálta, hogy aztán majd’ egy évtizedig hiába fusson a pénzéért. Gémes Péter vezérigazgatóval idéztük fel a történteket, és elemeztük a Szeviép-ügy sötét titkait.

– A HÓDinvest-FAKTOR Pénzügyi Zrt. egy 2004-ben alakult, klasszikus folyó faktoring szolgáltatás nyújtására szakosodott pénzügyi intézmény, mely 2005-től állt szoros kapcsolatban a Szeviép Zrt. építőipari vállalkozással, az évek alatt eltérő volumenben. Az együttműködés, ebből adódóan a faktorált számlaforgalom volumene 2009-2010-ben erősödött fel

– kezdte a vezérigazgató.

A vásárhelyi cég szolgáltatása abban testesült meg, hogy a Szeviép, javarészt a dél-alföldi régióból származó beszállítóit előfinanszírozták oly módon, hogy azok a számláikat kibocsátották, a HÓDinvest pedig a fizetendő végösszeg nagy részét a fizetési határidő időtartamára rendelkezésükre bocsátotta, majd a lejáratkor – az engedményezés mint mögöttes jogügylet következtében – a Szeviépnek a HÓDinvesthez kellett (volna) teljesítenie, mely ekkor számolt el az ügyféllel, lezárva tulajdonképpen a tranzakciót. Ily módon a fizetési határidő akár 30-90 napos időtartamát néhány napra tudták szűkíteni a Szeviép beszállítói részére, akik ennyi idő alatt hozzájuthattak árbevételük jelentős részéhez, így számukra rendkívül előnyös volt ez a pénzügyi konstrukció. Nem úgy a HÓDinvest számára, melyet végül a Szeviép nem fizetett ki, így az építőipari zrt. 2010-re bekövetkező csődjének, majd felszámolási eljárásának eredményeként a károsulti szerepbe kényszerült.

A társaság a csőd pillanatában 100 millió forintot is meghaladó számlaköveteléssel rendelkezett a Szeviép felé azáltal, hogy annak beszállítóit finanszírozta, az idők folyamán ez néhány százalékkal kopott – tudtuk meg.

Mégis miért, milyen okok miatt következhetett be a Szeviép különös csődje, mely máig érezteti hatását? – tettük fel a kérdést Gémes Péternek, akit a korábbi Szeviép-vezérek ellen csődbűntett vádjával folyamatban lévő büntetőeljárásban tanúként is meghallgatott a Szegedi Járásbíróság. A vezérigazgató úgy felelt: a csődhöz véleményünk szerint több körülmény vezetett, köztük a hibás működés, a rossz döntések sora. A fizetési gondok az M43-as elkerülő építése kapcsán domborodtak ki 2009 augusztusától, ekkor már a Szeviép nem vagy csak jelentős késedelemmel tudta kifizetni beszállítóit ezen nagyberuházás, valamint a szeged villamosprojekt kapcsán.

– Alapvetően két fő problémát azonosítottunk, mely a Szeviép fizetésképtelenné válásához vezetett. Az egyik, hogy az M43-as építésekor a Szeviép egy konzorcium tagjaként mint nyertes ajánlattevő szerepelt, majd ez alá szerződött egyben alvállalkozóként is. Az akkori közbeszerzésekhez kötődő szerződéses rendelkezések megkíséreltek ugyan valamiféle garanciát nyújtani az alvállalkozók kifizetésére, azaz meg kellett előlegezni az alvállalkozói kifizetéseket, majd ezt leigazolva vált jogosulttá a fővállalkozó a saját teljesítménye vonatkozásában a számla benyújtására. Itt azonban a nyertes konzorcium alá a Szeviép szerződött, ezért a kifizető csak ezt a jogviszonyt ellenőrizte, a Szeviép pedig megkapta a pénzét, arra azonban már nem fordított figyelmet a rendszer, pontosabban az akkori támogató szervezet, a NIF, hogy a szubalvállalkozók is a pénzükhöz jutottak-e

– magyarázta el a vezérigazgató.

