Borsos József: Mártély is áldozata a vásárhelyi lefejezésnek

A mártélyi polgármester szerint a kistérségi társulásból eltűnt a hatékonyság és a rugalmasság, mióta új polgármestere van Hódmezővásárhelynek. Márki-Zay Péter nem áll elő érdemi javaslattal, és a mártélyi üdülőterület idei drámáját is ölbe tett kézzel nézi – állítja Borsos József. Az üdülőfalu vezetője interjúnkban arról is beszél, milyen károkat okoz a községben a vásárhelyi polgármesteri hivatal lefejezése.

– A Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás tevékenysége legutóbb nyár elején váltott ki élénk sajtóérdeklődést, amikor is Mártély, Székkutas és Mindszent polgármestere, valamint Hódmezővásárhely képviselő-testülete a Kapcsolat Központ főigazgató-választása kapcsán élesen szembekerült Vásárhely polgármesterével. Az az ügy végül nyugvópontra jutott, de javult-e azóta az együttműködés, sikerült-e megteremteni a településvezetők közötti összhangot?

– Engedje meg, hogy távolabbról indítsak! Amikor 2014-ben polgármesternek választottak, kiválóan működő kistérségi társulásban kezdhettem el dolgozni: hatékonyan, rugalmasan és a kölcsönös elismerés jegyében működött együtt Mártély, Székkutas, Mindszent és Hódmezővásárhely. A részt vevő polgármester és alpolgármester kollégák arra törekedtek, hogy a települések érdekei mentén szülessenek a döntések, függetlenül attól, hogy a társulás alapvetően Hódmezővásárhely meghatározó erejével működik, hiszen a városnak 52 százaléka van a szavazásoknál, a kistelepüléseknek 16-16. A legfajsúlyosabb kérdésekben ugyanakkor általában kompromisszummal születtek a döntések. Idén február 25-e után viszont megtört az összhang, az első komolyabb feszültség valóban a Kapcsolat Központ kiváló munkát végző főigazgatója, Bálint Gabriella újraválasztása körül alakult ki, ahol egy szakmai kérdésben Vásárhely felesleges politikai cirkusszal borzolta a kedélyeket. Nagy megnyugvással töltött el bennünket, hogy végül sikerült újabb öt évvel meghosszabbítanunk főigazgató asszony mandátumát, mert így a legjobb kezekben van az intézmény.

– Mennyiben változott meg Vásárhely hozzáállása a kistérségi társuláshoz azzal, hogy Márki-Zay Péter lett a polgármester?

– Eltűnt a korábbi munkatempó, rugalmasság és hatékonyság. Az első néhány ülésen feltűnt, hogy a kistérségi munkaforma nem jut el Márki-Zay Péter polgármester úr figyelmének középpontjába, szedett-vedettre sikerültek ezek az alkalmak: meghirdették azokat, majd nem jöttek el, vagy elkéstek, de még elnézést sem kértek. Így pedig nehéz valakit komoly tárgyalópartnernek tekinteni. Egyértelmű volt a kistelepülések számára, hogy sem polgármester úr, sem alpolgármestere, Kis Andrea nem erőlteti az együttműködés csiszolását.

– Milyen közös ügyekben szenvedi el Mártély a kistérségi társulásban a megyei jogú város ön által vázolt nemtörődömségét?

– Egy egészen friss eset a varicella (bárányhimlő) elleni védőoltás beszerzése, amit éppen Mártély miatt kezdeményeztünk, mert itt hiányzik az oltóanyag, erre éppen Mártélyt sikerült kihagyni a megrendelésből… Ilyen baki korábban nem volt jellemző a Vásárhely által vezetett kistérségi társulásra. Ezt is annak tudom be, hogy megszűnt a kistelepülési vezetők és a vásárhelyi polgármester, alpolgármester közötti korábbi közvetlen kapcsolat, azaz soha nem volt ilyen rossz az együttműködés a kistérségben, aminek az itt élők látják kárát.

– Homok került a gépezetbe?

