Lázár János: Márki-Zay adós nekem, Botka meg csak habogott

– Az elmúlt három hónapban a választókerületéhez tartozó 19 település önkormányzatait látogatta végig, hogy felajánlja együttműködését. Milyen eredménnyel zárult a körút?
– Az előző ciklusban – a budapesti munkám miatt – nem volt időm arra, hogy a képviselő-testületekkel is rendszeresen konzultáljak, elsősorban a polgármesterekkel tartottam a kapcsolatot: őket kerestem meg és ők fordultak hozzám, ha a településen valamilyen megoldandó probléma merült fel. Ezen változtatni szeretnék. Az önkormányzati képviselők között nagyon jó emberekkel találkoztam, akik elkötelezettek – politikai pártállásuktól függetlenül – a városuk vagy falujuk iránt. Szorosabban szeretnék velük együtt dolgozni annak érdekében, hogy három területen  tudjunk előre lépni. Az első kérdésem mindig az aktuális problémákra irányult, amelyek megoldásában segíteni tudok. A második, hogy 2019-ig milyen nyitott kérdések vannak, mi fog történni a településen. A harmadik – számomra a legfontosabb – kérdés, hogy 2030-ra hogyan fog a település jobban hasonlítani Ausztriához. A következő évtized végére el kell érnünk, hogy ezek a települések megközelítsék egy hasonló méretű osztrák város, vagy falu életszínvonalát. Képviselőként ezért szeretnék dolgozni, ehhez kérek együttműködést a településvezetőktől és a testületektől.

– Milyen válaszokat kapott a polgármesterektől és az önkormányzati képviselőktől?
– Komoly tervekkel és jó munkával ugyanúgy találkoztam, mint azok hiányával. Algyőn érezhető, hogy Szeged elővárosa: itt komoly gazdaságfejlesztési elképzeléseken dolgoznak. Maroslelét mindig kiemelem, hiszen az M43-as megváltoztatta a település jövőjét: az autópálya megépítése előtt 2 óra volt Szegedre bejutni, most 20 perc. Az ingatlanárak emelkednek, a szegediek sorra költöznek ki Maroslelére, ahol megállt a népességcsökkenés és egy nagyon jó településfejlesztési munka zajlik. A közlekedés reformja, az autópálya megépítése közvetlen hatást gyakorolt a község sorsára. A legkisebb falvakban, Óföldeákon, Kövegyen vagy Csanádalbertin is vannak elképzelések arról, milyen települést szeretnének. Van, ahol a mezőgazdaságot, illetve az ehhez kapcsolódó feldolgozóipart tekintik kiugrási pontnak. Nagyér a diákturizmusban gondolkodik: programokkal várnák a Dél-Alföldről és az ország valamennyi pontjáról érkező tanulókat. Makón nagyban játszanak: a turizmusra építik a város jövőjét. A Magyar Turisztikai Ügynökség szerint Makó a magyar turizmus egyik tartaléka, a városban a jelenlegi szálláshely-kapacitás három-négyszeresét el lehetne adni. A kereslet részben a Hagymatikummal áll összefüggésben, ezért egy komoly fürdőfejlesztés indult és előkészítés alatt áll egy 100 szobás szálloda felépítése, a fürdő mellé.

Fotók: Jancsovics Klaudia/Vásárhely24

– A hírek szerint Csanádpalota félévente akar csődbe menni. Ilyen településen milyen elképzelések lehetnek? A hódmezővásárhelyi közgyűlés pedig egyre inkább egy Monty Python kabaréhoz hasonlít.
– Ha a polgármester és a képviselő-testület egymással harcol, a település fejlesztése háttérbe szorul. A küzdelem elviszi az energiát és az időt. Ahol az együttműködésre törekszenek és félre tudják tenni az ellentéteket, ott kialakítható a fejlődéshez szükséges konstruktív politikai légkör. Ahol viszont politikai belháború van – erre Csanádpalota és Hódmezővásárhely is jó példa – ott a jövővel nem foglalkoznak. A ma vitái felélik a holnapot.