A csőd másik okaként valószínűsítették, hogy a Szeviép saját tőkeszerkezete, nettó forgótőkéje és likviditása nem tette lehetővé azokat a kölcsönöket, melyeket egymilliárdot is meghaladó nagyságrendben teljesített saját leánycégeinek és társult vállalkozásainak, sportszervezeteknek, magánszemélyeknek.

– A csőd időpontjában is mintegy 30 nyitott kölcsönszerződéssel rendelkeztek, milliárdot meghaladó összegben. A vádbeszéddel megegyező meggyőződésünk alapján ezeknél a cégeknél hitelezőként a Szeviép nem végzett különösebb adósminősítést, nem vizsgálta a kölcsönök biztosítékát jelentő cash flow-t, nem kért fedezetet a leánycégektől, társult vállalkozásoktól, egyéb kölcsönt felvevőktől és utólag ki is derült, hogy ezek a kölcsönök nagyrészt nem térültek, nem is térülhettek meg. Tette ezt úgy, annak tudatában, hogy a Szeviép saját tőkéje – mely 2008 végén 2 milliárd forintra rúgott – szinte száz százalékban befektetett eszközökben, ingatlanokban, tárgyi eszközökben, más cégekben meglévő részesedésekben testesült meg, ergo nem likvid vagyonként állt rendelkezésre. A kölcsönök folyósításához szükséges nettó forgótőke a működés során sem állt rendelkezésre a csődöt megelőző egy-két évben. Amit tehát kölcsönadott, azt idegen forrásból, szállítói hitelekből, banki hitelekből teljesítette, melyeket ugyebár nem arra a célra kapott, hogy fedezetlen és ellenőrizetlen módon továbbhitelezze több tucat cégének, hozzá kapcsolódó magánszemélynek

– elemzett Gémes Péter.

A vezérigazgató szerint pontosan itt van a kutya elásva! A Szeviép nem a saját vagyonát adta kölcsön, hiszen az le volt kötve befektetett, nem likvid eszközökben, forgóeszközei pedig legjobb esetben is csak folyó kötelezettségeikre teremtettek fedezetet, de mint utólag kiderül, azokra sem. A HÓDinvest álláspontja szerint ráadásul olyan nagyságrendben, olyan darabszámban és összegben teljesítette ezeket a kölcsönöket, melyekre normál gazdálkodó szervezetként nem volt jogosultsága, amivel kapcsolatban a nyomozóhatóságnak, álláspontjuk szerint, jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanúját is kellett volna vizsgálnia. Túlzott volumenű vállalásról volt szó, melyre a Szeviépnek nyilvánvalóan nem volt fedezete. Szintén fontos körülmény, amit Gémes Péter a tanúvallomásában is hangsúlyozott: a kölcsönt felvevő cégek a pénzpiacról, azaz hitelintézetektől, nemigen jutottak volna forráshoz a kondícióik miatt. Szóval, egyáltalán nem a véletlen műve, hogy ezek a Szeviép-kölcsönök nem térültek meg, és odalett a pénz.

A HÓDinvest éveken keresztül minden lehetőséget megragadott, hogy követelését érvényesítse, ezért vett részt a büntetőeljárásban is.

