Skóciától Franciaországig repíti a közönséget az Ajándékkoncert
A Szegedi Szabadtéri hagyományaihoz híven idén is az operaelőadás nézői jöhetnek ingyen az Ajándékkoncertre – május 2-tól aki belépőt vásárol a Rigolettóra, ajándékba kapja hozzá koncertjegyet, melyért személyesen kell befáradnia a Reök-palotában található jegyirodába. Aki már jó előre megváltotta a helyét a Rigolettóra, szintén jöhet a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertjére. Ha a jegyirodába behozza a belépőjét, ugyanúgy megkapja hozzá az Ajándékkoncert-jegyet a készlet erejéig.
Az idei műsor varázslatos európai utazásra hívja a hallgatóságot: először a Hebridákhoz kalauzolja őket Mendelssohn, majd Bizet mesél Az arles-i lányról. A körutat az egyik leghíresebb cseh zeneszerző, Antonín Dvořák VIII. szimfóniájával zárjuk. A koncert Liszt-díjas dirigense, Pál Tamás, aki a Rigolettót is vezényli, így gondolkozik róla: „szerintem a zene attól varázslatos, hogy annyira személyes. Nem tudjuk pontosan, mire gondolt a szerző, mikor darabját írta, ahogy azt sem, mit érez a mellettünk ülő, akivel együtt hallgatjuk a művet. A szép zene keltette gondolatok olyan intimek, hogy azt hisszük, a zeneszerző kizárólag nekünk komponálta a művét.”
A nyitódarabról, a Hebridák nyitányáról ennél azért több konkrétumot tudunk. Mendelssohn skóciai utazásakor vetette papírra a vázlatokat, melyekből a mű később elkészült. A Hebridák északi szigetvilágát idézi fel a zene, sötét barlangjaival, szikláival, hullámverésével, a skót regéknek azt a világát, melyet Arany János is megverselt az Ősszel című elégiájában: „Jer Osszián, ködös, homályos énekeddel”.
Bizet L’Arlésienne (Az arles-i lány) című művéről is sokat tudunk, hiszen ez a pompás, változatos muzsika prózai mű, Daudet színdarabjának kísérőzenéjeként született. A vadromantikus színmű elenyészett, Bizet muzsikája viszont örökéletűnek bizonyult. „Nem tudjuk, milyen figurákat, helyzeteket szolgált eredetileg ez a remek muzsika, de nem is érdekel minket: a fantáziánk meglódul, és megteremtjük a magunk L’Arlésienne-jét” – foglalta össze Pál Tamás.
Még nagyobb szabadságot enged fantáziánknak Dvořák, akinek a nagyszabású 8. szimfóniája nem köthető semmiféle konkrétumhoz. Annyit tudhatunk, hogy a romantikus szerzők akkor fogtak szimfónia komponálásába, amikor valami nagyon fontosat akartak kifejezni, valamint azt, amit Rafael Kubelík a kitűnő cseh karmester mondott a szimfónia negyedik tételének híres trombitaszólójáról: „a cseh zenében a trombita sohasem a harcra, hanem mindig a táncra buzdít”.
(Forrás: Szalai Anna)
