Katonaság, kocsma, közélet – A férfiak világa a múzeum termeiben
Tavaly a női szerepekről, társadalmi státuszuknak a mindennapokban történő megjelenéséről rendeztünk kiállítást, amelynek folytatása a most megnyílt tárlat – fogalmazott Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója péntek este a Férfiak a múltból, Tárgyak, sorsok, történetek című kiállítás megnyitóján, amely kétszáz évre visszatekintve mutatja be a férfiszerepeket a gyermekkortól a családfőségig, a katonásságtól az iparosságig. Az igazgató kiemelte: a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött kiállítás anyagának kilencven százaléka a múzeum saját néprajzi gyűjteményének darabjaiból áll, s a tárlat kurátora pedig a vásárhelyi múzeum néprajzkutatója, Terendi Viktória.
– A világban úgy van rend, hogy a férfiak vezetik a társadalmat, s a felelősség és a szabadság eszméitől átitatva járnak el a család döntéshozójaként, miközben ők azok, akik csatába mennek, ha meg kell a hazát védeni – fogalmazott a megnyitó résztvevőit köszöntve Juhász Tünde kormánymegbízott, a Csongrád Megyei Kormányhivatal vezetője. Tisztségéről elmondta, hogy az a kiállítás korában a főispáni hivatalnak felelt meg és azt nő nem is tölthette be, így ez is mutatja, mennyit változott a világ az elmúlt száz évben. Azonban a világot a rend irányába a férfiasság és a nőiesség egyensúlya, valamint a férfi és a nő együttélését jelentő család fogja tovább vinni – tette hozzá a kormánymegbízott.
– Az Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, s eredményre csak akkor jutnak, ha összefognak – fogalmazta meg a Teremtés könyve alapján a kiállítást megnyitó Prof. Dr. Barna Gábor néprajzkutató. A Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének egyetemi tanára kiemelte: ma, a genderelméletek tobzódása idején a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója, Terendi Viktória megmaradt a józan gondolkodás és a szakmaiság keretein belül, amikor immár második kiállításán mutatja be, hogy a nők és férfiak, vagy – ahogyan akkoriban erre mondták, embörök és asszonyok – hogyan éltek a tizenkilencedik század közepétől az elmúlt század derekáig.
Bár a kiállítás egyedi tárgyai egyedi sorsokról mesélnek, azonban ezek a sorsok általános következtetések levonására is lehetőséget adnak. A korabeli kimondottan férfiéletnek három meghatározó terület volt: a pipázás, a katonaság, illetve a kocsmai és egyesületi élet. A férfivá válás két fontos jelképe a dohányzás – konkrétan a pipázás – és az alkoholfogyasztás volt, s így kerültek a kiállítóterembe a pipák, dohánytartók, vagy a borosüvegek, pálinkás butellák és a polgárosodás előrehaladásának jelképeként is értékelhető szódásüvegek, de a felnőtt társadalomhoz való tartozás jelképe volt a férfiak kalapja és a sétapálcája is.
Az „embörré válás” egyik legfontosabb korszaka és a későbbi életszakaszokban történő visszaemlékezések legemlékezetesebb időszaka a katonaság volt, amelynek fotói a korabeli családi fotóalbumoknak olyan fontos felvételei, mint a házasságkötés fényképei. A katonaság nemcsak a haza védelme miatt volt lényeges – tette hozzá Barna professzor –, hanem felelősségvállalásra, becsületre is nevelt, ezáltal felkészítve a legényeket a családalapítás, vagy a közösség vezetésére, a tekintély kialakítására és viselésére.
– A most látható kiállítás mögött közel egyéves előkészítő munka áll – mondta a megnyitón Terendi Viktória, aki augusztus 11-én, szombaton 11 órától a Múzeumi szombat programsorozat keretében tárlatvezetésen mutatja be az érdeklődőknek a férfiak egykori világát.