– Több szálon fut az ügy. Az egyik a felszámolás, mely a legkevésbé sem kecsegtet – részben a felelőtlenül nyújtott, ezért behajtásra esélyt sem jelentő kölcsönökből eredő követelések miatt – megtérüléssel. A másik út a büntetőeljárás folyamata, mely 2015-re jutott vádemelési szakaszba és a közeljövőben elsőfokú döntés várható. A büntetőeljárás lehetőséget nyújtott a hitelezők számára, hogy adott esetben károsulti igényüket bejelentsék. A büntetőeljárásban a volt vezetők egy részének személyi felelősségét vizsgálják, a ki nem fizetett Szeviép-alvállalkozók pedig magánfélként fellépve jelenthették be polgári jogi igényüket. Ezzel párhuzamosan polgári peres eljárásokat indíthatnak a büntetőeljárástól függetlenül vagy akár a büntetőjogi felelősség megállapítását követően. Az említett eljárásoknál gyorsabb megoldást hozott a károsultak számára az állami kárrendezés, ami példaértékű, és hatalmas segítséget jelentett a Szeviép-csőd által sújtott, magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozásoknak

– mutatott rá a vezérigazgató.

Gémes Péter hozzáfűzte: a kártérítés reménye akkor csillant fel, amikor Szabó Bálint jogász, a Likvid Kontroll Kft. ügyvezetője felkarolta a pénzükért küzdő Szeviép-árvákat, illetve amikor Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a szárnyai alá vette az ügyet, kiemelt figyelmet szentelve a károsultak ügyének.

A HÓDinvest a kártalanítási eljárás folyamán a nyáron módosított kormányrendeletet követően vált jogosulttá pénzügyi vállalkozásként a maximális, 200 ezer eurós kártalanítási összegre. A júliusi kormányrendelet-módosítás nyomán a jogszabály már csak a hitelintézeteket zárja ki a kárrendezésből, a pénzügyi vállalkozások ekkor kerültek be a kártalanítási körbe. Kamatokkal együtt a jogszabály által lehetővé tett maximális összegű kárrendezési igényt érvényesítettek, a fennmaradó összeg terhére pedig benne maradtak a még mindig zajló felszámolási eljárásban.

– A márciusi kormányrendeletet követően egyfajta tényfeltárást valósítottunk meg Szabó Bálint jogásszal közösen. Tisztáztuk, megértjük a jogalkotói szándékot, hogy nem kívánják kártalanítani azokat a hitelintézeteket, melyek direkt módon magát a Szeviépet finanszírozták, ugyanakkor rámutattunk, a pénzügyi vállalkozások – köztük társaságunk – finanszírozó faktoring szolgáltatóként a Szeviép által ki nem fizetett alvállalkozókat hitelezték, azaz az engedményezés jogügylete által tulajdonképpen a szállítók helyébe léptünk. Egyrészt az elmúlt nyolc évben viseltük a kintlevőségek valamennyi terhét, másrészt paradox helyzet alakult ki, hogy nem juthatott volna senki a pénzéhez, hiszen mi a kezdeti szabályozás szerint tevékenységünkre tekintettel nem voltunk kárrendezésre jogosultak, valamint az általunk faktorálással hitelezett szállítók szintén – helyükben mi lévén már a követelés jogosultjai – kiestek a kártalanításból. Mindez annak ellenére, hogy Szeviéppel szembeni jogos, kifizetetlen számlából eredő kár állott fenn. Köszönettel tartozunk Lázár János miniszter úrnak, illetve a jogalkotónak, hogy meghallgatta érveinket, és a kormányrendelet júliusi módosítása által jogosulttá váltunk a kártalanításra

– így Gémes Péter.

A kártérítés összege néhány héttel ezelőtt meg is érkezett a társaság számlájára, pontot téve egy kilenc esztendő óta húzódó folyamat végére. Végre levegőhöz jutott a HÓDinvest, melyre érthető módon nyomasztólag hatott a bennragadt követeléseinek súlya.

