Török átok ül a vásárhelyi labdasportokon?

A kosárlabdázók és a női kézisek kiestek a másodosztályból, a HFC pedig a megyei bajnokságba csúszott vissza. A klubok elnökei egyöntetűen az anyagi támogatás szűkösségét jelölték meg elsőszámú okként.

Dr. Elek András, a Vásárhelyi Kosársuli elnöke és Áncsán István, a HLKC elnöke nem régiben a Vásárhelyi Televízióban osztották meg az idei idény kudarcaival kapcsolatos véleményüket.

Fotómontázs: oldalvonal.hu

Áncsán István véleménye szerint az NB1 B-ben megnehezítette a kézilabdások dolgát, hogy idéntől a Magyar Kézilabda Szövetség átalakításokat végzett, csökkenteni kívánta a mezőnyben résztvevő csapatok számát. „Korábban kétszer 14 volt a szám, idén ez 12 csapatra csökkent. Így a kieső csapatok száma drasztikusan megnőtt. Részünkre veszélyes küldetés volt, tudtuk, hogy az egyetlen reális cél a kiesés elkerülése lehet. Nem sikerült teljesíteni. Csalódásokkal teli éven vagyunk túl, 1-2 játékosban is csalódni kellett. Voltak sorsfordító mérkőzések, ahol elmozdulhattunk volna, nem úgy alakult ez sem. A 12. helyen végeztünk ebben az évben, így ez kiesést jelentett” – mondta Áncsán István, aki hangsúlyozta, az anyagiak tekintetében is komoly gondokkal küzd a csapat, a szűkös támogatási keret jól tükrözi a kudarcot. A TAO pénzekkel kapcsolatban kiemelte, azok kizárólag az utánpótlás nevelésére és a velük járó költségekre fordíthatóak. Noha az utánpótlás jó eredményeket ér el, csak egy bizonyos szintig oldhatóak meg velük a felnőtt mezőny problémái. Véleménye szerint a vezetőségnek stratégiai döntéseket kell meghoznia, és meghatároznia azt, mely szinten érdemes elindulni. „Az NB1/B  meghaladja az erőnket. A megfelelő szakai munka, az alázat, a hit, az összefogás nagyon sok mindent pótolhat, csapat és csapat között kis különbségeket egalizálhat.”

Áncsán István

Dr Elek András elmondta, a kosárlabdában is voltak átalakítások, csakúgy mint a kézilabdában. A két csoport 14 – 14 csapatának versenye mellett keresztbejátszások is voltak, tehát a bajnokság nem ért véget a saját kategóriában, sok-sok meccs követte még azt. A kosárlabdában ma már felső és alsó házra oszlik a rendszer, a pénz pedig nagyban – mintegy 90 százalékban – meghatározza egy-egy csapat sikerességét, szereplését. Az elnök többször is hangsúlyozta, hogy az önkormányzattól semmilyen támogatást nem kapnak, és amíg a többi csapat közül volt olyan, amelyik 80 millió forinttal gazdálkodhatott, addig a Vásárhelyi Kosársuli alig 15 millió forintból finanszírozta az idényt. „Önkormányzati támogatás nélkül nem lehet és nem is szabad sportot csinálni! A pesti csapatoknak kerületenként 25-30 millió forintot ad az önkormányzat. Tiszaújváros, Veszprém és Bonyhád például 20-25 milliós támogatást kap,  csak az önkormányzattól.”

Elek András

A TAO támogatásokkal kapcsolatban Elek András többször is kiemelte, nagyon szigorúan el kell számolni ezekkel az összegekkel, és csakis az utánpótlásra fordíthatják. Az egyesületeknek – legyen szó akár fociról kosárlabdáról vagy kézilabdáról, más forrásokból kell a felnőtt versenyeztetést megoldani. Tagdíj beszedések, szponzorok, belépők szedéséből például. Elek András szerint a sikert sikerre halmozó utánpótlás csapatok nem oldják meg a problémákat. A tehetségesebb játékosokra lecsapnak a nagyobb klubok a kadett kategóriában, további gond pedig, hogy a középiskolai tanulmányaikat követően ne maradnak a városban a gyerekek, fiatal felnőttek.

Fotó forrása: oldalvonal.hu

A vásárhelyi futballal kapcsolatban is nagy gondok akadnak, számolt be nem régen az Oldalvonal. „Azok a csapatok, akik a bajnokság élmezőnyében végeztek, kétszer vagy háromszor akkora költségvetéssel gazdálkodtak, mint mi. Az MLSZ az összes NB3-as csapatnak egyenlően 30 millió forintos támogatást biztosít. Innentől kezdve minden egyesületnek a saját erejéből kell megoldania, hogy növelje az anyagi lehetőségeit” – mondta el Horváth Zoltán, a HFC elnöke.

A probléma tehát összetett a vásárhelyi labdasportok zuhanását illetően. A TAO támogatások biztosítják az utánpótlás képzését, ugyanakkor a jó játékosokat – elsősorban anyagi okokból – nem tudják huzamosabb ideig itt tartani az egyesületek továbbá a felnőttek versenyeztetése továbbra is problémás ilyen anyagi körülmények között. A klubok és a szurkolók is csalódottak. A fény az alagút végén egyelőre várat magára.

Sajnos nem csak a “száraz sportok”, a “vízes sportok” területén is akadnak jócskán problémák. Ennek a körével egy következő cikkben foglalkozunk majd.