Ébredés a szivárványos álomból – egyszer volt kutyavásár…

A július 8-i budapesti időközi választásokon meggyőző fölénnyel a stabilitást, a nyugodt fejlődést választották a szavazók a civilnek álcázott impotens ellenzéki kakaskodással szemben. Április 8-a és július 8-a tükrében nagyon úgy tűnik, egyszer volt Vásárhelyen kutyavásár.

Hiába reménykedett, izmozott az országos balliberális média, és vetett be minden trükköt a kormánypártiak megtorpedózásáért, a Fidesz jelöltjei brutális, kétharmados fölénnyel nyerték mindkét vasárnapi időközi választást a független civilnek kozmetikázott összellenzéki próbálkozóval szemben. Sára Botond Győri Pétert verte tönkre Józsefváros polgármesteri címéért, míg Belváros-Lipótvárosban Balla Valéria küldte a padlóra az ellenfelet az önkormányzati képviselői székért folytatott küzdelemben.

Történt mindez ráadásul az úgynevezett ellenzékiség állítólagos fővárosában, a Lengyel László- és Kéri László-féle királycsinálásról álmodó politológusok utolsó mentsvárában, a néha napján bal lábbal kelő Budapesten.

A pofon hatalmasat csattant. Április 8-a után július 8-án is léket kaptak a szivárványos álmok. A tartalom nélküli technikai koalíció, a teljes ellenzéki összeborulás – melynek egyik országos apostola volt (soha ne feledjük!) az önjelölt választási szakértőként tavasszal a teljes országos körberoadshow-zó, a magyarság taktikai szavazásból doktoráltató Márki-Zay Péter(!) – csődöt mondott. A magyar választók rendkívül bölcsen nemet mondtak a múlt sötét árnyékaival borított, életképtelen dilettantizmussal vegyített átláthatatlan káoszra, nem kértek annak jövőtlen jövőképéből. Nem tetszettek bizonytalanságra cserélni a bizonyosságot.

A választások és a választók üzenete egyértelmű. A magyarság 2018 tavaszán és nyarán is hitet tett a kormányzati eredmények, a 2010 óta bejárt példaértékű nemzeti út, az Orbán-kormány intézkedései és törekvései mellett. Nagyra értékeli a Fidesz és a KDNP alkotta kabinet nyújtotta stabilitást, biztonságot, nyugodt fejlődést. A polgári pártszövetség bebizonyította, hogy az egyedüli kormányképes erő ma hazánkban.

A nemrégiben lezajlott brüsszeli EU-csúcs és a nyugat-európai politikai folyamatok tükrében pedig nem túlzó a – nemzetközi sajtóban is egyre inkább megfogalmazódó – kijelentés, miszerint Orbán Viktor mintát ad a kontinensnek, és Európa is egyre inkább orbanizálódik, vagy ha jobban tetszik, a magyar utat kezdi követni.

Hiszen bármennyire is dühíti a piperkőc gall Macron elnököt, háromszor zsinórban diadalmaskodni véletlenül nem lehet, legyen szó akár a Real Madridról, akár a Fideszről!

Egyre inkább úgy tűnik, február 25-én egyszer volt Budán, pontosabban Vásárhelyen kutyavásár. A kispályás ellenzék kivetítette a városra a nagypályát, mindent egy lapra feltéve április 8-a előtt. Az országos ellenzéki sajtó teljes mellszélességgel beállt a helyi (álcivil) szivárványos összellenzéki jelölt mögé, az Indextől a Hír TV-n át az RTL Klubig ő folyt minden csapból, miközben az ellenzéki pártok teljes központi puskaporraktárukat is elropogtatták idelent (lásd még kihelyezett Jobbik-főhadiszállás Vásárhelyen Iránytű Intézettel, Szabó Gábor pártigazgató kézivezérlésével).

A fülsiketítő csatazajban a választók egy pillanatra szem elől tévesztették, hogy a település fejlődése nagyívű, biztonságos és kiszámítható volt a fideszes polgármesterek alatt, a megyei jogú városok közül a legnagyobb ütemben és a legdinamikusabban éppen Hódmezővásárhely lépett előre, modernizálódott az elmúlt évtizedekben.

A nagypolitika a 2018-as választási esztendő nyitányaként kísérleti terepként használta, áldozta fel Vásárhelyt, mely mostanra a látszatműködés kínzó fogságába került. Ami semmiképpen sem lehet a közösség érdeke.

A július 8-i eredmények azt mutatják, ha Vásárhelyen újra időközi választást rendeznének, azt minden bizonnyal a Fidesz jelöltje nyerné a reménytelen szivárványkoalíciós összeborulás pártfogoltjával szemben. Hiszen a közösség hosszú távon a stabilitás, a biztonság és a nyugodt fejlődés mellett teszi le voksát a bizonytalan kapkodás, a konfliktuskereső kakaskodás, a magamutogató, öncélú politikai kísérletezgetés és a feszült hercehurca ellenében.