Márki-Zay Péter lemaradt a szemkilövetésekről

Ez már a teljes összeomlás. Az újszülött politikai műkedvelő beleszerelmesedett a Gyurcsány-kormányzás fene nagy szabadságába és toleranciájába.

 „Az utóbbi napok különösen felzaklatták a vásárhelyieket, engem nemkülönben”

– véste fel üzenőfalára vasárnap a vásárhelyi városvezető. I. Zaklatott Márki-Zay Pétert valószínűleg a tehetetlenség terhe nyomhatta meg: sokasodnak a városban a gondok, melyeket képtelen kezelni. Hogy, hogy nem: az új vezetés alatt a működésképtelenség jelei ütötték fel fejüket.

Városvezetői csődjét jelzi a hódmezővásárhelyi városi televízió, a strand és a stadion küszöbön álló bezárása is. Márki-Zayt pedig úgy ismerhettük meg az utóbbi hónapokban, mint aki a problémák megoldása, a város hatékony üzemeltetése helyett maratoni hosszúságú Facebook-ömlengésekbe, internetes trollkodásba vagy heves orbánozásba, lázározásba és fideszezésbe menekül. No meg a balliberális tévéstúdiók langymelegébe. Netán szánalmasan és átlátszóan öncélú demonstrációk szervezésébe.

Ismerjük a mondást: aki nem tudja, tanítja. Ez esetben legalábbis tanítaná, még pontosabban megpróbálja elhitetni, hogy éppen tanítja. Ami sajnos nem pótolja a tudást, a felkészültséget.

Márki-Zay ezúttal is hű volt önmagához, mégis túlment minden határon. A csaknem kétórás prédikációjában nemcsak zsidókkal, cigányokkal és baloldaliakkal színesített új Magyar Gárda felállításáról vizionált, de súlyos tudatlanságról, politikai vakságról, történelmi járatlanságáról is tanúbizonyságot tett a magát valamiféle 21. századi polihisztornak képzelő túlmozgásos politikai újonc.

Az Orbán-kormány ekézésében annyira túltolta a biciklit, hogy (e videón kb. 3:35-től) azt találta kinyilatkoztatni:

a Gyurcsány-érában sokkal jobb volt az élet Magyarországon, hiszen „akkor nyugodtan és félelem nélkül kritizálhattuk, szidhattuk a kormányt.

Erre a gusztustalan, ocsmány történelemhamisításra az sem lehet mentség, hogy Márki-Zay Porszívóügynök Péter akkoriban Észak-Amerikában igyekezett megkeresni a betevőrevalót.

A zaklatott polgármester figyelmét bizonyára elkerülte, hogy 2006 szeptemberében és októberében az őszödiesített böszme nagyúr rendőrsége nem egy, és nem két alkalommal fojtotta vérbe a kormányellenes tüntetéseket. Békés demonstrálókon csattant a vipera, a gumibot, lángokban állt a főváros, lovasrohamot vezényeltek az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján. Ártatlan civileket vertek szanaszéjjel: sok százan sérültek meg, szorultak kórházi kezelése, lőtt sebeket kellett ellátni, ujjakat amputálni, többen fél szemükre megvakultak a gumilövedékek miatt.

Vér áztatta a hazát. A „lekurvázott” ország, a modern kori magyar demokrácia legnagyobb dicsőségére.

Ennyire „nyugodtan és félelem nélkül kritizálhattuk, szidhattuk a kormányt”.

Márki-Zay megint bölcsebb maradt volna, ha csendben lett volna. De az nem az ő műfaja.

Fotó: MTI