A TAO támogatásokról nyilatkoztak a kosárlabda és a kézilabda csapatok vezetői
A vásárhelyi kosárlabdaklub már megkapta 2018/19-es TAO-támogatói határozatát, de korábbi támogatóinak 90 százaléka a városban kirobbant politikai cirkusz miatt nem is reagált az elnök mostani megkeresésére. Elek András egyelőre a polgármester válaszára is hiába vár, pedig ha nem történik fordulat (csoda), az egyesület és a helyi gyerekek sportoltatása július 1-jétől végveszélybe kerülhet – számol be a Promenad.
Szombaton lesz hét esztendeje, hogy megszületett az a kormányrendelet, mely lehetővé tette, hogy a vállalkozások a társasági nyereségadójuk egy részét sportfinanszírozásra fordítsák: ez addig nem látott és talán nem is remélt lehetőségeket adott a hazai látványsportágaknak. Az azóta eltelt időszakban fantasztikus fejlődés történt a létesítmények területén, amihez az utánpótlás-nevelés mennyiségi és minőségi előrelépése társult. Hódmezővásárhelyen is sok száz gyerekkel sportolnak többen a TAO-lehetőségeknek köszönhetően, mint 2011 előtt, és sikerült korszerűsíteni a sanyarú állapotú sportlétesítményeket, így a városi stadion és a sportcsarnokot is, mostanra 21. századi körülmények között mozoghatnak, versenyezhetnek a vásárhelyi fiatalok.
Ez az örvendetes fejlődés törhet derékba annak következtében, hogy a látványsportágak TAO-n keresztül történő finanszírozása rossz ízű politikai csatározások kereszttüzébe került a városban. Elek András, a Vásárhelyi Kosársuli elnöke roppant borúlátó, aggódik a máris érzékelhető válságjelenségek miatt, és rendkívül szkeptikus a tekintetben, hogy a teljesen felesleges és értelmetlen politikai harc fogságába került helyi egyesületek ki tudnak-e törni a csapdából. A kosárlabdaklub fölött máris sötét felhők gyülekeznek, hiszen az eddigi TAO-támogatók zöme visszahőkölt, kivár: így akár július 1-jétől súlyos veszélybe kerülhet a mindennapi működés, azaz a helyi gyerekek sportolása.
– A Vásárhelyi Kosársuli számára is elképesztő lehetőségek nyíltak meg a TAO által 2011 óta. Hadd kezdjem ott, hogy több mint húsz év után sikerült rendbe tenni a Hódtói Sportcsarnokot, az elmúlt két esztendőben megújult az összes öltöző, a tetőszerkezet, a világítás, új parkettát kapott az aréna. Ehhez a város mint tulajdonos 30 százalékos önerőt biztosított. Az utánpótlás-nevelési mutatóink is sokatmondóak, hiszen a korábbi 120-140 fős egyesületből mára 287 igazolt versenyzőt magáénak tudó és 140 gyermeknek előkészítő foglalkozást biztosító, több mint 420 fős klubbá nőttük ki magunkat. A TAO előtt 6-8 csapatot versenyeztettünk országos szinten, ma 13-16 együttessel vagyunk jelen a vetélkedésekben. Arra pedig különösen büszkék vagyunk, hogy ez idő alatt két országos bajnoki aranyérmet és egy második helyet sikerült nyernünk, és minden szezonban két-három gárdánk bejut a legjobb 16 közé. Az országos diákolimpiákról három aranyérmet és további három dobogós helyezést hoztunk el. Azt hiszem, ez egy 45 ezres, nem egyetemi város egyesülete részéről elképesztő teljesítmény – foglalta össze az eredményeket Elek András. Rögtön hozzáfűzte, ha nincs az utánpótlásképzés és -versenyeztetés működését fedező TAO, ezt nem tudták volna megcsinálni, hiszen a klubnak gyakorlatilag nincs más módja arra, hogy pénzügyi támogatást szerezzen. Ráadásul a TAO abban is segített, hogy hét éve egy fillérrel sem emelték a tagdíjakat, sőt, a legkisebbeknek, a gyerekek felének nem is kell fizetniük.
A Kosársuli elnöke határozottan kijelentette: ha nem jutnak TAO-forrásokhoz, azaz nem tudják feltölteni az éves szinten 60-70 millió forint között mozgó keretüket, az a klub végét jelenti. Nincs ugyanis értelme húzni az időt, ködösíteni, becsapni a gyerekeket, a szülőket és az edzőket – máshonnan lehetetlenség szponzorokkal előrukkolni. Elek András egyébként nem érti, miért harsognak felelős vezetők visszaélésekről, hovatovább korrupcióról a TAO kapcsán, hiszen a rendszer elképesztően szabályozott, szigorú elszámoláson alapul. Ami a Kosársulit illeti, a klubot 2010 óta az önkormányzati HMSZ Zrt. könyvelő részlege könyveli (az iratok a városvezetés számára bármikor kikérhetőek és elérhetők), amúgy az éves TAO-elszámolás dokumentációja nem kevesebb mint 80 kilónyi papírt tesz ki! Amiben egyébként a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ) soha semmi kivetnivalót nem talált.