– Tagadhatatlanul! A kistérség kistelepüléseinek égető szükségük van arra, hogy a város meghatározó erővel irányítsa és húzza a jól működő társulást. Korábban Almási István polgármester úr és Kószó Péter alpolgármester úr biztosították a húzóerőt, számtalan ötlettel, javaslattal álltak elő, mit és hogyan lehetne megvalósítani a kistérségi társulásban. Ez most teljesen eltűnt, semmilyen érdemi javaslat és kezdeményezés nem érkezik Vásárhelyről, eltűnt a húzóerő.

– Mit gondol, az állhat annak hátterében, hogy Márki-Zay Péter leginkább az országos nagypolitikai színpad felé kacsingat?

– Az ember sok mindent hall a médiában, de az biztos, hogy Márki-Zay Péter újabban leginkább alpolgármesterével képviselteti magát a kistérségben, és nem áll elő javaslatokkal. Vásárhelynek az elmúlt fél évben nincsenek rövid és középtávú elképzelései a kistérségi társulásról, úgy tűnik, mintha nem akarna transzparensen részt venni az együttműködésben.

– Mi a véleménye vásárhelyi kollégája politikai tevékenységéről, milyen kép alakult ki önben Márki-Zay Péterről mint politikusról?

– Nézze, Almási Istvánnal lényegesen többször találkoztam, igyekeztünk összhangba hozni a két település ügyeit, Márki-Zay Péter és közöttem nincs érdemi kommunikáció. Ez önmagában is sokatmondó. Azt látom, hogy polgármester úr nem foglalkozik a város mindennapi ügyeivel, csak egy-kér kirakattörténetre koncentrál, Facebook-videói is erről árulkodnak. Ez pedig nem helyes, az én példám is bizonyítja, hogy a mindennapokban rengeteg feladat adódik egy településen az egyszerű lakossági igények és problémák megoldásától az átfogó településfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekig. Mártély is ezt a hozzáállást szenvedi el: adott egy üdülőfalu, melynek Vásárhellyel közös a polgármesteri hivatala, ennek ellenére nincs köztük érdemi együttműködés. Mindössze annyi történt, hogy egy üdülőterületi fórumon az üdülőtulajdonosok elmondhatták kéréseiket polgármester úrnak.

– A holtág kékalga-katasztrófája és a rucaöröm hódító térnyerése sem mozdította meg Márki-Zay Pétert és a vásárhelyi városházát?

– Sajnos nem. Az üdülőterületen működő vállalkozók számára tragédiával ért fel az idei szezon, a mindszenti strand és a Sun City dörzsölheti a markát, mert elszívta és elszívja a látogatóinkat. Mártély csak pici résszel rendelkezik az üdülőterületben, itt is alapvetően Vásárhely feladata lenne, hogy odafigyeljen az infrastruktúra fenntartására, az üdülőterület, a csónakpark karbantartására – hiszen bevétele is származik belőle – és a vízfelület állapotának rendezésére. Mégsem történt semmiféle kezdeményezés, mintha nem lennénk partnerek.

– Ez igencsak vészjóslóan hangzik, hiszen ha elpártolnak Mártélytól a vendégek, bajos lesz őket visszacsábítani, nemde?

– Pontosan így van, óriási veszély fenyegeti Mártélyt, hiszen senki sem kékalgáért, rucaörömért vagy a szúnyogokért jönne ide, hanem strandolni, csónakázni, horgászni, kikapcsolódni, aminek a feltételei az idei esztendőben nem voltak adottak. Ha ezt a drámai helyzetet nem tudjuk azonnal megoldani, az a veszély fenyeget, hogy az üdülőterület visszacsúszik a tíz évvel ezelőtti állapotba, amikor a pusztulás uralkodott.

– Milyen mozgástere van most az ügyben Mártélynak és a mártélyi polgármesternek?

– Mártély kiváló szakmai kapcsolatot ápol az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal (Ativizig), a Kiskunsági Nemzeti Parkkal és a halgazdálkodásban szerepet vállaló Mártélyi Horgászegyesülettel. Közösen keressük a megoldást, hogyan lehetne stabilizálni a vízminőséget, mely lehetővé teszi, hogy a mártélyi strand visszanyerje régi fényét. De mint már utaltam rá, ez nem megy a város önkormányzatának együttműködése, vezető szerepe nélkül. Hódmezővásárhely pedig nem lépett, csak végignézte, hogyan szenvedte el a mártélyi part és strand az idei szezon drámáját. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a nemzeti park munkatársai folyamatosan adminisztrálták az idei év eseményeit. Úgy döntöttem, térségünk országgyűlési képviselője, Lázár János segítségét kérem, hogy vesse be lobbierejét a fenntarthatatlan állapotok megváltoztatása érdekében.

