A jobbikos pártháború elhozta a zavart Vona Gábor fejében

A bukott pártelnök kongresszusi leköszönő beszédével új klasszikussal ajándékozta meg a jobbikos küldötteket és a magyar nyilvánosságot. Először magával kezdett el vitatkozni, aztán pedig egy olyan gondolatmenetnek kezdett neki, amit kizárt, hogy bárki értene ezen a Földön – írja az Origo.  

Mint arról beszámoltunk, a hétvégén tartották a Jobbik tisztújító kongresszusát, ahol Vona Gábor pártfogoltja, Sneider Tamás éppenhogy csak legyőzte a radikálisok jelöltjét, Toroczkai Lászlót. A bukott pártelnöknek, Vona Gábornak a politikából való látszólagos visszavonulásával, majd ezt követően Ásotthalom polgármesterének a pártelnöki székért való bejelentkezése nagy felfordulást okozott a szervezetben – írja az Origo.

A lap szerint utólag megállapítható, hogy ez talán Vona Gábornál volt a leginkább megfigyelhető, aki olyan leköszönő beszéddel jelentkezett a kongresszuson, ami egész biztos, hogy jó ideig emlékezetes marad. Ugyanis minél többször meghallgatja valaki az anyagot, annál kevesebb értelme van, és annál több ellentmondást talál benne.

„Nagyon fura érzések, gondolatok gomolyognak, kavarognak bennem” – kezdte mondandóját a bukott pártelnök. „Felemelő érzés volt ez a 12 év” – tette hozzá a 12 évig a Jobbik élén lévő Vona, aki ezzel elárasztotta a jobbikos szíveket, vagy nem. És ami innentől következett az összevisszaság, a keszekuszaság Kánaánja, gyakorlatilag három mondatonként került önellentmondásba magával a zavarodott pártelnök.

Kiderült szavaiból, hogy a Jobbik óriási bizalmat kapott a választoktól, pár mondat múlva kiderült az is, hogy mégsem kaptak akkora bizalmat a választóktól, mert nem tudták leváltani sem a Gyurcsány-kormányt, sem az Orbán-kormányt – olvasható a portálon.

Kiderült szavaiból, hogy a felelősség az övé, ha volt hiba az elmúlt években, de beszéde későbbi részéből az is kiderült, hogy annyira nem dobta meg a dolog, felhatalmazva érezte magát, hogy a küldöttek figyelmébe ajánlja az egyik elnökjelöltet. Kiderült szavaiból, hogy több hibája volt, azaz akkor a felelősség az övé volt.

A bukott elnök először talált egy ordítóan rossz hasonlatot a nemzeti radikalizmus-néppárti ellentétre, aztán belekezdett ötcsillagos elmélkedésébe, aminek egész egyszerűen semmi értelme nem volt: „nem vesztettünk, csak nem győztünk” gondolatcsimbókra húzta fel beszédének második részét.

A gondolatmenet végén szerencsére megint elkezdett cserjézni, a lényeg: nála nem szabad cserjének lenni. „De nehogy visszaforduljunk, nehogy visszaforduljunk!” – ismételgette Vona. „Ne akarjon az erős, széles, erős törzsű fa újra cserje lenni, az, ha visszafordulunk, az a többi pártnak lenne az érdeke” – tesz pontot gondolatmenete végére Vona, egyértelműen kiállva a néppártiak mellett.

A teljes cikket ITT olvashatja el.

Fotó: Archív