A hét embere: Hegyi Noel

A 24 éves Hegyi Noel nemcsak a kézilabdapályán, hanem a játéktér mellől is bizonyít immáron két és fél éve. A sportoló edzői irányítása alatt a Makó KC ifjúsági csapata megnyerte a bajnokságot is.

– Miért pont a kézilabdát választottad? Milyen poszton játszol?

– Igazából focival kezdődött az egész sportszeretet, közel 10 évig űztem azt Szentesen. Aztán megszeretették velem a kézilabdát és utána ez már adott volt. Irányítóként és szélsőként játszok.

– Hogy kerültél Szentesről Makóra?

– Orosházán volt egy kis kitérőm, ott is játszottam, majd az egyik ismerősöm – aki szintén szentesi –, Jártass Tamás elhívott Makóra és biztosította a feltételeket, hogy ide tudjak költözni. Amikor ide igazoltam, akkor már a felnőtt csapatban játszottam.

– Hogyan lettél edző?

– Már egészen fiatalon tudtam, hogy edzősködni szeretnék, illetve gyerekekkel foglalkozni. Makón tudták, hogy nekem megvan az edzői képesítésem. Először megkaptam az U11-es lányokat, majd az U13-as csapatot is vittem és utána kerültem át a fiúkhoz. Jelenleg az ifikkel és az OSB fiatalokkal foglalkozok.

– Említetted, hogy már egész fiatalon tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni. Milyen volt, amikor bele is cseppentél?

– Az elején nagyon fura volt, mivel máshogy kellett hozzájuk szólni, az teljesen más miliő. Most már két és fél éve csinálom és őszintén megmondom, nagyon szeretem. Remélem, a visszajelzések alapján ők is szeretnek engem.

– Hogyan tudnád az idei szezont értékelni?

– Őszinte leszek: az év elején nem gondoltam, hogy az ificsapattal egy ilyen szuper eredményt érünk el. Reménykedtem, úgy éreztem, a játékoskeretünk megvolt hozzá, de amikor elkezdődött a bajnokság, az első két meccs után már lehetett látni, hogy ezek a srácok bármit megtesznek azért, hogy megnyerjék a bajnokságot. Látszott rajtuk, hogy céltudatosan mennek fel minden mérkőzésen a pályára, így nem is tudtam más elképzelni, hogy ne legyenek bajnokok.

– Hány ponttal nyertétek meg a bajnokságot?

– Ez jó kérdés, talán 40-41 pontunk lett. Egy vereségünk volt, de az is csak egy góllal: a Kiskőrös csapatától kaptunk ki, akik a másodikak lettek és pontegyenlőséggel, de az egymás elleni különbséggel mi lettünk a bajnokok.

– A fiúk mit szóltak, amikor átvehették a győzelemért járó serleget, érmeket?

– Borzasztóan örültek. Tényleg minden játékos, minden mérkőzésen úgy lépett a pályára, hogy csak a serleg és az érem volt a szemük előtt. Nagyon boldogok voltak és úgy gondolom, meg is érdemelték.

– Most merre tovább, mi a cél?

– Egy harmadosztályú ificsapatról beszélünk és ezzel, hogy megnyertük a bajnokságot, feljutottunk a másodosztályba. Most a vezetőségtől és a játékosoktól függ, mi lesz a jövőben. Szerintem ez még a jövő héten eldől, hogy elindulunk-e a magasabb osztályban, vagy maradunk.

– És a te karriered szempontjából mit szeretnél?

– Megmondom őszintén, nagyon szeretnék Makón maradni, de ezért elég sok dolognak össze kell állni, hogy megtörténjen. Majd látjuk, mit hoz a jövő.

– Ha már kézilabda: van-e kedvenc csapatod, és ha igen, kik?

– Magyarországon belül a Veszprémmel szimpatizálok, külföldi viszonylatban pedig a Barcelonát kedvelem.

– Milyen célokat tűztél ki magad elé?

– A kézilabdával és az edzősködéssel szeretnék foglalkozni. Tudom, hogy még rengeteget kell tanulnom, mert nagyon fiatal vagyok. Minél többet tanulok, annál jobb helyre kerülhetek.