– Melyek lennének a legsürgetőbben elvégzendő feladatok, és készültek-e tervek a kármentésre?

– Egyrészt nélkülözhetetlen az a módszeres területrendezés és -tisztítás, amit Hódmezővásárhely előző vezetése kiválóan megszervezett. A vízminőséggel, a hiányzó északi műtárgy kiépítésével, a tisztított mártélyi szennyvíznek a holtágból történő kitérítésével kapcsolatban rendelkezünk engedélyes tervekkel, de ezekhez fel kell kutatni a forrásokat. A kékalga megjelenése egyértelműen a belvíz beemelésével áll összefüggésben, az említett beruházásokkal kezelni lehetne a helyzetet. Isteni szerencse, hogy a kékalga idei megjelenése nem okozott érdemi és tömeges halpusztulást. Tudni kell, hogy a hal, amíg a vízben van, az állam tulajdona, így az önkormányzati tehetetlenség adott esetben az állami értéket károsította volna. Ahogy a kékalgával szembeni fellépés, úgy a rucaöröm gyérítése sem halogatható, amihez a szegvári és a mindszenti Kurca-szakasz tapasztalatai alapján megvan az Ativizignél a technika, az eszközpark és a szakmai tudás is.

– Mennyibe kerülne mindez?

– A rucaöröm gyérítése öt-hét nap alatt 2-3 millió forintból megoldható lenne, és természetesen – szerepéhez, súlyához mérten – Mártély és a horgászegyesület is részt vállalna belőle. De hangsúlyozom, a fentiek nem egy kistelepülés vagy civil szervezetek, horgász- vagy természetvédő egyesületek feladatai, nem lehet a vállukra tenni a felelősséget! Ebben vártunk volna segítséget Vásárhelytől, de mivel a város nem mutatott érdeklődést vagy hajlandóságot erre, az országgyűlési képviselő segítségét kérem. Abszolút hiányzik a frontvezető aktivitása, ezért fordulok Lázár Jánoshoz, hogy segítsen talpára állítani a mártélyi üdülőterületét történetét. Úgy gondolom, ez komoly felelőtlenség polgármester úr részéről, tekintve, hogy 350-360 üdülőtulajdonos és több, amúgy adót fizető vállalkozó van a területen. Egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy ölbe tett kézzel ülünk, és várjuk, hogy a kékalga vagy a rucaöröm magától eltűnjön, közben pedig bezárják a strandot. Egy biztos: ha Mártély és Hódmezővásárhely az állami szervezetekkel együtt nem tud kellő nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy megoldjuk a holtág vízminőségének problémáját, akkor Mártélyon vége a turisztikának!

– Azt azért nem mondhatja, hogy Márki-Zay Péter nem tett semmit a mártélyi holtágért, hiszen maga szervezett és vezetett egy nyári mártélyi településszépítő akciót… Vagy ez csak a felszín kapargatása ahelyett, hogy a dolgok mélyére nézett volna?

– Őszintén szólva nem értettem ezt az akciót. Az üdülőterületet komplett közfoglalkoztatotti csapattal a Hódmezővásárhelyi Működtető és Szolgáltató Zrt., azaz az önkormányzat cége takarítja és tartja karban. Nap mint nap látom, hogy a kollégák becsülettel és tisztességgel végzik munkájukat, elképzelni sem tudom, mit érezhettek, mikor a polgármester egy civil kezdeményezés élén kivonult utánuk takarítani. Valóban jó marketingerővel bírt ez az akció, de más értelmét nem nagyon láttam. Annyi történt, hogy a többhektáros üdülőterületen összeszedtek két zsák szemetet, ami óhatatlan, tekintettel arra, hogy az erdők alja igencsak be van nőve, és a víz is hozza-viszi a hulladékot. Emellett megdöbbenve tapasztalatuk a kollégákkal, hogy valakik zászlót bontottak, és miután szemetet alig találtak, hogy ne legyenek ott „feleslegesen”, széthordták, szétterítették a strandon azt a homokot, amit amúgy a strand minőségének javításáért a vízbe, az agyagos talaj stabilizálására szántunk. Ezzel nemhogy nem segítettek, de még felesleges pluszmunkát is okoztak.

