Boldog Gizella-díj 2018: Gyorsan fest, és szereti a harmóniát – interjú Sonkoly Tibor festőművésszel

Vásárhely24: Ma is aktívan alkot a vásárhelyi Művésztelepen.

Sonkoly Tibor, festőművész: 1994-től a Magyar Alkotók Országos Egyesületének vagyok a tagja, ami feljogosított arra, hogy ennek a művésztelepnek az elődjébe bekerüljek Fodor József meghívására. Miután 2016-ban felújították ezt a telepet, pályázattal lehetett jelentkezni a műtermekbe. Ez az új környezet nagy lendületet adott az alkotói tevékenységemnek. A múlt év annyira termékeny volt, hogy sikerült egy kiállítást is összehozni Budapesten, a Bartók Galériában is, illetve itt is.

Vásárhely24: De nem volt mindig festőművész. Mi indította el ezen az úton?

Sonkoly Tibor: Bizonyára hozzájárult az is, hogy gyermekkoromban többek között Balla István sírkő készítő a szomszédunkban szobrokat is készített nemcsak sírokhoz, hanem magának is. Igencsak tetszettek nekem a szobrai, izgalmasak voltak. Jártak oda művészeti érzelmű emberek, köztük Csikós Miklós is, aki később a városi képzőművész szakkört működtette. 1974-ben elvégeztem a tanárképző főiskolát, rajz- földrajz szakon diplomáztam, 31 évig tanítottam. Előtte viszont 8 éven át keresgélő utam volt. Több helyen dolgoztam. Kerestem azt a területet, ahol képezhetem magam és művészettel foglalkozhatok. Érettségi után felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára, de egy gyors szerelem és gyermekáldás ezt a törekvést leállította. Így olyan területeket kerestem, ahol közel kerülhettem az alkotások folyamatához. Dolgoztam érettségi után a Szegedi Nemzeti Színházban, díszletfestőként, nagyon nagy élmény volt. A festőműhely a Virág cukrászda feletti polgári házban volt, innen szállították a díszleteket a színházhoz. Izgalmas élmény volt. A színház mindig közel állt hozzám, még középiskolás koromban az akkori Petőfi Sándor Művelődési Központ zsinórpadlásról néztem végig az előadásokat, kulisszák mögül, ugyanakkor nézőtérről is.

Sonkoly Tibor legkisebb gyermekének portréja

Plakátfestő is voltam. A moziüzemi vállalat, amelynek a megyei központja Vásárhelyen volt, ott űztem ezt a makói, szegedi, vásárhelyi mozi számára. Kaptunk mindig egy leírást és fotóanyagot, ami alapján elképzeltük, miről is fog szólni a film. Elvégeztem közben – azért hogy Vásárhelyen maradjak és ne vigyenek el katonának – egy mezőgazdasági felsőfokúi intézetben egy képzést, így egy évre mentességet kaptam a bevonulástól. Elhatároztam, hogy 5 évet szánok erre a munkaterületre, annyi pénzt, jövedelmet összegyűjtök, hogy újra tudjak a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezni, az akkori mezőgazdasági lehetőségek ezt nem adták meg végül. Reklámgrafikus lettem egy ruházati műhelyben. Úgy éreztem, nem folytatható hosszabb távon, beiratkoztam  a tanárképzőre. Így kerültem közel a művészetekhez, Vásárhelyen nagyon élnék művészeti élet folyt ebben az időben, akkor települtek ide többek között Németh József, vagy Kohán György.  Ők elsősorban az akkori szocreálból menekültek, mert a paraszti világ motívumai, a figurák és a tanyavilág varázsa még elevenen éltek. Akkor a paraszti élet átfogó reneszánszát próbálták megfogalmazni, és ez mentesítette az itt alkotó művészeket attól, hogy beálljanak abba a bizonyos sorba, ahol a szocialista embernek a győzedelmességét kellett hirdetni. Vásárhelyen a parasztság féltése került előtérbe, a megmaradt emberi tartalmakat elemezték. Amikor festőnek készültem, én is ezekhez a témákhoz nyúlhattam, látva a környezetem motívumait. Később rájöttem, hogy ez az út már nem járható.

Szabó Mihály, egykori főiskolai tanárom irányított bennünket a vásárhelyi nyári kurzusokra. Nagyon szoros kapcsolat alakult ki a társaimmal, sokat jártam fel hozzájuk Budapestre is.

Vásárhely24: Visszatérve a 31 év tanítóságra, milyen tanár volt?

Sonkoly Tibor: Akkoriban a szocialista hatalom elvárta, hogy gyúrjunk egy általuk meghatározott szellemi formára a gyerekeket. Ez lehetetlen. A genetika a meghatározó, természetesen a családi és a társadalmi közeg formál, de a gerincet a genetikai adottságok adják. Ezt kell kibontani vagy éppen visszafogni. Én olyan tanár voltam, aki úgy érkezett tanítani, hogy más területeken már volt tapasztalata. Ezeket is beépítettem a tanórákba. Nem szerettem, ha nem figyelek rám a diákok, addig feszegettem a dolgot, amíg rám nem figyeltek. Minden, amiről beszéltem, le is rajzoltam nekik a táblára, ez nagyon motiválta őket.

