Tisza 100 – Emlékkonferencia az Országházban

Tisza István néhai miniszterelnök halálának századik évfordulója alkalmából rendezett konferenciát az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága a Magyar Történelmi Társulattal (MTT) 1918 – A nagy összeomlás címmel szerdán a Parlamentben. Az eseményen bemutatták az Ahogy éltem, úgy fogok meghalni – Tisza István tragédiája című dokumentumfilmet.

Lázár János fideszes országgyűlési képviselő a tanácskozást megnyitó beszédében azt mondta, hogy bár a néhai kormányfő önmeghatározása szerint szabadelvű volt, ez azonban akkor mást jelentett: ő biztosan máshová tartott, mint azok, akiket ma neveznek liberálisoknak.

Tisza István ellene volt az üres szólamoknak, a cselekvés nélküli szavaknak – idézte fel Lázár János, aki szerint az egykori kormányfőnek példaképnek kellene lennie a jelen és a közeljövő magyar politikusai számára, ha az országot újra azzá a nagy állammá akarják tenni, amely ezer éven át, a miniszterelnök meggyilkolásáig létezett.

Felidézte, hogy korszakában távol állt egymástól a protestantizmus és a katolicizmus, így kivételes szorgalom és tudás kellett ahhoz, hogy a katolikus Habsburgok birodalmában egy kálomista magyar középnemes emelkedhessen az ország ilyen magas közjogi tisztségébe.

A képviselő azt hangoztatta, hogy Tisza István körül változott a világ, és nem fordítva: ő egy helyben állt, megmaradt keresztyénnek, harcosnak és magyarnak. Ugyan politikáján többször módosított, ezt csupán azért tette, hogy a hitét, az elköteleződését soha ne kelljen megmásítania – tért ki a néhai miniszterelnök elvhűségére.

Lázár János jelezte, Tisza István azt vallotta, hogy az ember személyes erkölcse a politikáját is meghatározza: úgy vélekedett, hogy hitvány ember nem csinálhat jó politikát.

Köszöntőjében Bellavics István, az Országgyűlés Hivatalának közgyűjteményi és közművelődési igazgatója hangsúlyozta: Tisza István nem a halálra készült, hanem élete utolsó heteiben is lázasan dolgozott, hogy kiutat találjon az egyre beszűkülő lehetőségek között a világháborús vereség után.

Eszményeiben és istenhitében nagyon szilárd, konok politikus volt. Ezekből az értékekből nem engedett, ezért ellenfeleket, sőt egyre több őt gyűlölő ellenséget szerzett – közölte.

A miniszterelnök ismerte korszakát, és nagyon komolyan vette, hogy megpróbálja akadályozni az egyre terjedő radikális mozgalmak fellendülését – mondta.

Tisza István nem várta a halálát, hanem épp a kibontakozáson dolgozott. Ennek ellenére meggyilkolásának napja, 1918. október 31-e mégis szimbolikus dátuma lett a magyar történelemnek. Halála egy nagy, ellentmondásos korszak végét és a történelmi Magyarország szétesését is jelenti mindmáig – jelentette ki Bellavics István, aki a modern Magyarország egyik legkiemelkedőbb politikusának nevezte a hajdani miniszterelnököt.

Maruzsa Zoltán Viktor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős helyettes államtitkára Tisza István utolsó hónapjáról beszélt.

Az eseményen részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

A konferenciát Hermann Róbert, az MTT elnöke vezette le.

A rendezvény meghívójában azt írták, a tanácskozáson neves történészek vizsgálják, hogy milyen folyamatok vezettek a dualista magyar állam széteséséhez. A program szerint előadást tartott ifj. Bertényi Iván, Hatos Pál, Katona Csaba, Kovács Dávid, Révész Tamás, Tamara Scheer, valamint Szarka László is.

Gróf Tisza István, aki 1903-1905, majd 1913-1917 között Magyarország miniszterelnöki tisztségét töltötte be, 1861. április 22-én született Pesten.

Politikuscsaládban látta meg a napvilágot. Apja, Tisza Kálmán 1875-től 1890-ig állt a kormány élén – a mai napig nem volt olyan miniszterelnök, aki ennél hosszabb időt töltött volna hivatalban.

Tisza István a debreceni református kollégiumban érettségizett, majd német egyetemeken tanult jogot. Húszévesen már megyei tiszteletbeli főjegyző volt, 1886-ban pedig országgyűlési képviselővé választották, és hamarosan a Szabadelvű Párt vezéregyénisége lett.

Az obstruáló parlamenti ellenzékkel vívott harcával elnyerte I. Ferenc József osztrák császár, magyar király rokonszenvét, aki 1903 novemberében őt bízta meg kormányalakítással. A helyzeten azonban csak átmenetileg tudott úrrá lenni, és javaslatára a király 1904 végén feloszlatta az Országgyűlést. Az új választásokon az egyesült ellenzék győzött, ezt követően Tisza István 1906-ban feloszlatta pártját, visszavonult a politikától.

A koalíciós kormány bukása után, 1910-ben újjászervezett Nemzeti Munkapárt fölényes győzelmet aratott a választásokon. Ettől kezdve ténylegesen ő irányította a politikát: 1912. május 23-án házelnökként új házszabályt szavaztatott meg, miközben az utcán tízezrek tüntettek a kormány ellen.

A parlamenti ellenzéket is kemény kézzel zabolázta meg: mivel a hadsereg reformját elengedhetetlennek tartotta, 1912. június 4-én karhatalommal vezettette ki az obstruáló képviselőket.

Tisza István 1913-tól állt ismét a kormány élén. Kezdetben a háború ellen foglalt állást, mert felkészületlennek tartotta az országot. A világháborút kirobbantó szarajevói merénylet után feladta tartózkodó attitűdjét, és minden erejét a háborús célok szolgálatába állította. A Ferenc József halála után, 1916-ban trónra kerülő IV. Károly nem rokonszenvezett vele, és 1917 júniusában felmentette.

A háború végére a régi rend jelképének számított, kétszer is rálőttek az utcán.

Az őszirózsás forradalom során, 1918. október 31-én Hermina úti villájában lőtte agyon négy katonaruhás fegyveres.

Szimbolikusan Tisza István meggyilkolásával szűnt meg a történelmi Magyarország, halálával egy időben omlott össze a nevével szorosan összeforrt dualista állam.

Fotó: MTI