A hét embere: Tiszlavicz László
A makói városnapon kapta meg a Makó Város emlékérme Makó Város Egészségügyéért díja Tiszlavicz László egyetemi tanár, főorvos, helyettes házi- és ügyeletes orvos.
– Mit szólt, amikor megtudta, hogy megkapja ezt a kitüntetést? – kérdeztem Tiszlavicz Lászlót.
– Teljesen véletlenül szeretem róla tudomást, egy esti internetes bolyongásom alkalmával valamelyik makói hírportálom láttam meg a nevemet. Nem akartam elhinni. Reggel amikor fölébredtem, s jött az első gratuláció, akkor döbbentem rá, hogy nem álom ez az egész, hanem valóság. Örültem neki.
– Ön a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajószentpéteren született, hogy került Makóra?
– Nem vettek föl a területileg illetékes debreceni egyetemre, ezért az akkori főnököm, aki szintén Szegeden végzett, hogy jelentkezzek a szegedi egyetemre. Megtettem, felvételt is nyertem. Summa cum laude végeztem el az orvosi egyetemet, majd meghívott a patológiai intézménybe annak akkori vezetője, a Tudományos Diákköri eredményeim alapján. A családi kötődések, pedig Makóra vezettek, ugyanis a feleségem idevalósi. Mivel négy gyermekünk született, pénzt kellett keresnek, ezért az egyetemi karrierem mellett részt vette a makói városi orvosi ügyeletben. Úgy gondolom hogy a helyi orvosok közül én ügyeltem a legtöbbet.
– Patológus, de azért nem erről a képzettségéről ismerik a legtöbben…
– Időközben letettem egy háziorvosi rezidensi vizsgát is, de az ügyeletben a patológus szakmámat is ki tudom használni, mert nagyon sokan megkeresnek különféle daganatos betegségekkel, s tudok nekik tanácsokat is adni, illetve megmondom, hogy hová forduljanak panaszaikkal. Illetve, hogy milyen betegségre milyen kezelés a jó.
– Ön vezeti május 2-a óta a szegedi patológiát…
– Valóban, azóta a szegedi egyetem patológiai intézetét vezetem, de ez egy ideiglenes megoldás csak, mert nyugdíjba ment Iványi professzor, s míg az utódját meg nem találják, bízták rám ezt a munkát. Azaz a makói betegek továbbra is számíthatnak rám.