Vásárhely24: Rátérve a festészetre, mi a hitvallása ezen a téren? Hogyan hidalja át az alkotói válságokat?

Sonkoly Tibor: Minden alkotást egy gondos töprengés előz meg. Pulzálva dolgozom. Nem tudok pepecselő megoldásokkal alkotni. Mindjárt az egészet akarom látni. Van, hogy 10-12 ecset van a kezemben, mindegyikhez külön színt keverek. Nem dátumozom a képeket, van, amikor 10- 15 év távlatából visszatérek hozzájuk. Egyébként addig várok, míg egy olyan inspiráció nem kerül a látótérbe, melyet érdemesnek vélek arra, hogy megvalósítsam. Nem tudok folyamatosan például ügynöki galériáknak dolgozni és folyamatosan szállítani. A válság nem kerüli el az embert, ez egyénenként változik. Önelemzés és önküzdelem. Mikor kész egy művem, jön a boldogság, majd rá pár napra, hogy ez mégsem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna.

Vásárhely24: Hogyan jellemezné saját festői stílusát?

Sonkoly Tibor: Bensőségesebb realista megfogalmazás jellemző, igaz, időnként expresszívebb dekoratívabb hatásokkal fejezem ki a mondanivalómat. Technika szempontjából pedig váltogatom az olaj és a pasztell technikát.

Vásárhely24: A különböző társadalmi folyamatok mennyire hatnak a művészetére?

Sonkoly Tibor: Annyiban, hogy itt, a vásárhelyi kollektív műteremben kollektívában dolgozik hat művész és én itt kifejtem a társadalmi véleményemet. A társadalombírálat bár nem jellemző a munkámra, mert a harmóniára törekszem. A harmóniát szeretném közvetíteni a festészet által. A politikai véleményemet pedig szóban fogalmazom meg. Gondolataimat pedig egy kis vázlatfüzetbe jegyzem le.

Vásárhely24: Nincsenek túl gyakran kiállításai, miért?

Nem vagyok gyakran kiállító-típus valóban, számomra nem jelent olyan nagy motivációt, hogy önálló kiállítást rendezzek. Akkor teszem meg, mikor úgy érzem, eljutottam valamilyen állomáshoz és ezt érdemes megmutatni. Külső unszolásra is történhet ez a bemutatkozás, amely átsegíti az embert a talányokon, valóban érdemes e megmutatkozni.

Vásárhely24: 75 éve él Vásárhelyen, itt is született. Miért fontos Önnek ez a város?

Sonkoly Tibor: Ez  a természetes életterem.  Ha valakinek fontos a biztonságérzet, a meghatározó élmények tárháza, nem akar elszakadni ettől. Vásárhely nélkül nem lenne teljes az életem. Azonosulni tudok a várossal és a benne élő múltjával, sikereivel. Ezekhez a sikerekhez szeretnék én is hozzájárulni. Fontos, hogy adjon az ember, önzetlenül a városáért és ne csak azt várja, hogy a város tegyen érte.

Vásárhely24: Ki is vette a részét a városi közéletből, hogy adjon a városért, ahogyan Ön fogalmazott az imént.

Sonkoly Tibor: Gyermekrajz kiállításokat zsűriztem,rendeztem. Városi dekorációkat, színpadi díszleteket valósítottam meg, 5 évig vezettem a Városi Képzőművészeti Kört. Több kiállítás megnyitására kérnek fel. Tagja lettem az önkormányzat Civil Szenátus kulturális bizottságának és a Közalapítvány  Hódmezővásárhelyi Művészetekért kuratóriumának.

Vásárhely24: Gyermekkorában nagymamája és édesanyja nevelte Önt fel tulajdonképpen. Nagymamája igen vallásos volt. Milyen hatással volt ez Önre?

Sonkoly Tibor: A vallásról mindent a nagymamámtól tanultam. Olyan időszakban nőttem fel, amikor nem volt ildomos templomba járni, a hit mégis megvolt mindig az életünkben. Azt gondolom, a hit fontos lelki táplálék mindenki számára, számomra is.

Vásárhely24: Hogyan értesült a Boldog Gizella-díj jelölésről és hogyan érintette?

Sonkoly Tibor: Telefonon értesítettek és igencsak meglepődtem (mosolyog).

Noha Sonkoly Tibor festőművész nem szervez önálló kiállításokat, rendre megmutatta magát. A Vásárhelyi Őszi Tárlaton például 4-szer részesült jutalomban vagy díjazásban, számos festőszimpóziumon részt vett, és nem kevesebb, mint hét alkalommal színesítette munkáival az Alföldi Tárlatot is.

Szavazzon Ön is a Boldog Gizella-díj jelöltjeire, akár azonnal, ITT megteheti.

A díj Boldog Gizella királyné Szent István király feleségéről kapta elnevezését, aki keresztényi lelkülettel és alázattal tett tanúbizonyságot fogadott nemzete iránti hűségéről egész élete során. Az odaítélt díj a város iránti hűséget szimbolizálja.

A díjnak idén két jelöltje van:

Dr. Páger Lajos és Dr. Berta Éva orvos házaspár (megosztott díjban)

Sonkoly Tibor festőművész

A Boldog Gizella Díj jelöltjeire augusztus 15-éig, a www.phmva.hu oldalon lehet.