Egy fotóügy margójára

Utóirat egy szerencsétlen fotóról, bocsánatkérésről, megbocsátásról és a közösséget mérgező gyűlölködésről.

Megszólíttattam.

A Promenad.hu péntek este a „Hadifogoly magyarok a nagy háborúban” című Emlékpont-tárlat galériájában egy szerencsétlen sajtófotót közölt. Egy ugyan a szakma szabályai szerint készült, kétségkívül egyedi beállítású, a kiállítás hangulatához illeszkedő, ám valóban erős és félreértelmezhető képet. A rajta szereplő személy nem volt felismerhető, és a fotós kolléga nem ismerte az illetőt.

Ezzel együtt a képet másnap kora reggel eltávolítottuk. Nem, kedves Márki-Zay Péter, nem a közfelháborodás hatására, hanem egyetlen egy jelzésre. Mert nekünk az éppen elég, ha megalapozott és jogos! Reggel észleltük, hogy a képen szereplő úr, Vincze Ferenc doktor magára ismert, és kifogásolta a felvételt. Továbbra is fenntartjuk, hogy a kép a szakma szabályainak megfelelően készült, azzal semmit sem kívántunk a képen szereplő felé üzenni, onnantól viszont, hogy felismerte magát, fotónk alkalmassá vált arra, hogy az érzékenységét megsértsük vele. Ezért töröltük azt, és azonnal meg is követtük az érintettet mind a cikkben, mind pedig közösségi oldalunkon, nyilvános, mindenki által látható bejegyzésben.

Az ominózus sajtófotót ezután kizárólag az elnézést kérő Facebook-bejegyzésünk mellett szerepeltettük néhány óráig azért, hogy megmutassuk: nincs szó semmiféle hamisításról, összevágásról, manipulációról, és a rajta szereplő személy valóban nem beazonosítható. A polgármester hamis állításával szemben tehát nem arról volt szó, hogy újra közzé akartuk volna tenni.

Az ominózus képnek, mint jeleztem, részünkről nincs üzenete. Az egész ügynek viszont tagadhatatlanul az, hogy mi képesek vagyunk elismerni – az akár az önhibánkon kívül elkövetett – tévedést, hibát is. Mi ugyanis hiszünk a bocsánatkérés és a megbocsátás polgári és keresztény értékeiben.

Sajnáljuk, hogy akad, aki nem így gondolkodik, és nem így tesz. Azzal, hogy Márki-Zay Péter a fotó kapcsán tudatosan felkorbácsolta az indulatokat, véleményem szerint nem tett mást, mint politikai tőkét kívánt kovácsolni az általa gerjesztett gyűlöletkeltésből, és ehhez még családtagjait is felhasználta.

A polgármester úrnak ugyanis annyit kellett volna mondania: a Promenad hibát követett el, de korrektül elnézést kért. Netalán: a család megbocsátott. Ahogyan egyébként a polgári közösséghez tartozó Cseri Tamás nemrégiben tette, miután szégyenteljes fenyegetést kapott – mert ő tényleg kapott! – a helyi cigány önkormányzat vezetőjétől.

A polgári közösség tehát nem gyáva ahhoz, hogy bocsánatot kérjen, ha kell, és megbocsátani is van ereje.

Ennek kapcsán érdemes néhány szót ejteni arról, miként juthattunk oda, illetve hogyan eshetett meg, hogy Hódmezővásárhelyen az elmúlt hónapokban divat lett a gyűlöletkeltésből, a gyűlölködésből politikai tőkét kovácsolni, és olyan légkört, hangulatot teremteni, ahol például egy szerencsétlen fotó mögött elképesztő összeesküvés-elmélettel rossz szándékot lehet sejteni és sejtetni.

Igen, polgármester úr, ide vezet a lámpavas emlegetése, a nácizás, a kommunistázás és a biszkubélázás. És az a narratíva, ahol az „autó után köttetés”-t egy „sajnálatos, de megértem”-mel odébb lehet piszkálni… Márki-Zay Péter április eleje, az országgyűlési választási kampány finise óta nemcsak fideszes politikusokat, közszereplőket gyaláz, de még a jelenlegi kormányzatot támogatókra a kormányzati rendszerekben bármiféle, akár egészen apró szerepet vállalókra is csípőből tüzel. Az országos és a helyi „Nagy Attilákra”. Úgy, hogy bizony a családtagokat, a gyermekeket és az unokákat sem kíméli. Hányszor hallottuk tőle az átokként is értelmezhető kinyilatkoztatást: „gyermekeik és unokáik lehajtott fejjel fognak menni az utcán, ezek az emberek Biszku Bélaként fognak közöttünk élni.”

Milyen alapon, milyen jogon, polgármester úr? Honnan veszi ehhez a „bátorságot”?

És nem feledkezhetünk meg e helyütt a szintén Márki-Zay Péterhez köthető, az ő politikai céljait szolgáló, romboló, romboló és romboló Vásárhelyiek a változásért néven elhíresült – persze korántsem csak vásárhelyiekből, és nem is kizárólag valós „személyekből” verbuvált(!) – fröcsögő felületről. Ezen a mérgező oldalon napról napra lehull az álarc a szeretet hatalmáról. Rendszeresen jelennek meg fideszes politikusokról, közszereplőkről, igen: KÖZTISZTELETNEK ÖRVENDŐ SZEMÉLYEKRŐL szóló TUDATOSAN SZERKESZTETT, TUDATOSAN MONTÁZSOLT, TUDATOSAN PHOTOSHOPOLT hányingerkeltő és uszító, lejárató szándékú képek, mémek, be”képzelt riportok” és egyebek. Ha nem csal az emlékezetünk, egyetlen alkalommal sem találkoztunk még bocsánatkéréssel. Vagy – ne adjisten – elhatárolódással.

Kinek az érdeke mindez, polgármester úr?

Márki-Zay Péter azt kérdezte, nincs-e problémám a tükörbe nézéssel. A választ a fenti sorokban megadtam. Egyúttal magam is javaslom polgármester úrnak, gyakorolja sűrűbben a tükörbe nézést. Még az is megeshet, hogy felfedezi benne a gyűlölet karmesterét.