quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 23. vasárnap
  -  Alfréd
Promenad.hu archívum

Szabadtéri retró diszkó

2018. július 10.

Másra nem is lehet gondolni, a városvédő kőfalon látott két ősrégi hangszóró láttán.

A nyár kedvez leginkább a szabadtéri rendezvényeknek, olyanoknak, melyeket legutóbb a strandon, majd a hétvégén a népművészi tájházban rendeztek. Míg az előbbit a hajnali fél 5-ig tartó, s a környékbeliket az ágyakban álmatlan forgásra kényszerítő zene, addig az utóbbit a huszárok és lovaik látványa tette emlékezetessé.

De emlékeznek még az Akvárium étteremben tartott diszkókra, melyek után felháborodott olvasói levélben tiltakozott egy, a kórház sebészetén fekvő, műtétje után lábadozó férfi, hogy sem ő, sem betegtársai nem tudtak pihenni a dübörgő zene miatt? Persze gyorsan kiderült az akkori főigazgató leveléből, hogy az állítólagos levélíró azon a hétvégén nem feküdt a sebészeten, sőt a kórházban egész esztendőben nem volt ilyen nevű beteg.

Vagy arra elékeznek, amikor a városháza pincéjében nyitott Főnix étterem teraszán szóló zene vetélkedett a Hordó terasza muzsikájával, az meg a Casino terasza zenezajával? Igen, mert vagy két évtizede még ilyen világ volt a belvárosban. Pezsgő élet zajlott akkoriban a városban.

Évtizedekkel még korábban persze nem gépzene szórakoztatta a Kőbányait, Kinizsit, Zlatni blazant, Balaton sört nyakaló esetleg Lánchíd konyakot, Boszorkánytejet vagy Triple Secet kortyolgató vendégeket sem az Alföldiben, sem a Halászcsárdában, sem a Tisza, sem a Béke szállóban, de még a Susán étteremben sem. Hanem helyi cigányzenekarok húzták, a munkában megfáradt dolgozóknak, tsz-parasztoknak, tanároknak és tanácsi dolgozóknak a számítógép, internet és sok más (szórakozási) lehetőség nélküli világban. Ahol az előző esti tévéműsorokon vitatkozott az ország.

Nos ezt a szabadtéri, igaz gépi muzsikát akarta felidézni az, aki két réges-régi hangszórót rakott ki a Hősök tere sétányt határoló kőfalra. Biztos azért nem egyet, hogy ha zene, akkor az már sztereó legyen.

Most nem érkezett panasz a kórházi betegektől a muzsikára, igaz a hangszórók sem voltak sehová bekötve. És ne szaladjon értük, már nincsenek ott, mindkettőt elvitték.