„Három az egyben születünk, és ez nem kapucsínó!”

Márki-Zay újrafogalmazta a megélhetési bűnözést, Cserdi bűnözői múlttal rendelkező polgármestere nácizott, réti négerezett, orbánozott, lázározott, és a demográfiai folyamatokkal riogatta a többségi társadalomhoz tartozó gyermekek szüleit a roma integrációról szóló kulturális pódiumbeszélgetésen.

Alighanem megzápultak Márki-Zay Péter tojásai. A hódmezővásárhelyi polgármester nehezet reggelizhetett, mert szombati közéleti fórumát azzal vezette fel Facebook-oldalán, miszerint „Lázár János és a Fidesz pribékjei” tojásdobálással akarják megzavarni a roma integrációt, pontosabban az arról szóló eszmecserét. A diktafonozásáról hírhedtté lett politikus nosza fel is szólította híveit, hogy a demokrácia legnagyobb dicsőségére listázzák a résztvevőket, azaz „telefonokkal készítsenek beazonosításra alkalmas felvételeket a tojásdobálókról, bekiabálókról, hangoskodókról.”

– És orvos látott-e már, fiam? – kérdezte mellettünk valaki a kezdéskor unottan bámészkodók közül. Felkaptuk a fejünket, de gyorsan rájöttünk, hogy talán másra gondol, és valóban a fia egészségi állapota iránt érdeklődött. Aztán lesütöttük a szemünket, mielőtt még valaki „letelefonozza” a párbeszédet.

Miközben a vásárhelyi rendezvény gasztrosátrai fájóan kongtak az ürességtől, odaát, a világhálón (is) csúcsra járt az üldözési mánia. Több kollégánk és ismerősünk elmondása szerint az MZPrédikációkon szocializálódó fanatikusok és az atomtrollok képtelenek voltak megemészteni az élő adás állandó szakadozását. Ahelyett, hogy szembenéztek volna a sima technikai pancserséggel, rögtön a belopózó ellenség szabotázsát keresték-kutatták a nézhetetlenség mögött. Lelkük rajta.

Hosszú, unalmas, hosszú, unalmas, hosszú. Ilyen volt a roma integrációról szóló beszélgetés. Pont, mint a celeb polgi bécsi videója. A már-már szélsőségesen liberális átnevelőshow-t csendben szemlélték, akik kíváncsiak voltak rá, és persze egyetlen árva tojás sem repült.

Cserdi korábban sikkasztásért jogerősen elítélt polgármestere Márki-Zay kötetlen közéleti, a Villeroy & Boch Magyarország Kft. színpadának magas röptű kulturális programjaként orbánozott és lázározott egy jó emböröset. Rögtön az elején, csak úgy miheztartás végett. A délután sztárvendégeként beharangozott Bogdán László legalább elismerte, megosztó személyiség, amire sokan bólogattak a közönség soraiban, tekintve, hogy bűnözői múlt áll a háta mögött. Igaz, mára megváltozott. Változni pedig emberi dolog.

– Mi (értsd: a cigányok) – anno az egész térséget szétraboltuk, és szerves részese voltam a folyamatnak

– fejtegette Bogdán.

– Azt mondják rám nagy átlagban, cigány bűnöző vagyok. Na és akkor mi van?

– kérdezte a „sztár” Horn Gyulát megidézve. – Nem megyek már lopni többet, helló, a múltamat meg nem fogom eltagadni – ragadtatta el az erre fogékonyakat. Majd Márki-Zay Péterrel együtt Kuncze Gábor-i magasságokba emelkedve – a legtöbb vásárhelyi bámészkodó megdöbbenésére – hitet tett a megélhetési bűnözés fogalmának létjogosultsága mellett: felidézte, hogyan loptak társaival éjszakánként tyúkokat.

Márki-Zay és Bogdán face to face a megélhetési bűnözésről szónokoltak. Úgy éreztük, Hódmezővásárhelyen nem új is ellenzéki párt bontott zászlót (fityiszt neked, fideszes riogatások!), hanem újraszületett az SZDSZ. Lassan, fontolva haladva, kunczésan tökölve.

– Tudod ám te, kinek a tyúkját! – állt fel és indult tovább mellettünk egy középkorú asszony. Igaz, e ponton legalább megközelítettük a tojásokat, de a rántotta sokak gyomrát megfeküdte. Az asszonyt mások is követték, amikor Rafael György roma felzárkóztatási aktivista azt kezdte el elemezni a vásárhelyi polgármester egyetértése mellett, hogy Magyarországon nem létezik cigánybűnözés, ellenben az a nehezen megfogható elitbűnözés rendkívül feszíti az országot.

– A cigánykérdést ma az előítélet, az ismeretlentől való félelem okozza – hallatszott a színpadi(as) szakértőktől. – Ez igaz, tényleg félünk az ismeretlen cigányoktól – ébredt meg egy idősebb úr, aki ásítva hallgatta a fejtörőt, hogyan is legyünk színvakok. Össze is veszett két Márki-Zay-szimpivel, akik közölték vele, ha nem Vásárhelyen élnének, bizony Cserdibe költöznének. Lelkük rajta – valahogy megint ez jutott eszünkbe.

– Mit akarunk, ha a cigányokat csak kirekesztjük? – ez a fő momentum foglalkoztatta aztán az öt nemmomentumos pasit. Bogdán úgy érvelt, a közmunka hosszú távon kikészíti az embert, padlóra viszi, elveszik a méltósága. Ezen sokan felmordultak, akik a közmunkából tartják el családjukat. – Régen még ennyi pénzünk se volt, a segélyből se kenyérre, se sörre nem futotta – tolta el bajsza alatt egy rosszul öltözött idősebb férfi. Alighanem a kommunizmus (bocsánat, az MSZP és az SZDSZ szoclib kormányzásának) egyik áldozata.

– Higgyenek nekem, nincsen fontosabb annál, minthogy az itt élő cigányokat próbáljuk meg egy kicsit megérteni és becsülni. Mert három az egyben születünk, basszus, és ez nem kapucsínó! Milyen eséllyel lesz egy náci gondolkodású embernek arra, hogy a gyereke, az unokája párkapcsolatot teremtsen? Kivel fog, a réti négerrel? Az én vagyok!

– hangszórózta le az egybegyűlteket Cserdi roma vezetője.

A nácizással egybekötött demográfiai fenyegetőzés és kioktatás sok vásárhelyi szülőt és fiatalt sokkolt. És ez már nekünk is so(k) volt a roma integrációból.

– Két kapucsínót kérünk – fordultunk végül munkatársammal a csinos, fiatal pultos lányhoz. Rámosolyogtunk, bízva benne, hogy lesz idehaza boldog, örömteli párkapcsolata. Neki, lányának és lány unokájának is.