Már-már ijesztően emberi lett az új robotasszisztens

Mica egészen más, mint amilyen például az Apple Sirije vagy az Amazon Alexája. Ő a megtévesztésig emberi, kinézetében és reakcióiban egyaránt.
Micat csak az látja, aki felteszi a Magic Leap virtuális mesterséges intelligencia szemüvegét. Annak viszont térben és valóságban megjelenik, felveszi vele a szemkontaktust, kedves mosolyokkal és más, hiánytalanul emberi megnyilvánulásokkal reagál.
Gyártója, a Magic Leap hetedik éve költ milliárd dollárokat arra, hogy valósághű virtuális megjelenítőket hozzon létre, s első termékük a Magic Leap One virtuális szemüveg (headset) lett pár hónapja. A most bemutatott Mica ebben „él”.
Eddig is használhattunk intelligens eszközöket például az otthonunk kényelmi szolgáltatásaihoz, amelyek ki- és bekapcsolják a fényeket, a zenét, a tévékészüléket, a fűtést és így tovább. Ám Mica emberi módon válaszol meg részletes kérdéseket. Olyanokat például, hogy melyik dal tetszett nekünk a legjobban egy évekkel ezelőtt látott koncerten.
A gyártó nem adott semmilyen magyarázatot Mica bemutatóján arra, hogy miként jut a mesterséges intelligenciájuk efféle adatokhoz. Feltételezhető, hogy mindenbe belehallgat, mindent lát az okoseszközeinken keresztül.
John Monos, a Magic Leap alelnöke az asszisztens bemutatóján arról beszélt, hogy céljuk a minél érzékletesebb térbeli tapasztalás megteremtése, ami meg is valósult, hiszen Monos szerint mikor Mica mosolyog, az emberek önkéntelenül elmosolyodnak. Amikor Mica ásít, az alanyok szintén ásítanak, mintha valódi ember hatna rájuk.
Amitabh Varshney, a Maryland Egyetem professzora, a virtuális valóság fejlesztések kutatója rámutatott arra, hogy még a fény is úgy tükröződik Mica bőrén, mint az emberén. Varshney szerint a „hölgy” segít átugrani a szakadékot, ami ember és gép között van.
Aditya Sankar, a Washington Reality Lab kutatási és oktatási igazgatója állítja, néhány évtizeden belül az okostelefonok használatához hasonlóan mindennapi gyakorlat lesz ébredés után felvenni a virtuális szemüveget, s látni a „saját Micánkat”.
Az új technológia azt is megváltoztathatja, hogyan tanulunk. Varshney azt a (költői) kérdést tette fel a CNN Businessnek, hogy „nem lenne-e jó, ha a Nemzeti Galériába menve maga Van Gogh (persze egy virtuális Van Gogh) magyarázná el a művészetét?” A technológia segítségével történelmi személyiségek, művészek, például Van Gogh, Einstein vagy Martin Luther King avatarjait hoznák létre. A diákok leülhetnének az asztala mellé, s a relativitás elméletének megalkotója magyarázná el nekik a relativitás elméletét.
Egy ilyen mesterséges intelligenciával bíró asszisztens, amelyik már gesztusaival is képes megnyerni az emberek bizalmát, hasznos lehetne a távorvoslásban is.
Azonban semmi sem zárja ki, hogy az avatarok igen hitelesnek tűnő módon ugyan, de hamis híreket mutassanak be. Mi van, ha a történelem valamelyik rémisztő alakját elevenítik meg, hogy mondjuk, erőszakos cselekményekre buzdítsanak? Szabályokra lesz szükség, hogy a virtuális világban milyen személy hasonmásai hozhatók létre, vetette fel Varshney.
Az ilyen figyelemre méltó innováció hihetetlenül népszerű lehet a felhasználók számára, de már az okostelefonok is függőséget okozhatnak és megzavarhatják a társadalmat. Egyesek szerint vissza lehet élni az olyan eszközökkel, amelyekről elfelejthetjük, hogy csupán eszközök, gépek, nem pedig emberi lények.
(Forrás: hirado.hu)