– Az állam által biztosított forrás rendkívüli eredményt hoz idén a társaságnak, amely önmagában is nagyságrendileg egy jó év eredményével vetekszik. 2009-től kezdve a több mint 100 milliós számlakövetelés igencsak jelentős terhet rótt a HÓDinvest-FAKTOR Zrt.-re, kijelenthetjük, hogy 2010-ben átmenetileg válsághelyzet alakult ki a társaság életében a Szeviép csődje miatt. A legnagyobb fenyegetettséget az jelentette, hogy fenn kellett tartani a tevékenységünket refinanszírozó hitelintézetek bizalmát, és erősíteni kellett bennük, hogy néhány esztendő alatt képesek leszünk a veszteséget menedzselni és ledolgozni, hiszen, ha kihátráltak volna a HÓDinvest-FAKTOR mögül a finanszírozók, az esetünkben is csődhelyzetet eredményezett volna. Rendkívül boldogok vagyunk a kártalanítás miatt

– összegez.

A kártalanítás, valamint az új büntetőeljárási törvény egyébként a büntetőperben is komoly változásokat szült. Egy idei eljárás alapján megszületett kúriai jogegységi döntés értelmében a bíróság jelenleg a felszámolás alatt lévő Szeviép Zrt.-t tekinti sértettnek, ami által jelentősen csorbultak a károsultak igényérvényesítésének lehetőségei. Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy az állam (és ügyvédje) belépett az igényérvényesítés folyamatába, amennyiben a kártalanítás mértékéig megszerezte a károsultak alvállalkozók követeléseit. Gémes Péter kiemelte, bizony „súlya van annak”, hogy a perben immár az állam rendelkezik a károsultak követelésének megtérített részével.

Lényeges dolog, hogy az építőipari alvállalkozók helyzete összességében a kormány rendelkezéseinek köszönhetően mára sokkal biztonságosabbá vált, mint tíz évvel ezelőtt volt – válaszolta kérdésünkre a vezérigazgató. A 322/2015. (X. 30.) kormányrendelet a közbeszerzéssel érintett építőipari beruházások kifizetését érintően kimondja, hogy a nyertes ajánlattevő csak akkor válik jogosulttá saját teljesítménye vonatkozásában az árbevételre, ha előzetesen leigazolja, hogy kifizette az alvállalkozóit. Mivel korábban nem voltak ilyen egyértelműek a szabályok, 2009-2010-ben a NIF vizsgálata csak a Szeviép, mint alvállalkozó kifizetésére vonatkozott az M43-asnál, ami Gémes Péter szerint ezzel együtt is felveti a mulasztás lehetőségét, hiszen

„ordító dolog volt, hogy a nyertes ajánlattevő alvállalkozója a nyertes konzorcium egyik tagja, ennek több helyen szemet kellett volna szúrnia.”

Nem így történt, ez mára pontosan ismert. Hogy a politikai játszmák közepette mi okozott „vakságot”, ki tudja. A valódi okokra talán soha nem derül fény – tehetjük hozzá.

A Szeviép Zrt. 2009-2010-es fizetésképtelensége, csődje 20 ezer munkahelyet sodort veszélybe, több mint háromszáz cég ment csődbe, és a többi érintett vállalkozás likviditása is megrendült. Az építőipari vállalat felszámolásakor 490 hitelező 5,87 milliárd forint kárigényt jelentett be, ám az érintett kisvállalkozók közül mára alig több mint 100 maradt talpon. A Szeviép-ügyben még 2015 áprilisában emeltek vádat a három volt Szeviép-vezér, B. Sándor, P. László és O. József ellen különösen jelentős mértékű tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntett vádjával. A vádirat szerint a cégvezetők döntése alapján rendszeresen és nagy összegben nyújtottak kölcsönöket az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon a teljes egészében vagy részben a zrt. tulajdonában álló gazdasági társaságoknak. A Szegedi Járásbíróság várhatóan a hetekben hirdeti ki az elsőfokú ítéletet. Októberben az állam nevében eljáró jogtanácsos 2,389 milliárd forint polgári jogi igényt jelentett be a Szeviép-károsultak rendkívüli kárrendezése során 146 hitelezőnek kifizetett összegnek megfelelően.

Fotók: Gémes Sándor, illetve MTI (archív)