Elek András fontosnak tartja, hogy a laikusok és a felelős közéleti szereplők is tisztában legyenek a TAO-rendszer működésének szabályozottságával. Mint mondta, a folyamat azzal kezdődik, hogy a klub összeállítja sportfejlesztési programját, abban részletezi, hány gyermeket, hány csapatot versenyeztet, mennyi pénzre van szüksége utazáshoz, sportfelszerelések vásárlásához, a nevezési díjakhoz, az edző bérekhez stb. A Kosársuli precizitását és reális tervezését mi sem érzékelteti jobban, mint hogy az MKOSZ minden évben százszázalékosan hagyta jóvá a programjukat. Természetesen minden TAO-évben (ami július 1-jén kezdődik, és a következő június 30-áig tart) el kell számolni az előző évi támogatásokkal, igazolni kell a köztartozás-mentességet, benyújtani a mérlegi beszámolót. A szövetség támogató döntéséről közigazgatási határozatot kap az egyesület, a NAV, az EMMI, majd a klub megkezdheti a „kalapozást”, ami embert, azaz sportembert próbáló feladat.
Áncsán István, a HLKC vezetője a Promenadnak adott interjúban elmondta, a HLKC egy fiatal egyesület, 2009-ben alakult a helyi NB I-es klub felbomlása után a kézilabda iránt elkötelezett civilek és a vásárhelyi szülők összefogásával. „Az volt a célunk, hogy az itteni gyerekeknek ne kelljen átjárniuk Szegedre vagy Orosházára kézilabdázni. Kezdetben a működés költségeinek előteremtése, így például a csapatok által használt létesítmények bérleti díjának kifizetése is rendkívül komoly terheket rótt a szülőkre. A kormány 2011/12-től vezette be az ön által említett TAO-támogatás lehetőségét, ami levegőhöz juttatott bennünket: óriási könnyítést jelentett az érintett egyesületeknek, így természetesen nekünk is. Nem kizárólag ennek köszönhetően, de a HLKC is hatalmasat lépett azóta előre mind létszámban, mind sportszakmai és infrastrukturális téren. 25 gyerekkel indultunk, ma mintegy 130 igazolt sportolónk van, büszkeségünkre a felnőttegyüttesünk tagjainak zöme is utánpótláskorú helyi kötődésű játékos.”
– Fontos kiemelni, hogy zárt rendszerről van szó. A Magyar Kézilabda Szövetség évente elbírálja a pályázó egyesületek sportfejlesztési programját, jó esetben teljes mértékben elfogadja, esetenként kisebb mértékben kicsit lefelé módosítja azt (a sportfejlesztési programok és a szakszövetségi támogató határozatok éves bontásban megtalálhatóak az érintett klubok honlapján – a szerk.). Ez azonban még csak egy lehetőség, azaz a támogatási határozatban foglalt keret erejéig van lehetősége a sportszervezetnek támogatókat gyűjteni. Helyben borzasztóan nehéz feltölteni a keretet, tekintve a vásárhelyi és környékbeli cégek gazdasági erejét, teljesítőképességét. Sokat számít, hogy pozitív a hozzáállásuk a sporthoz, de alapvetően más, külső, országos cégek társasági adóját is be kell vonni a siker, illetve az eredményes működés érdekében, ez pedig nem valósulhatott volna meg helyi, vagy Vásárhelyhez kötődő országos politikusok aktív és elkötelezett lobbitevékenysége nélkül. A TAO-támogatásokat egyébként 90-95 százalékban az utánpótlás-nevelésre használta fel a HLKC, 5-10 százalékban egyéb fejlesztésekre (irodatechnikai, informatikai beruházások, laptopok, projektor vásárlása a mérkőzések elemzéséhez) kaptunk támogatást. Valamint beszerezhettünk két kilencszemélyes Renault Traficot, ami csak az előző szezonban egyébként 1-1,5 millió forinttal csökkentette a személyszállítási költségeket – mondta az ügyvezető.