– Megtörtént a kézfogás Márki-Zay Péterrel, de a nyilatkozatokból úgy tűnik, mégsem történt előrelépés. Miért?
– Május 29-én, amikor a képviselő-testületi ülésen jártam, azt javasoltam: üljön le a polgármester a képviselőkkel és készítsenek egy városfejlesztési tervet. Induljon el végre a munka, a politikai harcok helyett arról beszéljünk, milyen lesz Hódmezővásárhely 2030-ban. Ilyen vitába szívesen bekapcsolódom, ha meghívnak. Sajnos, még a beszélgetés sem jött létre, nemhogy a városfejlesztési terv. Az egészben az a legelkeserítőbb, hogy ami ma Vásárhelyen zajlik egyáltalán nem vonzó egy helyi fiatal számára. Hiába dolgoztunk 20 évet azon, hogy a fiatalok és a város polgárai még jobban szeressék Vásárhelyt, hogy megtalálják a számításukat, a jövőjüket, itt alapítsanak családot. Ma az egyetlen szempont: a másik legyőzése, és minden, amiért megdolgoztunk az elmúlt években, napról napra megy tönkre. Óriási hibának tartom. A polgármester minden lehetőséget felhasznál arra, hogy engem gyalázzon, a személyemet, a családomat támadja, sőt, amatőr politológusként az országos politikai pályafutásomról is rendszeresen kifejti a véleményét, igaz erre senki nem kérte, és senkit sem érdekel. Ennek ellenére tudomásul veszem, hogy őt választották meg polgármesternek, ezért is ajánlottam föl az együttműködésemet. Olyan ügyekkel azonban, mint hogy hol épüljön csúszda a strandon, a Kossuth téren vagy a Zrínyi utcán legyen az új könyvtár nem megy előre a város. Az ilyen ügyek vitája nem ad választ arra a kérdésre: 2030-ban mitől lesz jobb hely Hódmezővásárhely, és nem ad támpontot annak a fiatalnak sem, aki a jövőjét tervezi. Kisszerű, provinciális, hónaljszagú veszekedéssel el lehet tölteni akár éveket is, de az a település, ahol a városvezetőnek fogalma sincs arról, 10-20-30 éves távlatban mi jelenti a jövőt, elkerülhetetlenül lemarad a fejlesztési forrásokért vívott küzdelemben. Makó várhatóan már az ősszel kiemelt turisztikai térséggé válik. Ez azt jelenti, hogy a turisztikai beruházások 70 százalékos támogatásban részesülhetnek. Akkora lendületet kaphat a város, hogy rövidesen a régió éllovasává válhat! Ha a hódmezővásárhelyi vezetés nem józanodik ki, a település évtizedekre lemarad. Most a nagy horderejű kérdések ideje van és nem a kisszerű politikai vitáké. Attól félek, hogy a polgármester a hatalom megszerzésén túl nem rendelkezik vízióval. Amikor Márki-Zay Péter a fogadóórámon járt, hosszasan vázolta a csúszdaépítéshez hasonló napi aktuális színeseket, majd a végén megkérdeztem tőle: mi a terv a város jövőjével kapcsolatban. A mai napig adós maradt a válasszal.

– Augusztus 20-án, a városi ünnepség keretében, egy politikai talk show lesz, amin részt vesz Hadházy Ákos és Róna Péter közgazdász is…
– Az idei augusztus 20. egy politikai rendezvény lesz és nem városi ünnep. A társadalmat megosztó politikusok lépnek föl Vásárhelyen, aminek sem szükségét, sem értelmét nem látom. Ha a város polgármestere így dönt, övé a felelősség. Lesz, aki tapsolni fog, lesz, aki fütyülni. Sokkal nagyobb gond, hogy a polgármester nem azt a munkát végzi, amivel a választói megbízták, hanem politizál. Nem a várossal, sokkal inkább az országos politikával foglalkozik. A kérdés az, mi lesz a várossal. Ki most a város gazdája?

