Meghitt emlékezés Székkutason

Technikai okból miatt csak június  8-án, pénteken tudták megtartani Székkutason a Nemzeti Összetartozás Napját, mondta el Vladár Sándor a református lelkész, aki a részletekről is tájékoztatott.

Jakab Zoltán római katolikus plébániai kormányzó János evangéliuma 17. részéből olvasta az Igét.

Jézus ún. főpapi imájából a nemzeti egységet, az összetartozás fontosságát és a rajta nyugvó áldás erejét, vezetését emelte ki. A gyásznap ünneppé is válhat, ha bizonyítja: a magyarságot még így sem, s azóta sem lehetett szétmorzsolni, mert volt Oltalmazója. Ezért Krisztusra tekintve kell megbocsátani, még ha ez nehéz is.

Vladár Sándor református lelkipásztor Lukács evangéliumának 15. részéből, az elveszettek megtalálásáról szóló szakaszt olvasta a Bibliából. Hangsúlyozta:

Isten mindenkit szeret és keres, mert az Övéi vagyunk. Jelzi, hogy szüksége van ránk, nekünk pedig Rá és egymásra. Mi magyarok tudjuk, milyen fájdalom területünk és lakosságunk jelentős részét elveszíteni gonosz, igazságtalan döntések nyomán. Annál nagyobb örömöt okozhat, hogy Isten a sok milliárdnyi emberből egyet sem akar elveszíteni. Ebben azonban a mi döntésünket is kéri, hogy akarjuk az Ő szeretetét megélni, átadni: Trianon csúf bálványszobrát ledönteni az Úr fogja, de várja, hogy láthatóvá váljék a magyarság testvéri felelősségvállalása egymásért.

A templomi alkalom után a református parókiával szemben fekvő 1. világháborús emlékműnél a Szózat eléneklésével és áldással zárult a közösségi megemlékezés.

Az előző hétvégén Székkutas küldöttsége az erdélyi testvértelepülésen, Réven (nevezik Körösrévnek is) az 50., jubileumi sóvámünnepen vett részt. Az egész hétvégét felölelő eseménysorozat állandó része a református templomban tartott vasárnapi istentisztelet a vendég igehirdető szolgálatával.

Idén a terméketlen fa példázata alapján hangzott el: a Szentlélek gyümölcse által lelki síkon megtörténik a nemzet egyesítése. Papp Csaba lelkipásztor a réviek üzenetét tolmácsolta az anyaország felé:

mindenkinek szent kötelessége szeretteiért, így nemzetéért is munkálkodni az igazságtalanul megvont határon belül és kívül. Egyszer ezt is számonkéri rajtunk Isten és az utókor is. “Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.”

– idézte Jakab leveléből.

Fotók: Kovácsné Rostás Erzsébet