– Az interjú elején már szóba került, hogy 2013. január 1-je óta a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal látja el a mártélyi polgármesteri hivatal feladatait is. Február vége, Márki-Zay Péter megválasztása óta Vásárhelyen több tucat kolléga is távozott, konkrétan lefejezték a hivatalt. Mit érez mindebből Mártély?

– E téren sem túlzottan szívderítő a kép. A közös hivatal működtetése hatalmas kihívásokat hozott Mártély és Hódmezővásárhely számára is, amint összecsiszolódott a rendszer és a szakembergárda, idén februárig megfelelő lendülettel és tempóval tudtunk működni. Sajnos a vásárhelyi polgármesteri hivatal lefejezése, a közel 40 százalékos munkatársi távozás, csere nemcsak megtörte ezt az ívet, de jó néhány szakterületen olyan komoly visszaépülés történt, amit Mártély is a saját bőrén érez a mindennapi ügyintézésben annak ellenére, hogy továbbra is személyesen, folyamatosan igyekszem menedzselni az ügyeiket.

– Ön szerint miben hibázott Márki-Zay Péter?

– Nem lett volna szabad szélnek ereszteni a bizonyított, tapasztalt vezetőket és a közel 40 jól felkészült, elkötelezett, kiváló kapcsolattal rendelkező munkatársait. Nagyon hibás döntésnek tartom, hogy polgármester úr az első pillanatban felállította a két legfontosabb vezetőt, a címzetes főjegyzőt és az aljegyzőt, illetve bizalmatlan volt saját, magas színvonalon dolgozó kollégáival szemben, ami odáig fajult, hogy több tucatnyian nem akartak tovább abban a légkörben dolgozni. Ezt a vérveszteséget nem tudta kiheverni a hivatal. Az új jegyzőn, Varga Ildikón hatalmas a teher, és bár azt látom, igyekszik távol maradni a politikai csörtéktől, és csak a szakmára koncentrálni, nem könnyű biztosítani a működést, hiszen rengeteg a megoldatlan feladat, és szinte lehetetlen az eltávozottak helyére megfelelő szakembert találni. Úgyhogy Mártélyról is azt tapasztaljuk, tovatűnt a korábbi gyorsaság és szakszerűség: soha nem működött ilyen rosszul a vásárhelyi hivatal, aminek a mártélyi és a vásárhelyi polgárok isszák meg a levét.

– Tudná ezt konkrét példával is érzékeltetni?

– Az elmúlt héten és a napokban adószedés volt Mártélyon, melynek során övön aluli ütést kaptunk, olyan helyzetbe kerültünk, mint korábban még soha. A történet jól érzékelteti, hogy a vásárhelyi hivatal korábbi és jelenlegi dolgozóinak felkészültsége között ég és föld a különbség. Az első nap megérkeztek a vásárhelyi hivatal munkatársai, egy bébilaptoppal, ami nem is működött. A korábbi években a nagyteremben, kulturált körülmények között történt az adószedés adminisztrációja, most ha mártélyi munkatársaim nem találnak ki egy tűzoltó megoldást, akkor haza kellett volna küldenünk a fizetős ügyfeleket. A vásárhelyi informatika szerencsétlenkedését úgy hoztuk helyre, hogy kollégáim mindennapi hivatali ügyintézésre felkészített gépein, közvetlenül a polgármesteri iroda előterében végeztük napokig az adószedést, ott nyomorogtak az ügyfelek. Ez a kényszermegoldás ráadásul azzal járt együtt, hogy minden egyéb ügy állt. Őszintén szólva visszasírom a régi időszakot, amikor valóban partnernek tekintettek bennünket, és egy lüktető, lendületes, felkészült és céltudatos csapattal együtt fejleszthettük településünket.