– Egy rádióinterjúban utalt rá, elképzelhetőnek tartja, hogy a városi képviselő-testület feloszlatja magát és előrehozott választások lesznek Vásárhelyen. Ezt komolyan gondolja vagy csak politikai blöff?
– Február 25. után minden hangoskodót lebeszéltem az előrehozott választásról. Az volt az álláspontom, hogy tudomásul kell venni az eredményt, meg kell próbálni közösen dolgozni, mindent a város érdekének kell alárendelni. Be kell azonban azt is látni, ha nem megy az együttműködés, el lehet gondolkodni az előrehozott választáson. Nehéz megítélni, mi volna a jó. Vásárhelyen politikai polgárháború zajlik, ami nem fog gyorsan megoldódni, az elhúzódó harcok pedig egyre több veszteséget okoznak a városnak.

– Milyen visszajelzéseket kap?
– Próbáltam tájékozódni a kérdésben, de nem könnyű. A legrosszabb, hogy Hódmezővásárhely kapcsán most erről kell beszéljünk. Szeretem ezt a várost, itt élek, nem költöztem el és ide tervezem a jövőmet is. Azt szeretném, ha 2030-ra Vásárhely elérné egy hasonló méretű, 45 ezres osztrák vagy német település fejlettségi színvonalának legalább 85 százalékát. Engem az érdekel, mikor fogjuk az ottani gazdasági teljesítményt és életszínvonalat elérni, ehelyett most személyeskedő, kisstílű és pitiáner vitákról beszélünk.

– Apropó, ha már Ausztriát említettük. A képviselői vagyonnyilatkozatából kiderült, komoly osztrák érdekeltségei vannak. A politikusok félnek a nyilvánosságtól, és titkolni igyekszenek az anyagi ügyeiket. Ön a nyilvánosságot választotta. Miért?
– Április 8. után partneri lehetőséget kaptam egy befektetői csoporttól, amellyel éltem. Arra törekszem, hogy a munkám és a családom segítségével független ember lehessek.

– Botka László, Szeged szocialista polgármestere többször nyilatkozott úgy, hogy a sikerének az egyik titka a helyi megosztott ellenzék.
– Ez meg is látszik a megyeszékhelyen. Hosszú évek óta Szegedre a pangás jellemző. Ezt hozta a Botka-korszak.

– Néhány hete a Szegedi Tudományegyetemen egy tanácskozást folytattak, ahol az intézmény újonnan megválasztott és régi rektora vendégül látta Kásler Miklós, emberi erőforrások minisztert, Palkovics László, innovációs minisztert és a szegedi kötődésű Trócsányi László igazságügyi minisztert. Önt is meghívták erre a zártkörű megbeszélésre. Miről esett szó?
– Orbán Viktor kormányfő, a miniszterek és az egyetem vezetői úgy gondolták, ott a helyem, én pedig örömmel vettem részt az egyeztetésen. Tanulságos volt a kerekasztal megbeszélés. Azt javasoltam, hogy a kormány szövetségesként tekintsen Szegedre és minden fejlődési lehetőséget biztosítson a városnak. A Szegedet Szabadkával összekötő elővárosi vasút kiépítése, a Szeged-Budapest vasútvonal, vagy a Szeged és Debrecen közötti főút korszerűsítésére is szükség van. Erősíteni kell Szeged ipari-gazdasági jellegét. Magyarország számára komoly tartalékot jelenthet a Dél-Alföld. Tudomásul kell venni, hogy egy gazdasági régióhoz tartozik Szeged, Békéscsaba, Arad, Temesvár és a Vajdaság. A kormánynak azt javasoltam, működjön együtt Szegeddel, nyisson Szeged előtt lehetőségeket. A kérdés, hogy Szeged tud-e élni ezekkel. Botka László ma már nem megoldás, hanem akadály Szeged számára. Polgármesterként volt néhány jó éve, de ma már hullócsillag, és egyre komolyabb teher, ami visszahúzza a Tisza-parti várost. Emlékszem, Orbán Viktor szegedi látogatásán megkérdezte, milyen lesz a város 10 év múlva. Botka csak habogott. Jó ideje nincsenek már értékelhető válaszai a város jövőjére vonatkozóan.