Hol nagy a szükség, közel a segítség

Na ne mondja, hogy nem igaz a fenti mondás! Az Oldalkosár utcán legalábbis az. És még egy komplett ajtón is be lehet menni. Igaz, csak a vécé után.

Furfangosak ezek a vásárhelyiek, ha arról van szó, hogy meg szeretnének szabadulni fölösleges holmijaiktól. Nemrégiben a Lánc utcán hagyta el valaki mind a két lábbelijét, most pedig az Oldalkosáron gondolt egy humanista a sürgős szükségét érző embertársaira. Hogy azoknak, ha úgy érzik, hogy nem tudnak már parancsolni a természet hívó szavának, kihelyezett egy vécécsészét, hogy ne kelljen odaosonniuk, futniuk, vagy furcsa léptekkel megközelíteniük a vásárhelyi belváros legnépszerűbb illegális nyilvános illemhelyéhez, az ótemplomot övező védfalhoz. (Ez utóbbit emberemlékezet óta használja fiatal és idős, férfi és nő, ha sürgős szüksége támad. Ki input oldalként, azaz itt fogyasztja el sörét, rumját, borát, vagy helyezi el csinos csomagban outputként a végterméket. Na most ezeket hagy ne részletezzem!)

Bárki is volt, aki kitette a vécécsészét, nem csak emberbarátként bizonyított, de jelentősen emelte a sivár bérházak, azaz a téglablokkos és panelházak közötti terület esztétikai élményét. A csésze használati értékéből azonban jelentősen levon, hogy az jelenleg csak egyszer használatos, ugyanis a tartályt nem sikerült hozzá tennie, illetve hát amit lehúzna rajta, az is csak a szabadba, s nem a csatornába távozna.

S hogy az arra járók útja ne legyen unalmas, nem sokkal arrébb egy komplett lakásajtó vonja el a figyelmet. Nem a házon, nem, nem, hanem csak úgy a (majdnem azt írtam virágos kertben, de se virág se kert) a járda és az úttest között. A kalandkedvelők számára jobb ez a terep, mint egy túlélő túra, hiszen az ajtót át is lehet(ne) menni, ha az utat nem torlaszolnák el az üvegüket vesztett ablakok, s persze az oldalára dőlt ajtót nem lehetne egyébként is tokja nélkül kinyitni.

Persze a környéken élők semmin sem csodálkoznak, hiszen a Csengettyű köz Oldalkosár felőli vége, míg a szelektív hulladékgyűjtő szigeteket fel nem számolták, híres volt arról, hogy boldog-boldogtalan odahordta megunt cuccait, vagy válogathatott az ott feltornyozott bútorok, tévé- és hűtőkészülékek, hencserek, babaágyak, építési törmelékek és rossz biciklik között.

A mostani wc csésze, az ajtó és ablakkeretek jó beleillenek a sorba. A majdani várostörténettel foglalkozók együtt emlegethetik majd a Lógerrel, a Hajda vendéglővel, a Négycsöcsű csárdával, mint elfeledett, vagy akkor már nem létező helyi nevezetességekkel.

Hacsak addig fel nem kerülnek a Google térképére.