Egy idegesítő párkapcsolati jelenség: a ghosting

Napjainkban nagyon könnyű kapcsolatot létesíteni és bizony nagyon könnyű eltűnni is a hódítás után. Csak egy kattintás, és az addigi klaviatúrakattogás után már csak a néma csönd, a bannolás vagy a törlés marad hátra.

A “ghosting” egy létező kifejezés arra az esetre, amikor a beszélgetések, randik után lezárás nélkül tűnik el valaki a meghódított, általa “megszelídített” ember mellől.  És bizony, igen gyakori jelenség.

Mi lehet az oka, ha valaki, akivel eddig kedélyesen elcsevegtél, eltűnik a cyber szobádból?

Első körben nyilván saját magát kezdi el górcső alá venni az ember. Talán valami rosszat mondtam? Megijesztettem? Megbántottam? Nem tetszem neki?

Még ha realizálódott is ebből valamelyik, nem ez az oka. 

A szó nélküli eltűnés oka, hogy az adott személy nem meri vállalni mindazt, amit érez, amit gondol. Gyáva odaállni – még ha csak virtuálisan is – a másik elé, és azt mondani, vagy írni, amit valóban gondol a helyzetről. (Felteszem, elég bajos lett volna jól működtetett párkapcsolatban élni vele, szóval nem nagyon érdemes bánkódni azon, hogy eltűnt.)

Lehet szépen is zárni egy – a másik által talán többre becsült – kapcsolatot.

Mit lehet mondani, ami enyhíti egy illúzió elvesztésének fájdalmát?
Vélhetően semmi nem fogja enyhíteni a fájdalmat, ha az egyik fél többet akart volna a másiktól, mint a puszta barátság, de mégsem rombol akkorát a szakítás. Mert végülis miről van szó ilyen esetben? Mindkét félnek van egy elképzelése, hogy milyen párkapcsolatban, milyen emberrel szeretnének élni, és ez a két elképzelés nem egyezik.

Mit lehetne mondani a szó nélküli eltűnés helyett?

Például:

• Nagyon örülök, hogy megismertelek, de nincs meg bennem az az érzés, amivel téged boldoggá tudnálak tenni.
• Jobban tisztellek annál, minthogy raboljam az idődet, vagy megbántsalak.
• Mivel értékes embernek tartalak, nem szeretném a barátságodat elveszíteni, ezért tudd, hogy bármikor számíthatsz rám, ha bajban vagy, ha segíteni tudok neked.
• Öröm volt megismerni egy ilyen nagyszerű embert, mint amilyen te vagy.
• Köszönöm, hogy tanulhattam tőled, de most elköszönök, mert mindkettőnk ideje értékesebb annál, hogy elvesztegessük egy olyan kapcsolódásra, melyben nem leszünk boldogok.
• Bárcsak úgy éreznék irántad, hogy a tenyeremen hordozhassalak. Sajnos, nem tudom ezt megadni neked, és szeretném, ha helye lenne másnak az életedben.

Nem mindenkit vigasztalnának ezek a mondatok, de ha őszinte a viszony, akkor azért mégis csak jobb egy ilyen zárás, mint szellem módjára felszívódni.

Mindenki megérdemli azt, hogy a másik őszinte legyen hozzá, és ne hagyja kétségek között, ha már egyszer megszólította, randira hívta őt.

Az őszinte tiszta zárás egy egyszerűbb továbblépést eredményez, és a hitet is visszaadja abban, hogy lehet még szeretet-, és tiszteletteljes kapcsolódás két ember között.