Nyílt levél a Kincses temető fenntartójához
A Kincses temető fenntartója, a susáni református egyházközség és az érintettek (urnaparcelláknál érdekeltek) közötti ellentétről már többször is írtunk. A helyzet azóta mit sem változott, mint olvasónk írja, válaszra sem méltatják. Most írt levelét nekünk is elküldte, és fotót is mellékelt a csőszházban kiszáradt virágairól.
Nagy Zoltán Imrének!
Csak így! Mindenféle udvarias megszólítás és rang megjelölése nélkül.
Mert amit Ön tetetett a Református Temetőgondnokság urnaparcellája körül, olyat nem tesz sem Úr, sem tiszteletet övező ember, és még sorolhatnám, de nincsen értelme.
Feltételezem, hogy tudott a szándékos torolásokról, aminek következtében az urnaparcellában lévő kis kegyhelyekről felszedette, a virágládákat elvitette, a koszorútartókat egyszerűen kitépette a földből!
Miért? Önök és lelkes munkatársain kívül (az egyik buzgóságában még közterületfelügyelőnek is kiadta magát) ki nem fért el a sorok között?
A növények a temetőszabályzatnak megfelelően nemesvirágok voltak!
Miért bántotta az ő szemét és jóízlését a gondosan ápolt virágzó kis kegyhelyek ottléte? Az urnasírok környéke tiszta, rendezett volt, ellentétben a temető többi részével.
Vagy netán túl szép volt?
Majdnem elfelejtettem! Hiszen a fenti szándékos rombolását felújítási munkálatoknak hívva tettette. A gond csupán annyi: a kőzúzalék elterítését úgy el tudták végezni, hogy a munkálatok közben egyetlen kis kegyhely sem sérült meg. A tömörítési munkálatokat is meglehetett volna tenni, ha akarták volna.
De sajnos ezt az ellenállást – mely szerint az előzetes felhívás ellenére senki sem „vitte haza” virágait, tárgyait – nem bírta az ön tűrőképessége, talán még örült is a szándékos rombolásnak.
Kérdezem én: Így szebb, meg van magával elégedve?
Örül a sikerének?
Önnek biztos szemet gyönyörködtető látvány az üres kőzúzalékkal – imitt-amott már gazosodó – „díszes” urnaparcella, csak az a gond, hogy nem Közép-Mexikó kősivatagában élünk!
Átgondolta-e már, hogy hány ember lelkét tiporta meg szándékosan, hány embert – rokonokat, hozzátartókat – alázott meg gyászukban?!
Sajnos a nagy sietség ellenére a munka a mai napig nincsen befejezve. Pedig már igazán semmi sem akadályozza a dolgos munkatársakat.
Hiányzik még néhány köbméter kőzúzalék és néhány méter – ránézésre a laikus is láthatja – bontott, repedezett, törött szegélykő. Eddig nem sikerült azt a pár métert sehol sem összeszedni?
A gondos tömörítés ellenére az öklömnyi kődarabokat az ott élő kis vakondokcsalád újra és újra feldúlják, nem hagyják magukat. Már akkor is ott éltek, mikor az elmúlt évben páromat, idén édesapját temettük (azért készültek a virágládák).
És a kis tudatlan állatkák valószínűleg nem is sejtik, hogy a Református Temetőgondnokság tulajdonát ingyen bitorolják hosszú évek óta.
Sajnálatos, hogy az Egyház alkalmazottai a rombolásra szakosodtak, ugyanakkor a temető nagy részében elhanyagolt állapotok uralkodnak – nyoma sincs a 21. századnak.
Az urnaparcella kiirtása helyett talán a csősz házat kellett volna rendbe tenni, a hozzátartozó mellékhelységgel együtt. Na, ott is megállt az idő a 19. század elején!
Ilyen szinten becsüli a felebarátait?
Az elhunytak hozzátartozói kénytelenek egy koszosságában ősemberi barlanghoz hasonlító, rozoga ajtójú és berendezésű putriban intézi ügyeiket.
Ön mikor járt az épületen belül?
Inkább ennek rendbetételére kellene fordítani az időt és energiát – hiszen néhány vödör építési anyaggal és pár szerszámmal csodákat lehetne tenni.
Vagy ez az állapot is az Ön „jóízlését” tükrözi?
Megjegyzem még, hogy a Temető nem játszótéri homokozó, ahol megunt játékokat a kisgyermekek egyszerűen arrébb dobhatják!
Habár, ha ezt látják a felnőttektől?!
Eddig már 2 alkalommal vitette el buzgó beosztottjaival szeretteim elől a virágládákat. Sajnos a szorgos hurcolkodás és időközi tárolási hibák miatt a virágok elpusztultak, kihaltak.
Ígérem, hogy jövőre is lesz élővirág szeretteim előtt. De mi történik, ha netán túlnövik a síremlék méretét? Akkor sövényvágóval fogják megrendszabályozni az élő növényeket?
Még valami. Javaslom – ha van ideje – a Magyar Értelmező Kéziszótárt lapozza már fel és a következő szavak magyarázatát figyelmesen olvassa el:
Kegyelet
Kegyeletsértés
Lelkész
Empátia
Lojalitás
Olasz Judit
Cikkeink a témában
A református egyház ultimátumszerű levelén háborognak a vásárhelyiek
Válaszra sem méltatja a hozzátartozókat a temető fenntartója Vásárhelyen – bontanak az urnasíroknál
