Márki-Zay képtelen képmutatása

A vásárhelyi polgármester lassan professzori szintre fejleszti a boszorkányüldözést, miközben láthatóan gondjai vannak a minőség fogalmának értelmezésével. Avagy jól válogasd meg a fotósodat!

A csetlő-botló amatőrizmus diszkrét bája kezdi körüllengeni a vásárhelyi városházát, én ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, a fejétől bűzlik a hal.

A napokban kisebb helyi vihart kavart, hogy az önkormányzat szélnek eresztette profi fotósát, a közösséget hosszú évek óta fantasztikus felvételekkel szolgáló, emberileg és szakmailag egyaránt kikezdhetetlen Szilágyi Gergelyt, amennyiben nem hosszabbították meg lejáró szerződését. Állítólag nem is keresik az utódját, megoldják önerőből, csináld magad a mobiloddal mozgalom keretében, mint egyszeri kiscserkész a gazmentesítést.

A diktafonos demokrácia délibábja után itt az új seprű újabb innovációja: a szelfibotos szerencsétlenkedéssel vegyített telefonos töketlenkedés.

Márki-Zay Péter polgármester az eset kapcsán tett esetlen nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy a kezdő közszereplő az élet legapróbb részleteit is kizárólag a konfliktusokon keresztül képes megközelíteni, ráadásul szemmel láthatóan gondjai vannak a minőség fogalmának értelmezésével: nem tudja megkülönböztetni a profizmust a dilettantizmustól. Avagy a vásárhelyi fotóművészt a vásárhelyi kattintóstól.

Persze lehet így is irányítani egy közösséget, a saját buksi után szaladni előre, egészen addig, míg nem koppan a fej a falnak. Ez azonban korántsem a szeretet hatalma, sokkal inkább valami egészen más: a permanens háborúskodás elhatalmasodása, a feszültség folyamatos fenntartása. A boszorkányüldözés tökélyre fejlesztése.

Márki-Zay Péternek felelős vezetőként egyrészt mindent meg kellett volna tennie, hogy a város ne veszítse el értékét, másrészt ha már ezt nem tudta vagy nem akarta elérni, tartózkodnia kellett volna a képmutató kommentároktól. Egy egyszerű „sajnálommal” megpróbálhatta volna elkenni az elkendőzhetetlent. Ehelyett ezt a bicajt is túltolta, hiszen a Rádió7-nek például nagy szomorúságáról érkezett, a hangszórók meg csak úgy sercegtek a krokodilkönnyektől. Persze ennél is nagyobb baj, hogy az elegáns elköszönés helyett az érintettet is háborús hétköznapjai részévé avatta. Az említett Rádió7-interjúban és utcafórumán is kattogott a konfliktuskreátor.

A (h)arcoskodás hatalma minden lyukban titokzatos titkosügynököket keres, mindenütt az ellenség után kutat. Ahelyett, hogy ütemesen haladna előre, lépten-nyomon a háta mögé nézeget. Így zengheti zavarodottságában, hogy a fotóművészt „valakik megfélemlítették”, „presszionálták”, „valakik azt szerették volna, ha felmond”.

A polgármester polgárháborúzik, Vásárhely veszített – méltatlankodom a méltatlanságon.

Valamiben azért egyetértünk. Igaza van Márki-Zaynak, a „fejlesztések fotózása” munkakör mint olyan jelenleg tényleg értelmezhetetlen az árkok városában. Ahhoz előbb építkezni kellene. Végre. A rombolás tombolása helyett.

Ha már a víz az úr.