– Az évi 40-60 milliós keretünk első fontos és legnagyobb részegysége a sportlétesítmények bérlése (a HLKC esetében a Balogh Imsi Sportcsarnok, a Klauzál Gábor, a Liszt Ferenc és a Szent István általános iskolák tornaterméről volt és van szó többek között) éves szinten több mint 10 milliós nagyságrendben. De TAO-ból fedezzük a gyerekek utaztatását is: évente 7-12 csapatot versenyeztet a klub, közülük az ifi, a serdülő és az U13 havonta két-három alkalommal utazik Budapestre, Kisvárdára, Debrecenbe, 200-300 kilométeres távolságokra, miközben a személyszállítási fuvarozók bruttó 230-250 forintot kérnek el kilométerenként. Ez is évi 4-8 millió forintot emészt fel. Ebből finanszírozzuk továbbá a gyerekek sportruházatát, sportfelszereléseit. A fizikai érintkezésre épülő kézilabdában évente kell és szükséges mezgarnitúrát cserélni, a HLKC a TAO révén minden évben szinte az összes sportolójának új teremcipőt biztosított, de rendszeresen szereztünk be sporteszközöket és melegítőt is. Erre korábban nem, vagy csak jelentős szülői hozzájárulással nyílt lehetőség, ami konfliktusokhoz vezetett. A TAO-ból fizettük továbbá a gyerekek versenyeztetési költségeit, a nevezési díjakat, a különböző tornák esetében a szállást, az étkezést, a nevezési, valamint játékvezetői díjakat is. Végezetül azt is meg kell említenem, hogy a TAO előtti időszakban az edzők, a technikai személyzet bérezése sem volt megoldott, szívességből vagy jelképes összegért vállaltak munkát a kollégák, a TAO jelentett megoldást ezekre az áldatlan állapotokra – ismertette.
– A TAO-rendszer a teljes áttekinthetősége és az elszámolási kötelezettségek alapján üvegzseb jellegű, abszolút mértékben átlátható rendszernek, ami totálisan leszabályozott, rendkívül szigorú keretek között és éves elszámolás mellett működik. Az egyesület költségsorokra pályázik, a pályázat szakmai és költségvetési érvekkel alátámasztott. Konkrétan meg kell jelölni és határozni, mennyi költség megy például bérre, bérleti díjra, sportruházatra, sportszerre, személyszállításra. A HLKC esetében a lehetősége is kizárt bármiféle visszaélésnek, korrupciónak. Mint említettem, teljesen zárt és szigorúan szabályozott rendszerről van szó, a támogatását költségsoronként ítélik meg, az elszámolás borzasztóan alapos és szigorú. Szeretném jelezni, sportnyelven szólva „csont nélkül” átment a HLKC összes eddigi elszámolása, a Magyar Kézilabda Szövetség kisebb adminisztratív hiánypótlásokkal valamennyit elfogadta. Minden költségnem mögé megrendelő, teljesítési igazolás, a munkabér kifizetési igazolása szükséges, azaz 6-8 oldalas mellékleteket vizsgál az ellenőrző hatóság, mely megállapítja, hogy valós költségekről van szó. A HLKC esetében tehát a korrupció lehetősége is kizárt, azt viszont nem kívánom minősíteni, hogy felelős vezetők általában a TAO és annak vásárhelyi megvalósulása kapcsán korrupciót kiáltanak. – ismertette.
– Sajnos óriási a homály a TAO megítélése kapcsán Vásárhelyen. Azt még elfogadhatónak tartom, hogy az utca embere nincs tisztában a látványsport-finanszírozási rendszer működésével, de sokkal bajosabb és veszélyesebb, hogy felelős beosztású közszereplők is sötétben tapogatóznak a TAO-t illetően. Akadnak, akik azt hiszik, az egyesületek térdig gázolnak a pénzben, ugyanakkor ismét felhívom a figyelmet: a támogatási határozat csak egy lépés, a feltöltés komoly kihívást okozott eddig is, és pláne nehéz lesz ebben a politikailag túlfűtött környezetben. Hódmezővásárhely és vonzáskörzete cégeinek társasági adója a pozitív hozzáállás ellenére sem elégíti ki a négy helyi látványsportklub (női kézilabda, labdarúgás, kosárlabda, vízilabda) igényeit, elérendő forrásait, külső segítség nélkül képtelenség feltölteni a kereteket. Sorsdöntő kérdésről van szó, hiszen a négy egyesületben 2000 gyermek sportol napi rendszerességgel, és megkérdőjelezhetetlen az utánpótlás-nevelési munka eredményessége. A megítélt támogatási összeg 50-60 százalékának lehívása pedig nem elégséges a biztonságos működéshez, mivel a bérleti díjakból, a személyszállítási költségekből vagy a sportszerek árából sem fognak engedni a fenntartók, illetve a vállalkozók 40-50 százalékot. Miért is tennék? Ezzel együtt megpróbálunk optimisták maradni, és bizakodva tekinteni a jövőbe – fogalmazott.
(Promenad, fotók: Promenad, oldalvonal.hu)
