Elhunyt Rózsa Dezsőné Klárika

A vásárhelyi Szent István Általános Iskola egykori igazgatója 83 éves volt. A szerkesztőségünkhöz érkezett nekrológot változtatás nélkül közöljük. 

Búcsúszó

„Csomagoljunk

legyünk útra készen

mielőtt minden

eltörik egészen

hisz oly kevés

mit vinni kell

egy “megérte”

egy “hinni kell”

egy szerelemtől

fényes pillanat

a sárba süppedt

kő alatt

a sötétben

egy résnyi fény

élétől

megsebzett remény

mert valami

végérvényes rend kell

ha nagy útra

készül már az ember

tudván

hogy akkor sem néz

hátra

ha nevét valaki

még egyszer elkiáltja”

(Szabó Éva)

A költői szavak az élet utolsó gyöngyszemeként hullanak elénk. A nagy útra készülő ember végső számvetését, a búcsú fájdalmát rejtik a sorok. Könnyes a szem, nehéz a szó, szívszorító a pillanat azok számára is, akik búcsút vesznek a nagy útra induló szerettüktől.

Akadozik a beszéd az összeszorult torokban, mert sok mindent szeretnénk mondani a múltról. A legördülő könnyekben ott a múlt köszönete.

Pályakezdőként léptem át a vásárhelyi Szent István Általános Iskola küszöbét tele izgalommal és várakozással. Igazgatóhelyettesként bíztató mosollyal, kedves szavakkal fogadtál. A kollégák szeretetét, a diákjaid és a szülők tiszteletét nem szigorral, hanem tudásoddal és emberségeddel vívtad ki.

Igazgatóként tükröt tartottál elénk, benne a pálya szeretetét, a kitartást, az egyenes jellemet, az őszinte törődést láthattuk.

Életünk, lényünk kitörölhetetlen része lettél még akkor is, ha lassan halványodnak az emlékek és az arcok. Magunkban hordozzuk azokat az útravalókat, amelyeket Tőled kaptunk. Az egyik útravaló az önmagunkhoz való hűség. Ma úgy mondanánk, önmagunk megvalósítása. Segítettél kollégáidnak, tanítványaidnak, hogy megtalálják céljaikat, s küzdjenek azok megvalósításáért.

A másik útravaló a humánum; éljünk az emberség törvényei szerint, különbséget téve a jó és a rossz, az emberség és a gyarlóság, a segítőkészség és a gáncsoskodás között.

A harmadik útravaló, mely példát jelentett számunkra; otthont teremtettél az iskolában, mely nyugalmat, biztonságot, szeretetet jelentett.

Novalis, a német költő fogalmazta meg: „Az ember nem tesz egyebet, mint folyton hazatér.”

Te hazatértél, hited szerint a szeretteidhez. Mi gondolatban hazatérünk a múlthoz, a gyökerekhez, hogy erőt merítsünk az élet további küzdelmeihez.

Köszönjük a múltat!

Legyen Neked csendes az örök pihenés az Isten házában!

Kollégáid, tanítványaid nevében búcsúzom:

Katona Imréné