A múlt ismerete jövőnk záloga – egy mindszenti orvos, aki a letűnt korok emlékeit őrzi

– Mikor és milyen indíttatásból, célból kezdte el gyűjteni az orvostörténeti eszközöket?

– Már a szülői házban magamba szívtam a régi dolgok tiszteletét és szeretetét, középiskolás koromban volt is már Mindent gyűjtök címmel egy kiállításom (itt a zsilettpengéktől a cigarettásdobozon át a világháborús kitüntetésekig tényleg minden volt). Ez a szenvedély azóta sem változott. Szüleim is gyűjtötték a régiségeket, emlékeikben kitüntetett helyet foglaltak el régi családi és egyéb történetek, amiket gyakran fel is idéztek. Így egyértelmű volt, hogy én is hasonló hozzáállással fordultam mindenhez, ha az élet úgy hozta.

Először csak eltettem minden olyan talált, kapott tárgyat, ami szép, jeles, régi, így az orvostörténeti, egészségügyi témához kapcsolódókat is. Lassan az idő folyamán egyre gyűltek a kincsek, és Édesapám által megalapozott és elkezdett tárgyak igen nagyszámú gyűjteménnyé gyarapodtak az évtizedek folyamán.

A gyűjtemény jelenlegi állapota.

– Körülbelül mennyi tárgy található a gyűjteményében és van-e köztük olyan, amire különösen büszke?

– Nagyon nehéz ezt megmondani, nem is lehet igazán, hiszen a pontos leltárba vétel még sajnos várat magára az időhiány miatt, bár a szükséges leltárkönyveket, számítógépes terveket, leltári, számozási tematikát, a számozás kellékeit már beszereztem.

Van több ezer régi gyógyszert tartalmazó dobozom, valamint eszközök, műszerek, és írott anyag is szép számmal előfordul. Vannak sterilizáló műszerek, de az EKG és vérnyomásmérő fejlődését is lehet követni a gyűjteményemben. Különleges a lázmérők sora, melyben a legrégebbi 1918-ból való.

Hőmérőgyűjtemény.

– Esetleg van olyan darabja a gyűjteménynek, amihez egy különleges történet kötődik?

– Talán az érvágó és kelésvágó, valamint köpölyözők, melyek Édesapámtól maradtak ránk. Ő még ismerte azt a mindszenti borbélyt, aki ezeket használta. Nagyon örülök annak a receptnek is, ami 1917-ből való. Ez jelenleg a legrégebbi receptem, de van még öregebb iratom, egy himlőjelentés Mindszentről, 1905-ből.

Azonban fontos hozzátennem, hogy sokan rám bízták a család emlékeit, most nem tudom a személyeket, családokat felsorolni, de ígéretemhez híven külön tartom és állítom ki ezeket, egy kis ismertetővel, hogy kiről is van szó, és hogyan jutottam ehhez a tárgyhoz, irathoz. Szóval minden tárgynak külön csodálatos története van, hiszen minden tárgy mögött egy ember, egy emberi sors, egy élet van!

Érvágó, kelésvágó, köpölyöző.

– Jelenleg hol lehet megtekinteni a gyűjteményt? Miért döntött úgy, hogy új helyet keres ezeknek a tárgyaknak?

– A jelenlegi lakhelyemhez közeli házban vannak őrizve, és kiállítva. Sajnos elég zsúfolt a hely, kicsi már a terület és nagy a kiállítandó anyag. Azonban próbálom keresni a megoldást, hogy még élvezhetőbb és professzionálisabb körülmények között adhassam át az élményt az érdeklődőknek.

Jelenleg is látogatható a gyűjtemény, két éve az Országos Honismereti Akadémia (XLIV. Makó 2016. július 3-8. ) vándorgyűlésének egyik programja volt ezen gyűjtemény meglátogatása. Nagyon kitüntető figyelem!

– Gondolkodott esetleg azon, hogy Hódmezővásárhelyre hozza ezeket a különlegességeket?

– Annyira a mindszentiekhez és Mindszenthez kötődik a gyűjtemény, hogy elsősorban csak mindszenti elhelyezésben gondolkodok. Nagyon fájna, ha nem láthatnám, foghatnám meg bármikor azokat a tárgyakat, amelyekhez a személyes kapcsolat révén én máshogy is kötődök.

Azonban, ha valaki érdemesnek találja az anyagot és szeretne belőle kiállítást kérni valahova, úgy beszélhetünk róla, de csak időszakos megmutatkozásról lenne szó. Egyébként már néhány alkalommal volt az anyagból más településen is kiállítás, a napokban pedig egy híres rendezőnk filmforgatásához kértek két stetoscopot.

– Miért tartja fontosnak, hogy az utókor számára megőrizze mindezt?

– „A múlt ismerete jövőnk záloga”. Elmaradhatatlan az emberi életben az emlékezés. Az emlékezésnek emberi magatartást, emberi boldogulást, és jövőt formáló ereje van. Ezért fakad tiszteletadás azok iránt, akik elődeinkként megteremtették számunkra a múltat, és irányt mutattak a jövő felé.

A Prédikátor Könyve szerint mindennek rendelt ideje van, tehát ideje van az emlékek megőrzésének és közreadásának is. Őszintén remélem és tapasztalom, hogy ez az idő most elérkezett. Az örökséget és nemes hagyományt végre tisztelet illeti. A múltba tekintő emlékezés arasznyi életünket mérföldekkel nyújtja meg.

A fenti sorokat a gyűjteményhez való belépésnél olvasni lehet. E gondolatokhoz is hűen próbáljuk élni a mindennapjainkat Feleségemmel, és Családommal együtt.

Higanyos vérnyomásmérő az 1900-as évek elejéről.

(Képek forrása: Dr. Ávéd János)