Kövér: kereszténységünket, azaz az életünket fenyegeti veszély

Az Országgyűlés elnöke szerint Szent István nemcsak a keresztény magyar államot alapította meg, hanem elérte, hogy Magyarországnak nem kellett alárendelődnie más európai hatalmaknak – olvasható a Blogstaron.

Szent István óriási életművének fő tanulsága: a függetlenséghez szükség volt arra, hogy az ország bekapcsolódjon az európai keresztény kultúrkörbe. Ezt mondta az Országgyűlés elnöke az Echo Tv-ben augusztus 20-a alkalmából.

Kövér László felhívta a figyelmet arra, hogy ma a másik oldalról nézzük a helyzetet, onnan, hogy „megtartsuk ezt a kultúrkört” – a magyar erőfeszítéseken keresztül is –, amelyik Európát Európává, Magyarországot európai országgá teszi.

Meg kell védeni az ország önállóságát azon törekvésekkel szemben, amelyek más érdekek alá rendelnék

– közölte. Az MTI összefoglalója szerint jelezte: Szent István nemcsak a keresztény magyar államot alapította meg, hanem elérte, hogy Magyarországnak nem kellett alárendelődnie más európai hatalmaknak.

Azt mondta: a migrációs krízis, amely elérte Európát, benne Magyarországot, mindenkit rádöbbentett arra, hogy eddig nem voltak olyan kihívással szembeállítva, mint amilyennel lesznek a jövőben. Ráadásul

Európán kívül is vannak olyan hatalmak, amelyek formális vagy informális beavatkozási kísérleteivel szembe kell nézni.

Úgy fogalmazott: az emberek megértették, hogy itt nem csak anyagiakról van szó. Az anyagiak megszerzése olyan nívón lehetséges, ami európai, és az emberek elkezdtek azon gondolkodni, hogy mi az európai. Szerinte ennek a következménye – ami nem lett volna lehetséges húsz évvel ezelőtt –, hogy amikor föltették az embereknek a kérdést, fontosnak tartják-e Magyarország keresztény kulturális mivoltának megőrzését, a megkérdezettek több mint háromnegyede igennel válaszolt.

Hangsúlyozta: itt nem arról van szó, hogy jár-e valaki templomba, hanem arról, hogy

„minden, ami eddig természetes volt számunkra (…), összekapcsolódik a keresztény kulturális gyökereinkkel, a tízparancsolaton alapuló normarendszerünkkel”. Ezt fenyegeti veszély, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy „az életünket fenyegeti veszély”

– fogalmazott a fideszes politikus.

A kulturális önrendelkezéssel kapcsolatos korábbi nyilatkozatáról is kérdezték Kövér Lászlót, aki válaszát azzal kezdte: a 2008-2009-es válság idején felrémlett az a veszély, hogy minden összeomolhat, amiért 1990 óta dolgoztak, és Magyarország „páriasorban marad”. Ezért kormányra kerülve bevonták a külföldieket a közteherviselésbe és megpróbálták a stratégiai ágazatokat saját kézbe venni. Ezek közé sorolta a médiát is, jelezve, amikor lett kereskedelmi televíziózás, mind a két frekvenciát külföldi befektetők vitték el, és „az a mocsok”, ami ömlik a kereskedelmi televíziózásból, „Magyarországon még inkább korlátlanul ömlött a nyakunkba” huszonvalahány éven keresztül.

A kulturális önrendelkezés szerinte az, hogy egy közösség maga határozza meg, milyen értékrendet szeretne követendőként állítani a későbbi generációknak, és ebbe a tömegtájékoztatás éppúgy beletartozik, mint a köz- és felsőoktatás.

Az irodalommal kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt: „nem mi tiltottunk be műveket, írókat”, hanem azok a kommunisták, akik 1948 után a kezükbe ragadták a hatalmat és ők tartották fenn ’90 után azt a kánont, amelyből kirekesztődtek bizonyos, valaha elismerést kivívott írók.

„A gondolkodásunkban megfér Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter is”, van, aki nagy költőnek, írónak tartja őket, van, aki nem.

A házelnök úgy fogalmazott: az teremti meg annak a lehetőségét, hogy bárki a létező értékek alapján válogathasson a könyvespolcáról, hogy „újrarendezik az asztalt”. Szerinte ugyanakkor nem lehet külső beavatkozás, politikai erőfeszítés nélkül megteremteni az esélyegyenlőséget.

A Magyar Tudományos Akadémiát érintő kérdésre Kövér László úgy fogalmazott: az akadémikusok sorában ott vannak azok, akiket erre tudományos tevékenységük nem jogosítana fel, de úgy döntött a politika 1990 előtt, hogy nekik be kell kerülniük, és nem szerepelnek olyanok, akiket a kommunisták megfosztottak az akadémiai címüktől, noha erre „legfeljebb politikai okuk volt”.

„Döntsük el, hogy az akadémia micsoda”: politikai értékeket is valló vagy tudományos testület, és ha utóbbi, akkor „ott is rendet kell tenni”

– hangsúlyozta. Úgy folytatta: azt szeretné, ha mindenkinek lehetősége lenne arra, hogy előítéletmentesen mondhassa el a maga igazát, legyen szó a magyar őstörténetről, a két világháború közötti értelmiségi életről vagy akár a Kádár-rendszer szellemi világáról.

Az úgynevezett gendervitára rátérve közölte, politikai morál szempontjából érdekesnek tartja, hogy akik közpénzből tartják fenn intézményüket, úgy gondolják, senkinek nem kell elszámolniuk arról, hogy a forrást mire használták, ostobaságra, esetleg egyenesen „társadalomellenes” kísérletekre vagy arra, amire kapták. Az autonómia nem jelent társadalmon kívüliséget az akadémikusoknak vagy oktatóknak; ha olyan „szélsőségről” van szó, mint a gendertudományok beiktatása a hivatalos oktatás keretei közé, ott „fel kell lépni”– tette hozzá. Botond Bálint publicista írásaira hivatkozva azt mondta:

amit genderizmus néven próbálnak tudományként feltüntetni, az egyrészt ideológia, másrészt egy olyan emberkísérlet szellemi megalapozása, „ami semmivel se jobb, mint az eugenetika a náci időkben”.

Forrás: blogstar.hu

Fotó: MTI